Boribon és Annipanni pont 50 éve vannak velünk. Vannak családok, ahol még a nagyszülőknek is felolvasták kiskorukban. Tudtátok, hogy Boribon 1958-ban bukkant fel először? A Boribon, a játékmackó című könyv azonban még csak afféle előfutár volt a későbbi Boribon és Annipanni sorozathoz, aminek 1970-ben jelent meg az első része. Az ötödik, a Boribon és a 7 lufi után következett egy jó nagy szünet: 1976 után nem jelent meg több Boribon egészen addig, amíg a Pagony újra ki nem adta a könyveket. És eközben előkerült egy-két befejezetlen kézirat Marék Veronika fiókjából, majd arra is sikerült rábeszélni, hogy írjon új részeket. Így folytatódtak 2005-től újabb tíz résszel Boribon kalandjai – na meg néhány babakönyvvel, foglalkoztatóval és társasjátékkal. Most pedig, ötven év után itt az új Boribon: a Boribon mackói. Boribon ajándékot kap: egy újabb kék plüssmackót a gyűjteményébe. Tudjátok, az ikonikus képen, Boribon szobájának falán is egy kék mackó látható. Hapci, a cicája először féltékeny lesz, mert vele nem foglalkozik, de aztán Boribon kiengeszteli, és bevonja a játékba. Mackócsatát játszanak, mackótornyot építenek, ágyra rendezik őket… és itt, valahol a mackócsatás résznél már olyan érzése van az embernek, mintha direkt a mostani, hetekre lakásba zárt gyerekekről írta volna a mesét Marék Veronika. A mackócsatából vadulás lesz, Annipanni átesik a felforduláson, rájuk szól, hogy játsszanak mást, míg végül az ágyat pakolják tele mackókkal, maguknak meg a padlóra ágyaznak meg. Ismerős? Annipanni dobozba pakoltatja a macikat, erre meg Boribon lesz szomorú. Így aztán reggelre Annipanni meglepi egy kartondobozból épült mackóvárral. Na jó, ha Annipanni valóban egy harcedzett karantén-anyuka lenne, nem éjszaka csinálná egyedül, hanem berúgná a ziccert és együtt csinálná velük másnap, ezzel is lefoglalva őket egy fél napra. Szóval csak én vizionálok már bele mindenbe ilyesmit (de erről majd a most induló pagonyosok kulisszatitkaiban bővebben).   Ebben az új részben megint a Boribon-sorozat telitalálat alapszituációja kapja a főszerepet: a gyerek van felnőttszerepben és a játékmackója a gyerekében. És innen nézve az összes elem: a plüsshalmozás, a tesós játék, a vadulás, a házi készítésű kreatív játék sokkal jobban átélhető. A csavar, hogy a felnőttet játszó gyerek mackójával azonosulunk, fél évszázada fogja meg a gyerekeket. Marék Veronika magáról is ezt mondja: játszott egész életében. Tizenhét évesen egy este „véletlenül“ megírta és megrajzolta a Boribon, a játékmackót, és maga sem tudta hogy műfajt teremt vele itthon. Akkoriban ugyanis még mindig hosszú, egybefüggő szövegekből álltak nálunk a mesekönyvek, az egy kép - egy mondat típusú, legkisebbeknek szánt mese még ismeretlen volt Magyarországon. Ma már hihetetlen, de a kicsiknek sokáig nem jelent meg mesekönyv. Boribonnal elindult valami, ami a mai napig nő és fejlődik. Csak Boribon marad négyéves.