Brassai Eszter A sikeres gyermekkönyv receptje Apa, menjünk…. Finnországba A Rózsadombi család kicsit sem mindennapi életéből. a Koinónia Kiadó újabb történetet hozott a magyar gyerekek számára. Markus Majaluoma Apa, menjünk gombászni! című könyve már a negyedik kötet, ami nálunk is napvilágot látott. Már az is érdekessé teszi a kötetet a gyerekek számára, hogy azt egy más ország írója teremtette meg. Így a könyv bemutatójának az első kérdése is az, hogy hol is van ez a Finnország. A közönség közül hirtelen előtörő frappáns válasz szépen illusztrálja azt, hogy egy távoli ország már önmagában mennyire meseszerűvé tud váli. „Egyszer ott dolgozott apukám és látta a télapót is.” A felvezetőt egy rajzos foglalkozás követte, ahol a gyerekek csoportokba tömörülve listázták a kiránduláshoz szükséges felszereléseket. Volt ebben alma, növényhatározó, iránytű de még sokkoló is. Miután a résztvevők bemutatták a túlélőcsomagokat, a nagyobbak, szerepekre bontva felolvasták a mesét. Az Apa, menjünk gombászni, ahogy az alcím is hangsúlyozza, egy újabb őrült apasztori, hiszen gombászás közben sárkányokkal találkoznak, furábbnál furább dolgokat cipelnek magukkal – mert lehet hogy szükség lesz majd rá, és folyton valami nem mindennapi, de mégis, a mese kontextusában banális problémába ütik az orrukat. Ugyanezt tükrözi a könyv illusztrációja is. Annak ellenére, hogy az illusztrációnak nincsen nyelvtől vagy országtól függő sajátossága, valahogy mégis érződik rajta az „északiasság”. A könyv receptje: három kanál humor, egy löttyintés valószerűtlenség, kétszáz gramm észak és tengernyi szép illusztráció. Forrás: vasarhely.ro   Nagy volt a nyüzsgés aznap Rózsadombiék kertkapujának környékén. A gyerekek, Oszi, Vejnő és Annamari új játékot találtak ki. A kapu rácsára kapaszkodtak, Oszi elrúgta magát, azaz magukat, és nagyot kurjantott: – Indul a busz Nekeresdre! A kapu körbecsikordult a sarokvasán, és BUMMM, úgy nekicsa-pódott a kapufélfának, hogy az majd kiesett a helyéből. Erre a három utas kórusban zengte: – Végállomás, nem megy tovább!Rózsadombiék szomszédja, Putkela úr mazsolává gyűrődött arccal hallgatta a kapu keserves nyikorgását. Alighanem berozsdásodott, gondolta, és nem tétovázott tovább, in-dult a fészerbe a cseppentőért. – Gyerekek, töltsünk egy kis olajat ebbe a nyekeregdi buszba. Meglátjátok, úgy repül majd... mint a szódás a paripáján. – Nem Nyekelegd, hanem Ne-ke-lesd! – pontosított Vejnő. – Ne-te-jezd! – visszhangozta Annamari. – Nem tejezem, aranyoskám, olajozom – azzal Putkela úr prüttyentett egyet a cseppentővel a kapu sarkára, Oszi begyújtotta a hajtóművet, és a gyerekek ver-sengve kiabálták: – Indul a busz Nekeres... Nekelesdle... Netejezdle! A kapubusz úgy meglódult, mintha turbó-rakétaolajat töltöttek volna bele. Körbepördült az oszlopon, majd a végállomásnál megállás helyett lerepült a sarokvasáról, és alacsony röppályára állt. – Putkela bácsi, hohohohó! – rikkantotta Oszi.– Jesszumpepi! – futott végig Putkela úr hátán a hideg. – Csak nem tejeztem... ööö... olajoztam túl? A kapu repült-repült, és a kilövési ponttól úgy három méternyire ért földet hatalmas csattanással. A gyerekek, a landolás során lenyelt homokkal mit sem törődve, teli torokból üvöltötték: – MÉG EGYSZEEER!   helikon.ro Jankó Szép Yvette mesélt a könyv bemutatóján. A Markus Majalouma által írt és illusztrált kiadvány az öt részes finn sorozat negyedik darabja. Rostás-Péter Emese meglátása szerint jellemző a magyar könyvkiadásban északi irodalmakból fordítani, ennek kapcsán kérdezett a hazai fogadtatásról. A fordítóhoz eljutott visszajelzések vegyesek: a kezdeti idegenkedést, mely főleg a szokatlan képi világ miatt jelentkezhetett, a nyitás, elfogadás és érdeklődés váltotta fel. A rajzok és írások finom részletekben egészítik ki egymást. A fordító szerint is humoros könyvek, kifejezetten ajánlottak közös felolvasásra, szójátékokban gazdagok, és karakterenként is jellegzetes beszédstílus figyelhető meg, mely újabb humorforrást jelent. A moderátor az új kihívásokra is rákérdezett. Jankó Szép Yvette a fordítás meg nem szűnő meglepetésszerűségéről mesélt: a sorozat elején választott és kialakított karakterhangok és beszédstílusok a fordítói munka során néha váratlan irányba kanyarítják a mondatokat, újraírják, továbbírják azokat.