Írta: Kamarás István OJD Kiadó: Luther Kiadó Oldalszám: 236 Első kutatásuk során azt vizsgálták, hogy ki mit válaszol a nyaralók közül a "Tudja-e, hol lakik Ajahtan Kutarbani király?" kérdésre. Ez követte a balatonfenyvesiek fagylaltozási szokásainak vizsgálata. Ősszel iskolatársaik és tanáraik körében Micimackó-kutatást bonyolítottak le. E kutatás közben megismerkedtek a százéves olvasáskutatóval, akit megtanítottak az internethasználatra, hogy segíthessen nekik az adatok feldolgozásában.   Következett a karácsony-kutatás: ki mit szeretne adni vagy kapni karácsonyra? A lázas és lelkes munkavégzés során egymás után sorjáznak az egyre érdekesebb kutatási témák. A Bosnyák téri piacon azt kutatják, hogy mi van a bevásárlószatyorban, és hogy mennyire lehet ebből következtetni a vásárlók élethelyzetére és kulturáltságára. A kutatás az Intersparban folytatódik, ahol megismerkednek és összebarátkoznak Hajléktalan Gyulával, aki bekapcsolódik a "Ha azt mondom, hogy…" kutatásba. A Ki ad a koldusnak? Miért igen? Miért nem? kutatás során így már külső szaktanácsadó is segíti a munkát. Vajon mi mindent lehet megtudni a társadalom tagjairól és közösségeiről olyan kérdések alapján, hogy „Tudja-e, hol lakik Ajahtan Kutarbani király?”; „Mi van a bevásárlószatyorban?”; „Ki hogyan ajándékozik?”; „Miért kell Wolfné nevét megjegyezni?”; mit gondolnak a vallásról, hitről a rockerek, metálosok, house-osok, hip-hoposok, tecktonikosok, punkok és szkinhedek, vagy mit lehet megtudni az emberekről az állatkertben tanúsított viselkedésük alapján egy képzeletbeli földönkívüli faj nézőpontjából, vagy abból, hogy ki melyik szállóigét tudja vagy nem tudja folytatni? Kamarás István OJD Csigamese című könyve (mely 1998-ban az év gyerekkönyve volt) a malakológusok (csigászok) szerint mesekönyv létére is teljesen szakszerű volt a csigákat illetően. A nyugdíjas vasútállomásokról szóló hangjátéka a vasutas szakma elismerését váltotta ki. Legújabb ifjúsági regényéből, A titkos kutatónaplóból „szakszerűen” be lehet avatódni a szociológiai kutatás rejtelmeibe, néhány kutatás ráadásul nagyon is valóságos alappal rendelkezik. Mindez persze nem zárja ki a kisebbfajta csodákat sem, amelyekre igencsak szükségünk van mai modern pragmatikus-racionális világunkban.   Laborczi Dóra   Vajon mit tud megmutatni a felnőttek és kortársaik valóságából egy gyerekekből álló, lelkes kutatócsoport? Meg tudnak-e birkózni a feladattal és legfőképpen az olykor szórakoztató, olykor elgondolkodtató, máskor meglehetősen szomorú valósággal, amely a kapott eredményeken át beszűrődik a főszereplők életébe is? Kamarás István szociológus Titkos kutatónapló című kötete a Luther Kiadó gondozásában jelent meg, és a szerző tavasszal megkapta érte az Év Gyermekkönyve 2015 díjat. Ezt a kitüntetést idén megosztva három könyv nyerte el. Mindhárom kísérletező szöveg: az Evangélikus Élet magazin előző számában mutattuk be Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című kötetét, amely az anyai alkoholizmust dolgozta fel; Tóth Krisztina A lány, aki nem beszélt című kötete egy örökbefogadásról szóló mese; Kamarás István Titkos kutatónaplója pedig egy gyerekek által végzett terepmunkát ír le. A történteket a legidősebb kutató kislány, a tizenkét éves Anna jegyzi, ez az ő titkos naplója, amelyből megismerhetjük a kutatások ötletét, eredményeit, háttértörténetét. Elsőként egy családi nyaraláson kapja el a gyerekeket a kutatási láz, és olyan kérdéseknek járnak utána a Balaton partjánál, mint hogy ki milyen fagylaltot fogyaszt és hogyan, illetve, tudja-e az utca embere, hol lakik Ajahtan Kutarbani király. A kutatás azonban nem marad múló nyári hóbort: a lelkes kis kutatócsoport a fővárosba visszatérve, a tanítási időszakban sem bírja abbahagyni a munkát. Karácsonykor az iskolatársaik ajándékozási szokásairól készítenek felmérést, de ettől mind igencsak elszomorodnak, mivel az az egyértelmű felismerésük, hogy mindenki jobban szeret kapni, mint adni. A „mit szeretnél kapni karácsonyra?” kérdésre a válaszolók közül a legtöbben (81 százalék) különböző kütyüket, vagyis laptopot, iPhone-t, iPadet, iPodot, iPod nanót, házimozit emlegetnek, minél idősebbek, annál inkább. A válaszolók öt százaléka valamilyen állatot (ló, kutya, macska, tengerimalac, aranyhörcsög, burunduk, vadászgörény, papagáj, kanári, díszpinty, hal, gyík, pók), nyolc százaléka apukát, négy százaléka anyukát, két százaléka anyukát és apukát szeretne; többségük csak úgy általában anyukát és apukát, a többiek pedig azt, hogy anyukájuk vagy apukájuk vagy mindkettő játsszon, beszélgessen velük. Kamarás István 1999-ben is megkapta az Év Gyermekkönyve díjat az 1998-ban megjelent Csigamese című könyvéért. Amint azt az Evangélikus Életnek elmondta, nem számított „még egy ilyen csodára, kiváltképpen nem egy olyan kiskamaszolvasmánnyal, amely a fikció és a valóság határesete”. A könyvből kirajzolódik egy kedves szociológus nagypapa képe is, ezért adja magát a kérdés, hogy a szerző valóban szokott-e szociológiai kutatásos játékot játszani az unokáival. Kiderül, hogy a könyvben szereplő „Hol lakik Ajahtan Kutarbani király?”-kutatásnak és a Micimackó-kutatásnak tényleg voltak valóságos, unokákkal együtt végzett előzményei. „Egyik unokám, Milán illusztrálta ezt a könyvemet is. Irodalmár unokám még adósom a szakmai reflexióval” – mondja Kamarás István, de rögtön hozzá is teszi, hogy egyik unokájánál sem erőlteti a kötet tesztelését. Fontos lenne, hogy vizsgálódáshoz, kutatáshoz szükséges szemléletet, módszereket tanuljanak a gyerekek is, akár játékos, kötetlen formában. Mégis, a társadalomtudományok a felsőoktatást megelőző iskolai szakaszokban meglehetősen mellőzött tantárgyaknak számítanak. „Könnyen belátható, hogy nem lehet eléggé korán felvértezni magunkat a manipulációkkal, a téveszmékkel szemben. Elég, ha csak arra gondolunk, mennyire félre lehet vezetni ilyen-olyan ideológiákkal társadalmi-politikai kérdésekben hazánk 6–90 éves lakosságát” – fejti ki Kamarás István, akinek az erkölcstannak nevezett ember-, erkölcs-, társadalom- és vallásismeret tantárgy kitalálásában és bevezetésében kulcsszerepe volt, és tankönyveket is írt. És hogy az egyházi vonatkozásokról is szó essen: Kamarás István katolikus, de könyvei rendre a Luther Kiadónál jelennek meg. Mint mondja, tiszteletbeli evangélikusnak érzi magát. Ami pedig a hitbeli dolgokat illeti: a Titkos kutatónapló kis kutatói sokszor szomorúan állapítják meg, hogy a felnőttek – kutatásaik alanyai – fantáziátlanok, nem hisznek a csodákban, a mesékben, a varázslatban, tágabb értelemben a nem látható, spirituális dolgokban. „Azért akadnak még a felnőttek között is, akik hisznek például a kreativitás, a szerelem, a szépség, a művészet, az adás és a derű csodájában, elő-előfordulnak szerencsére sokunk életében ilyen irányokban tett sikeres átlépéskísérletek.” A szerző – bár maga is felnőtt – bízik abban a csodában, hogy könyve a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt ebbe az irányba tudja terelni.   A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 37. számában jelent meg, 2016. szeptember 18-án.