A kötet öt történetében a nevezetes történelmi alakok és a névtelen szereplôk egyaránt szerepet kapnak abban, hogy bemutassanak egy-egy kort, a történelmi fordulópontok hátterét, az események mozgatórugóit.   Hugonnai Vilma, az első magyar doktornő küzdelmeitől a Veszprémi Állatkert Böbe majmáig repít bennünket ez a kötet. A Jenkovszky Iván grafikáival életre keltett, hiteles kalandok múltunknak azt az oldalát mutatják be, amelyet a történelemkönyvek eddig elrejtettek elôlünk. Az egyik történet főszereplője Thaly Kálmán író, költő, aki harminc évig harcolt azért, hogy II. Rákóczi Ferenc fejeledelem hamvait hazaszállíthassák. A kuruc kor szakértőjeként botrányba is keveredett: kb. tíz, általa eredetiként bemutatott kuruc kori balladáról később kiderült, hogy ő maga írta őket. II. Rákóczi Ferenc alakja már a sorozat második kötetében is feltűnt. Ezúttal a hamvai hazahozatalát övező küzdelmek kerülnek a középpontba. 1717-ben a szultán hívására érkezett Törökországba, ahol segítséget remélt kapni a magyar szabadságharchoz. Habár ezek a reményei elbuktak, Rodostóban egész magyar kolónia gyülekezett köré, mivel a török porta megtagadta a magyar szabadságharcosok kiadását a bécsi udvarnak. Csendes életet élt 1735-ben bekövetkezett haláláig. Az egyik történet főszereplőjének, Pávai-Vajna Ferenc geológusnak több jelentős hévízforrásunkat is köszönhetünk. A hazai kőolaj- és földgázkutatás úttörőjeként Alföld-szerte végzett fúrásokat, és a nevéhez fűződik a Rudas gyógyvizét és a miskolctapolcai Barlangfürdőt tápláló forrás felfedezése is. Küzdelmes életútjáról a Hévizek fakasztója című történetben olvashattok. Az egyik történet főszereplője Böbe, az intelligens csodacsimpánz. 1963-ban született, anyját orvvadászok lőtték le Guineában, őt egy ott dolgozó magyar mérnök fogadta be, aki később átadta a Veszprémi Állatkertnek. Az állatkert akkori igazgatója, Kasza László számos etológiai megfigyelést végzett Böbével. Emlékét szobor és Böbe Majom Tanodája őrzi a Veszprémi Állatkertben. Az egyik történet az Országház építésébe enged betekintést. Az építkezés 1885-ben kezdődött, csak hazai alapanyagok felhasználásával (ez alól kivétel a főlépcső mellett található nyolc márványmonolit). A munka 1904-ig tartott, a közel húsz év alatt átlagosan ezer ember dolgozott rajta, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. Az építkezés befejezését a tervező, Steindl Imre nem érhette meg.