A fiú kétségbeesetten nyomozni kezd: vajon miért történik ez az egész? Rékával, a szomszéd lánnyal hamarosan egy bűnügy kellős közepébe csöppennek, ahol mindenki gyanúsított, akivel találkoztak ezen a bizonyos szerdán – és senkiről sem tudni, hogy igazat mond vagy titkol valamit… A Pagony legújabb sorozatába, az Abszolút Könyvekbe olyan 9—12 éveseknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesek, abszolút színvonalasak, abszolút maiak. Abszolút könnyű őket olvasni, de mégsem felszínesek, abszolút nem megterhelőek, de mégis elgondolkodtatók. Van és lesz köztük magyar és külföldi, fantasy, kaland- vagy éppen detektívregény – ami mindegyikben közös, és amit garantálunk: ezeket a könyveket jó olvasni.   pagony.hu Szerda után megint szerda jön Wéber Anikó alig néhány év alatt lett a legsikeresebb ifjúsági szerzők egyike - sok-sok díj birtokosa, és korábbi tanári tapasztalatainak köszönhetően jól ismeri a gyerekek lelkét. Legújabb regénye, az Örökszerda egy vérbeli krimi, az Abszolút könyvek-sorozatban jelenik meg, és biztos, hogy a kiskamaszok legújabb kedvence lesz! Wéber Anikó sikerének titkát és karrierjének állomásait egyszer már hosszan fejtegettük egy cikkben. Sok oka van annak, hogy miért zárták őt és regényeit, meséit olyan hamar szívükbe a gyerekek, de a legfőbb ok talán az, hogy komolyan veszi, tiszteli és igazán érti őket. A regényei többségében általában az iskolai konflikusokkal, hierarchiával foglalkozik. Értőn reflektál mindenre, ami gyerekek életére hatással van, így a tavalyi járványhelyzet kezdetekor is azonnal cselekedett, és azzal segített, amiben a legjobb: írt egy regényt. Az Örökszerdát ugyanis a tavaszi karanténidőszak ihlette, amikor minden nap egyformának tűnt, mintha megállt volna az idő. Talán sohasem volt még olyan év, ami ennyire eseménytelenül, csendes monotonitásban telt volna. Wéber Anikó eljátszott ezzel a gondolattal, aztán úgy döntött, ír egy könyvet, amiben valóban megáll az idő, és ugyanaz a szerdai nap ismétlődik újra meg újra… Folytatásokban, az olvasókkal közösen írta, hogy kicsit segítsen feldobni ezt a reménytelen időszakot. Most végre teljes egészében a kezünkben tarthatjuk a könyvet, és végigkísérhetjük Dávidot és Rékát a nyomozásban, hiszen - úgy tűnik - ők ketten egyedüliként érzékelik, hogy az idő megállt, és minden éjfélkor visszapörög az előző nap reggelére. Elhatározzák, hogy kiderítik, mi történt, de egyáltalán nincs egyszerű dolguk, mert hamarosan egy szövevényes bűntény kellős közepén találják magukat. Ez egyrészt egy nagyon izgalmas alapötlet, de azt tudjuk, hogy ez kevés egy igazán jó regény megszületéséhez. Ahhoz kell a mesterien adagolt feszültség, az újabbnál újabb, izgalmas fordulatok, szinte filmszerű történetvezetés. Szerencsére ez itt mind megvan: az elején, csakúgy, mint Dávidnak, fogalmunk sincs, mi történik, teljes a zavar, a főszereplő is azt hiszi, nála van a gond, hiszen néha tényleg ugyanolyannak tűnnek a napok… De amikor kiderül, hogy valóban ez a helyzet, Dávid kétségbeesetten belegondol annak a következményeibe, hogy esetleg nem sikerül helyreállítani a rendet: soha többé nem láthatja az apját, aki éppen üzleti úton van és nem mehet iskolába sem, a barátaival sem találkozhat… Na akkor szorul össze először az olvasó gyomra is, és jön rá arra, milyen komoly a helyzet. Az Örökszerda egy klasszikus krimi, de közben mégsem: keverednek benne a műfajok, kicsit fantasztikus, de közben mégis annyira valóságos, hogy ettől olyan kellemesen hátborzongató. Sosem tudhatjuk, kiben bízhatunk, hiszen a két főszereplő viszonya sem mentes titkoktól és konfliktusoktól, velük együtt hatolunk egyre mélyebbre az eseményekben és jövünk rá összefüggésekre. A gyerekek elképesztő precizitással látnak neki a nyomozásnak, és ebben a regényben tényleg mindenki gyanús: a sütivel a kezében mosolygó szomszéd néni, a taxisofőr, de még a saját rokonaik is! És ami igazán megnehezíti a dolgukat, hogy mivel minden nap visszakerülnek az időben, a megszerzett bizonyítékok is megsemmisülnek... Réka és Dávid viszont nem adja fel, noha tényleg csak egymásban bízhatnak, az olvasó pedig velük együtt rakhatja össze a kirakós darabjait. Tartsatok a két elszánt gyerekkel ezen a hatalmas kalandon!   Júnó úgy nyüszített, mintha csapdába esett volna. Dávid a vonyítására ébredt. Álmosan megdörzsölte a szemét, és ránézett a telefonjára. Mindjárt éjfél, és Júnó nem hagyja abba az ugatást. Valami baja lehet... Dávid feltérdelt az ágyán, és kinézett az ablakon, de onnan nem látta a kutyát. Tudta, hogy apa Angliában van üzleti úton, anya pedig sosem ébred fel semmilyen zajra, ha mélyen alszik, ezért neki kell lemennie megnézni, mi történt. Gyorsan felkelt, belebújt a papucsába, és lesietett a földszintre. Amint kilépett a kertbe, Júnó farkcsóválva előtte termett, majd a kapu felé szaladt. Dávid követte a tekintetével, és azonnal látta, mi a baj. Júnó kölyke, a két hónapos Dakota már megint kimászott a kerítés alatt, és az út közepén ült. – Hát ezért nyüszítettél – suttogta Dávid. – Visszahozom Dakotát – simogatta meg a kutya fejét, majd kinyitotta a kaput, és kisétált a rémült kölyökhöz. Amint leguggolt, Dakota az ölébe ugrott, és összenyalta a kék pizsamáját. Dávid elnevette magát, aztán hirtelen elhallgatott. Az út túloldalán, a szemközti ház előtt egy lány állt, és őt bámulta. Olyan fehér volt a bőre és a hálóinge, hogy szinte világított a sötétben, de Dávidot nem ez rémisztette meg, hanem a mozdulatlansága. Nem szólt. Nem pislogott. Meg sem moccant. Az arca nem mutatott semmilyen érzelmet. Mintha csak egy szobor vagy látomás lett volna. Vagy egy kísértet. Dávid úgy érezte, hogy megbabonázták, és ő sem tud többé megmozdulni. Még Dakota sem forgolódott az ölében. A fákon sem rezzentek a levelek. Az utcai lámpa sem zúgott. Csönd volt, majd hirtelen a távoli templom tornyában megszólalt a harang. Tizenkettőt kongatott. Az utolsó kondulásra éles fény villant, ami elvakította Dávidot. Becsukta a szemét, és amikor újra kinyitotta, eltűnt az éjszakai utca, és a szobájában találta magát. Az ágyában feküdt. Gyöngyözött a homloka. Az ablakon betűzött a reggeli nap, és anya a küszöbön toporgott. – Belázasodtál éjszaka? Ha még rosszul vagy, holnap sem mehetsz suliba. – Semmi bajom! – morogta Dávid, és lerázta magáról a takarót. Megpróbálta felidézni az éjszakát, de kóválygott a feje. Ezek szerint az egészet csak álmodta? Vagy igazából megtörtént? Ha csakugyan járt az utcán, akkor miért nem tudja megmondani, hogyan került vissza az ágyába? Ha pedig nem ugatott Júnó, és nem ment ki hozzá, akkor miért emlékszik mindenre olyan élesen? Talán mégis lázas, és rémképet lát. Másképp nem lehet, hiszen nem is a kék pizsamája van rajta, mint az éjszakai emlékben, hanem a fehér. A papucsa is a helyén van, az ajtó mellett. Dávid próbálta elűzni a zavaró gondolatait, és kómásan kitámolygott a konyhába. Anya rántottát sütött, miközben a reggeli híreket nézte a tévében. – Április 13-a van, de igazi nyári időre számíthatunk. Napközben 25-28 fok várható – mondta a csinos meteorológus hölgy. Anya túlkiabálta az adást. – Vedd le a fehér pizsamádat, még bedobok indulás előtt egy mosást. Öltözz fel, aztán gyere reggelizni! Negyedóra múlva Dávid már nappali ruhában, unottan hallgatta anyát. Sokkal szívesebben lett volna az osztálytársaival a kiránduláson, ehelyett harmadik napja itthon dekkolt egyedül. Hogyan lehet valaki olyan ultrapeches, mint ő? Hogyan tudott éppen az első ottalvós osztálykirándulásuk előtt megfázni és belázasodni? Anya nem engedte el, hiába könyörgött neki. De ma már szerda van. Este végre hazaér az osztálya Pécsről, és holnap találkozhat velük. A doki azt mondta, hogy csütörtökön már ő is mehet suliba, ami azért jó, mert ez az első éve a hatosztályos gimiben, és a csütörtök-péntek tanítás nélküli nap lesz. Királyválasztás. A tizenegyedikes osztályok fognak versengeni egymással. Ők pedig szavazhatnak, hogy ki legyen a király. Jó buli lesz. Csak ezt a szerdát kell még kibírni valahogy.   Vissza a sorozat-ismertetőhöz