A Pöpec tér közepén egy különleges, sipkatornyú épület áll. Teraszairól színes csúszdák kanyarognak a házat övező park fái közé. Ez a doboztorony, itt él Bojta, az első osztályos nyuszifiú, aki alig várja, hogy elkezdődjön a nyári szünidő. A vakáció tele van izgalmas kalandokkal! Jokul bácsi, a világutazó térképész kincskereső versenyt szervez.   De vajon ki forgatta fel Ulli bácsi újságos boltját? És hová tűnhetett Lippó papa, az oposszum?   Indulhat a nyomozás! És akkor sem kell elszontyolodni, ha esik az eső. Bojta pont egy ilyen napon ismerte meg Pampamot, a kis ormányos medvét, akivel rögtön jó barátok lettek!   Simon Réka Zuzsanna: "Bojta színre lép egy sorozat (A doboztorony lakói) első darabja. Szereplői egy tengerparti kisvárosban, Hullámváron élnek, egy nem mindennapi doboztoronyban a Pöpec téren. A történetek főszereplője egy kisnyúl, az első osztályos Bojta, aki új és régi barátaival vicces és szeretetteljes kalandokba keveredik. A doboztorony lakói sok szempontból különlegesek, és meghatározó szerepük van Bojta és családja életében."   A doboztorony lakói - részlet  meseregényből Azt mesélik, aki valaha megfordult Hullámváron, mind visszavágyik, vagyis majdnem mindenki, aki nem idegenkedik a tengeri levegőtől, a sziklás partoktól, a napsütéstől, a nyüzsgéstől és a hajókürtök hangjától. A tengerparti várost egy végeláthatatlan, kifli alakú sétálóutca szelte át, amely mellett tűzvörös juharfák és nagyvirágú liliomfák bókoltak az arra sétálóknak. Hófehérre meszelt házait mintha valaki a legnagyobb gonddal igazította volna egymás mellé. A kőépületek között meghúzódó tereken lilaakácok árnyékában lehetett múlatni az időt. Itt élt Bojta családja is a Pöpec téri doboztoronyként ismert épületben, hatutcányira a színháztól, ötutcányira a vasútállomástól, négyutcányira a tengerparttól, háromutcányira Mici nyúlmama és Alfonz nyúlpapa házától, kétutcányira a könyvtártól és egyutcányira az iskolától. A nyúlcsalád másfél éve költözött a színes doboztoronyba. A különös lakóház fentről úgy nézett ki, mintha tető helyett csíkos hálósipkát húzott volna. A kúp alakú tetőt csak viharos éjszakákon emelték az épület fölé, legtöbbször nyitva volt, hogy fény érje a tetőtérben ide-oda kanyargó  övénylabirintust. Az épület külső falán megannyi le- és felugró terasz futott körbe, amelyekről színes csúszdák vezettek a doboztornyot övező park illatos fái közé. Bojta, a család legkisebb nyúlgyereke első osztályos volt. A kisnyúl szeretett iskolába járni, de a korán kelés nem volt az erőssége. Panka és Janka olyan gyorsan elfoglalta a fürdőszobát, hogy csak nagy ritkán sikerült megelőznie őket. Bojta számára ünnepnapnak számított, amikor mégis sikerült, és ilyenkor olyan lelkesen sietett az iskolába, mintha aznap pillangóúszásban nyert volna döntőt a világbajnokságon. Az osztályban Amália, a nyúlkislány volt a padtársa, a háta mögött Zizi, a kis fekete repülőkutya ült, vagyis leginkább csüngött. Zizi mellett pedig Pici, a rövidcsőrű hangyászsün, Bojta barátja foglalt helyet. A kisnyúlnak az olvasás és a környezetismeret volt a kedvenc tantárgya. A bizonyítványosztás előtti héten Lili néni arra kérte az 1/c tanulóit, hogy vigyék be a kedvenc könyvüket, és meséljék el, miért éppen arra esett a választásuk. Három napon át csak a könyveké volt a főszerep.