| GYEREKLÍRA :  ANTOLÓGIA - Friss tinta! - mai gyerekversek |   
		
  ANTOLÓGIA - Friss tinta! - mai gyerekversek
  2015.05.25. 17:25 
	
		
			
				
					3-14 éveseknek  
				
					  Szerkesztette: Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter  
				
					Illusztrálta: Takács Mari  
				
					Kiadó: Csimota - Pozsonyi Pagony, 2005, 2008. 2010, 2012 
				
					A Friss tinta! című, mai gyerekvers antológiával a Csimota Kiadóval karöltve az volt a célunk, hogy összeállítsunk egy olyan kötetet, amilyen már régóta nem volt: amelyben Weöres, Nemes Nagy és Tamkó Sirató méltó követőiként mai költők (kortárs klasszikusok) szerepelnek, mai gyerekekhez szóló versekkel.  
				
					Szerepel a kötetben több mint százötven vers, tíz tematikus ciklusba rendezve, a legkisebbeknek való mondókáktól kezdve (Cicafoci) a családi és óvodai élet mindennapjait bemutató, sokszor "svéd típusú" verseken (Családun xerete talapú, Óvó néni otthona) vagy a hagyományosabb verses meséken keresztül (Csillagbajusz) egészen a nonszensz, halandzsa versekig (Burundai murunda).  
				
					Vannak köztük rímes és rímtelen versek, egyszerű és bonyolult versek, vidám és szomorú versek, állatos és gyerekes versek, kicsiknek, kicsit nagyobbaknak (és egészen nagyoknak) szóló versek - amit garantálunk: jó versek, mai versek. 
			 | 
		 
	
 
	  
 
	
		
			
				
					
					
					
					
						"Sok éve nem jelent meg ilyen remek versantológia. Gyerekeknek? Felnőtteknek? Én azt mondom, annak, aki éppen olvassa, de ha együtt teszik, az a legjobb. Szellemes, mulattató versek, egyiken sírsz, a másikon nevetsz, szóval az én ízlésem szerint valók. (Halász Judit)  
					
						  
					
						"Az ember ritmusokban él. A szív, lélegzés "testi", az évszakok, a nappal és éjszaka változásainak természeti ritmusaiban. Akkor egészséges, ha "fölveszi", ha "tartja", ha "harmonizálja" a ritmust. A kisgyereknél ez még spontán folyamat. Elalszik, ha álmos, felébred, ha kialudta magát... De minden "külső" ritmus erősíti benne ezt a még adott harmóniát, erősíti, gyógyítja őt. Ritmikusan ringatjuk, ritmikusan csitítjuk, babusgatjuk, altatjuk mondókákkal, dúdolókkal; ritmikusan játszunk vele csiklandozókkal, lovagoltatókkal, höcögtetőkkel...  
					
						Ritmikusan-dallamosan mondjuk később a mesét, vagy éppen: a halandzsát. S ő ezt élvezi. Ezekhez a ritmusokhoz ad új ötleteket ez a könyv, a nyelv egész embert átható, vigasztaló, felderítő ritmusaihoz. Forgassák szeretettel!" - mondja Vekerdy Tamás. 
				 
				
					
						  
					
						  
					
						Kovács András Ferenc 
					
						[Kínai dallam] 
					
						Ősszé válok. 
					
						Már nem bánom. 
					
						Szélvész rázhat: 
					
						van két lányom! 
					
						  
					
						Egyik nyárfa, 
					
						másik nyírfa: 
					
						vén törzsemben 
					
						meg volt írva! 
					
						  
					
						Ősszé válok. 
					
						Már nem bánom. 
					
						Lombom rezdül: 
					
						van két lányom! 
					
						  
					
						Egyik nyírfa, 
					
						másik nyárfa: 
					
						tán nem lészek 
					
						többé árva… 
					
						  
					
						Koronámat 
					
						égnek tárom: 
					
						Ősszé válok! 
					
						Van két lányom. 
					
						  
					
						Kukorelly Endre 
					
						[Télenma] 
					
						Télen marcona vagyok, 
					
						tavasszal bevadulok, 
					
						  
					
						vadulok egész nyáron, 
					
						már alig várom, 
					
						  
					
						majd elrepülök, 
					
						lesülök, belesülök, 
					
						  
					
						tiszta besülés a nyár, 
					
						nagy időjárás-kanyar, 
					
						  
					
						aztán majd, későősszel 
					
						koppanok, mint a lőszer. 
					
						  
					
						Most jól felsoroltam 
					
						az összes évszakot! Jónapot! 
					
						  
					
						 Varró Dániel 
					
						[Nyúl tavaszi éneke] 
					
						Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen, 
					
						és ősszel minden oly riadt, 
					
						és télen sűrű, lassú ködben 
					
						dideregnek a nyúlfiak. 
					
						  
					
						Tavasz, te cuppanásnyi szikra, 
					
						ha tappancsod a sárba lép, 
					
						vidorság száll a kis nyuszikra, 
					
						s megédesűl a sárgarép’. 
					
						  
					
						Bajuszt pödörsz a napsugárból, 
					
						s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl. 
					
						Ó, jaj, tavasszal szép a zápor, 
					
						és sokkal később alkonyul. 
					
						  
					
						Gryllus Vilmos 
					
						[Téli hangok] 
					
						zúzmara olvad cseppen a víz füttyent néha a csíz 
					
						roppan a völgyben pendül a jég 
					
						szór rá darát az ég 
					
						fák fagyos alján túr a rigó 
					
						szirtről csusszan a hó 
					
						sombokor ágán surran a szél 
					
						halkan zenél a tél 
					
						  
					
						(szólnak a hangok tél idején 
					
						s hozzá dúdolok én) 
					
						  
					
						  
					
					
						László Noémi 
					
						[Csupavíz] 
					
						Fut a fűben, 
					
						fut a falban, 
					
						kiárad, ha bősz vihar van. 
					
						  
					
						Cseperészget, 
					
						szaporázza, 
					
						levegőben perdül táncra. 
					
						  
					
						Itt egy felhő, 
					
						ott egy felhő, 
					
						csurran-csöppen az esztendő. 
					
						  
					
						Csiga házán 
					
						harmat-árok, 
					
						csupasz ágon vízvirágok. 
					
						  
					
						Kántor Péter 
					
						[Körúti szél] 
					
						A Nagykörúton 
					
						szalad a szél, 
					
						bárki beszél, 
					
						ő belebeszél, 
					
						  
					
						Belepofázik, 
					
						belemorog, 
					
						belenevetgél, 
					
						belezokog, 
					
						  
					
						Belehuhog 
					
						vagy beletütül, 
					
						ha fütyörészel, 
					
						belefütyül, 
					
						  
					
						Bárcsak akadna 
					
						jó úti cél! 
					
						sóhajt a kócos 
					
						körúti szél, 
					
						  
					
						Karodba karol, 
					
						tovacibál, 
					
						kalapot lop a 
					
						Nyugatinál, 
					
						  
					
						Levelet pörget, 
					
						ugrik, oson, 
					
						körbekering az 
					
						Oktogonon, 
					
						  
					
						Torombitázik, 
					
						hegedüdül, 
					
						meglát egy padot, 
					
						csüccs, lecsücsül. 
					
						  
					
						Szabó T. Anna 
					
						[Hóhullásban] 
					
						Hóhullásban sok pihe hull: 
					
						egy pihe sem lesz így egyedül. 
					
						Egyedül nem jön, nincsen kedve: 
					
						egyedül a hópihe csak dideregne. 
					
						  
					
						Egymaga nem jön: százan jönnek, 
					
						kavarog a sok pihe, hullanak, esnek, 
					
						kavarog százezer, hull millió, 
					
						perdül és táncol és kanyarog a hó. 
					
						  
					
						A földre leérve összefogóznak, 
					
						tolldunnának, lágy takarónak, 
					
						belepik az utcát, a tereket, a várost, 
					
						Szentendrét és Budafok-Hárost, 
					
						  
					
						belepik a ligetet, belepik a szigetet, 
					
						összefogózva már nem didereg, 
					
						már nem fázik a sok pihe-csillag, 
					
						tollpuha paplana csillog-villog. 
					
						  
					
						Alszik alatta a rét meg az erdő, 
					
						könnyû a dunna, pihepuha felhő, 
					
						alszik a föld és a földben a búza, 
					
						hótakaróját magára húzza. 
					
						  
					
						Csend van, csend van, semmi se moccan, 
					
						ág sem roppan, cipő se koppan, 
					
						nyugszik és alszik a tér meg a táj, 
					
						csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál 
				 
			 | 
		 
	
 
	  
	  
	  
	  
 |