Egres minden áldott reggel tejet iszik, szerintem attól olyan sápadt, a tej beköltözött a csontjaiba, a húsába, kiült a bőrére, a hajára, a szemöldökére, a szempilláira, Egres ereiben már tej folyik víz helyett. Egres apukája kartonszámra hordja fel  a tejet a lifttel, újra és újra hoznia kell, mindig elfogy, Egres olyan, mint egy alkoholista, pontosabban tejkoholista, áll a konyhaablakban, és élvezettel dönti magába a tejet. Anya azt mondja, Egres nem a tejtől fehéredett ki, azért ilyen hirtelenszőke, mert albínó, csak a szeme világít pirosan, napra nem nagyon mehet, olyan érzékeny a bőre. Egres lejár focizni a belső udvarra, a falra rugdossa, egészen addig, míg Dinnye bácsi kergetni nem kezdi egy seprűvel, hogy leveri a vakolatot,  és kifizetteti az apjával. Máskor meg valaki leóbégat, hogy ez őrjítő, itt nem lehet élni, mintha az ember idegvégződéseinek rugdosná a barom labdáját az a barom kölyök, hát mit képzel magáról, talán ő a Messi, mert akkor húzzon ki Argentínába, ott focizgasson, hátha azok a gyökerek örülnek neki. Egres kijár a térre is, általában a pálya mellett szobrozik a labdájával, időnként megkérdezi, hogy beállhat-e, néha meg is engedik neki, csak nem nagyon kap labdát, szerezzen magának, ha tud, néha fellökik vagy felrúgják, miért nem áll rendesen a lábán... Mi van, Hófehérke, csak nem vagy üvegből? Egres nincsen üvegből, mert pirosan vérzik a térde, mikor jön haza a pályáról, ezek szerint mégsem tej folyik az ereiben.