• A mese egyrészt szórakozást nyújt a gyermeknek, másrészt fejleszti önismeretét, segíti személyisége fejlődését.
• Sok szinten és sokféleképpen gazdagítja életét, pszichológiai hatását pedig azért tudja kifejteni, mert elsősorban műalkotás.
• A gyermek a mesét minden műalkotásnál jobban megérti, a mesének külön–külön mondanivalója van minden ember számára, de ugyanannak az embernek más életkorban mást jelenthet.
• A gyermek pillanatnyi érdeklődésének és szükségleteinek megfelelően egyazon mesében sokféle értelmet találhat.
• A mesék alakja és eseményei belső konfliktusokat személyesíthetnek meg, de csak nagyon áttételesen jelzik, hogyan lehet megoldani ezeket a konfliktusokat.
• A mese – megfelelő időt hagyva neki az átgondolásra – segítséget nyújt a gyermeknek abban, hogy jobban megértse önmagát és a világot.
• Minden mese egy varázstükör. Varázstükör, mely belső világunk valamelyik összetevőjét tükrözi.

Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek c. könyvénél maradva, a pszichológus részletesen ír a jó és a rossz párharcáról a mesékben. 

• A klasszikus mesékben a jó és a rossz egyaránt megtalálható valamelyik szereplőben. Mivel a mesehősök a végletekig leegyszerűsítettek, inkább típusok, mint egyéniségek, így egy mesehős vagy jó, vagy rossz. A történetek pedig a jó és a rossz közötti küzdelemről szólnak. 

• A gyerekek számára a rossznak, a gonosznak is van vonzereje - a boszorkány varázsereje -, és nem egyszer ezek a gonosz mesehősök felülkerekednek, persze csak a mese végéig. A gonosz a történet végén elnyeri méltó büntetését, de a gyermek számára nem ez jelenti az erkölcsi élményt. Mint az életben, itt sem a büntetéstől való félelem tartja vissza a bűntől az embert, hanem az a meggyőződés, hogy nem éri meg. A gyermek ezt tanulja meg: nem éri meg rossznak, gonosznak lenni.  

• A gyermek azonosul a főhőssel, együtt csinálja végig vele a próbákat, együtt győzedelmeskedik és ez az azonosulás vési bele az erkölcsi törvényeket. A gyermek nem azért azonosul a hőssel, mert az jó, hanem azért, mert szimpatikus neki. Vagyis nem jó akar lenni, hanem a hősre akar hasonlítani. Ha történetesen ez a jó szereplő, akkor jó akar lenni.