TV, gyerek, számítógép/1
Olyan dologról van szó, ami az életünk szerves része lett, ha akarjuk, ha nem, ha tudomásul vesszük, ha nem. A múlt század végén több technikai vívmány is megzavarta a mi jó öreg „ősanyás” gyermeknevelésünket. Ezek közül csak kettőt ragadnék ki, a két legfőbb mumust, a számítógépet és a televíziót.
Önnek is megvan erről a véleménye?
Nem csodálom, hiszen lehet, hogy csak a szomszéd szobába kell benéznie és gyermeke görnyedt háttal eszeveszett módon üti a számítógép billentyűzetét és játszik, vagy „csetel”, jobb esetben a világhálón szörfözve gyűjti be a friss információkat a világ tudományos és hétköznapi dolgairól.
Mitől függ, hogy mire használja az adott gépezetet?
· Leginkább Öntől! Ha a gyermek azt látja, hogy a szülők és a nagyobb testvérek a számítógép előtt ülnek, akkor is, amikor más szabadidős elfoglaltságokat is lehetne űzni – sportolni, kirándulni, olvasni, társasozni, beszélgetni egymással, valós barátságokat ápolni -, akkor joggal vonhatják le azt a következtetést, hogy ez a normális kikapcsolódási forma.
· Valljuk be, egy nehéz, rohanós nap után hazatérve, hajlamosak vagyunk mi magunk is elvonulni a virtuális világba és a való világ dolgait a háttérbe szorítani. Kontrolláljuk magunkat is és járjunk elől jó példával!
Játék notebook
· Ma a játékpiacon is megjelentek az óvodás- és kisiskolásokat célzó laptopok, amelyek újabb impulzust adnak ahhoz, hogy ez az eszköz korán beépüljön a gyermeki életbe. Ez utóbbi „játékszerek” pozitívuma, hogy általában olyan játéklehetőségeket kínálnak fel a gyermekek számára, amelyek valóban az életkoruknak megfelelőek, és valóban fontos képességeket edzhetnek általuk (forma felismerés, mennyiség fogalom kialakítása, számkép felismerés).
Igazi notebook
· Az iskoláskorú gyermekek esetében már hasznos része lehet a valódi számítógép használata a tanulásnak. Eleinte nehézségeket okozhat a gép használata - pl. az egérhasználat -, de láss csodát, a gyermekek játszi könnyedséggel sajátítják el az apró fogásokat is, és hamar válnak értő használójává az eszköznek.
· Az általános iskolai tanításnak is részét képezi a számítógépes oktatás, hiszen a kor követelménye, hogy komoly jártasságot szerezzenek a használatában a tanulók, hiszen 21. századi munkahely nem létezik számítógépek nélkül.
A szülői felügyelet elengedhetetlen itt is!
· A felelősségünk abban van, hogy korlátozzuk a számítógép előtt eltöltött idő mennyiségét, segítsünk a kívánt tartalom minél könnyebb felkutatásában és feldolgozásában, valamint minden lehető eszközt vessünk be a nem kívánt tartalmak letiltásához, hozzáférhetetlenné tételében.
Mit lát a nappaliban?
· Ha kijött a szobából a nappaliba, akkor mit lát? Egy állandóan bekapcsolt, háttérzajként szolgáló televíziót, az előtte lévő kis asztalkán csipszes tányérkával? Igen?!
· Hogy, honnan tudom? Mert valószínűleg az Ön családja sem úszta meg azt, hogy az életük felett lassan átvegye az uralmat a „feketedoboz”. Ja, hogy ez tényleg borzasztó!? Tegyen ellene!
Nem a tévé ellen kell fellépni, hanem a használatát kell optimalizálni.
Hogyan?
· Átgondoltan, szabályok közé szorítva és nem utolsó sorban jó példát mutatva.
Mert mi van, ha kidobom a készüléket és általában megtiltom a tévénézést?
· Jó eséllyel hozom a gyermekemet egy olyan helyzetbe, hogy a társakkal való csevegésben kirekesztetté válhat, hiszen nem lesz birtokában bizonyos információknak.
· Nem kell messzire menni, hiszen már az óvodában is központi téma a rajzfilmek szereplői és a reklámok által sugallt játékok léte, nem léte.
Jogos a kérdés, hogy ez helyes-e.
· Nem, de ez van, tudomásul kell venni és kontrollálni a folyamatot. Szánjunk időt arra, hogy szűrjük a megnézendő műsorokat, hiszen vannak kifejezetten hasznos műsorok is (természetfilmek, színdarabok, „tanítós” gyermekműsorok, sport), amelyekből sok új és érdekes tudásanyag birtokába juthat a gyermek.
· Természetesen ezeket sem szabad non-stop nézetni a gyermekkel, az idő kereteket be kell határolni. A kérdéssel foglalkozó szakemberek napi egy órát javasolnak a tévénézés „gyakorlására”, szemben az átlag 6 órás tévé előtt eltöltött időtartammal.
Megütötte a fülét a nézetni szó?
· Sok szülő ülteti le gyermekét okkal, ok nélkül a TV elé, pusztán azért, mert addig sincs vele baj, lehet takarítani, főzni, lazítani egy kicsit. Ne tegyük!
· Az okos tévézés közösen valósítható meg. Válasszuk ki a megfelelő műsort és közösen üljünk le megnézni azt. A gyermeknek így módjában áll kérdezni, ha nem ért valamit, és mi még ott, akkor tudunk neki válaszolni és tudunk magyarázatot fűzni az által még értelmezhetetlen részekhez.
Például vegyünk egy „ártalmatlan” természetfilmet.
· Ha hagyjuk, hogy a gyermek „csakúgy” nézze a filmet, akkor többek között azt láthatja, hogy az oroszlán megöli és megeszi az aranyos zebrát. Ennek a puszta látványa rémisztő lehet számára. Ellenben, ha némi magyarázatot is mellékelünk hozzá – „az állatoknak is szükségük van ennivalóra, de ők nem tudnak a boltban venni, ezért nekik saját maguknak kell megszerezni azt. A kisebb és gyengébb állatokra vadásznak” -, akkor máris tompul a látottaknak az éle, és a gyermek számára is befogadhatóbbá válik az esemény.
· Magyarázatok hiányában csak ömlik a gyermekre a sok információ, melyek szelektálása még komoly problémát jelent a számára, és az a gondolkodásmód, ahogyan ebben az életszakaszban szemléli még a világot, könnyen téves következtetések levonását eredményezheti.
<<Vissza
|