- Ilyet nem ígérhetek! Nyugodjon meg, meséljen, aztán meglátom, hogy mit tehetek. - Tipikus felnőtt válasz! Miért is hittem, hogy maga más? Na, mindegy…lehet, hogy el sem kellett volna jönnöm. Elnézést a zavarásért! – elindult az ajtó felé. Anna várt egy kicsit, de amikor látta, hogy a lány valóban el akar menni, megállította. - Bettina, kérlek, maradj! – Betti szinte megpördült. Úgy nézett Annára, mint aki most ébred a kómából és próbálja felismerni az ágyánál állókat, aztán hirtelen odaugrott és átölelte. Az egyik a lányát látta maga előtt, a másik a megmentőjét. Zokogott mindkettő. Percekig álltak összeölelkezve.  - Itt a vége! Nem sírhatunk tovább, elfogyott a zsebkendőm! – próbált valami frappánsat kinyögni a nő. Betti elnevette magát. - Maga mindig tudja, hogy mikor kell sávot váltani. Kérhetek wc-papírt? - Még mit ne! Mit csinálok, ha az is kifogy? A nyomdafesték állítólag könnyen tapad a bőrre… – felkapta a tekercset és odadobta Bettinek – Csak, hogy lásd mennyire kegyes tudok lenni… - A temetésemre eljön? Anna elkomolyodott. - Ugye nem vagy beteg? - Nem, még nem, de törött csontokkal az leszek! – a nő méregetni kezdte a lányt. - Bettina, mondd, hogy nem vagy terhes! - Bárcsak mondhatnám! – a lány megint sírni kezdett. - Nem jött meg időben? Csináltál tesztet? Jézusom, nem védekeztetek? - Nem tudom… - Melyiket nem tudod? - Egyiket sem. Össze vagyok zavarodva. Tesztet biztos nem csináltam. - Számoljunk. Mikor kellett volna megjönnie? - Utálom a számokat, amúgy bukásra állok matekból…Nincs valami piája, háta az segít a korrepetálásban… - Persze, hogyne! Martini jó lesz? Jéggel vagy olivával kéred? Cigit? Az is nyugtató hatású, legalábbis azt mondják. Kár, hogy a füvem kifogyott. - Ezt komolyan mondja??? - Egy fenéket! Már látom magam előtt a holnapi lapok főcímét: Terhesen, részegen és cigivel a szájában botorkált ki a tanárnő lakásából a tizenhét éves lány.   2. részlet az írónőtől (a Facebookon):   - Édesem, te vagy Othelló? – észre sem vette, hogy az apja bejött a konyhába. - Nem én vagyok a mór, akit az a szemétláda Jágó teljesen behülyített, és féltékenységből megölte a szerelmét – fel sem nézett a tányérból. - Néha a sors is képes behülyíteni minket, és úgy keveri a kártyákat, mint Jágó! Nem tudom, mi történt, de érzem, hogy kezdesz elborulni, és az sosem vezet jóra… - Tegnap este…- megállt egy pillanatra, mégsem zúdíthatja az apjára a történteket. - Csak nem aludt itt? – az apja mellé lépett és finoman a vállára tette a kezét. - Neeem! Dehogy! Tegnap… olyan jó volt vele, apa… - fakadt ki Lille. - El akarod mondani? - Még nem tudom, nem dolgoztam fel… - Jézusom! Akarom én ezt tudni? – kérdezte szinte magától - …Ugye…védekeztetek? Húúú, ezt, de nehéz volt kimondani…- az apja zavarában felnevetett. - Neeem! – mindkettőjük szeme elkerekedett – Azaz nem történt semmi! Vagyis történt, de nem feküdtünk le…Húúú, ezt, még nehezebb volt kimondani – ő is elnevette magát, majd felugrott és átölelte az apját. Kis idő után, Lille szinte lelökte az öregét az asztalhoz. Ömlött belőle a szó. - Korábban azt hittem, azért meséltél a lépcsőről, mert azt akartad, hogy minél később...történjen meg... – az apja összevonta a szemöldökét – Jó, jó, bocs, a lányok már csak ilyenek, azt hiszik, az apjuk féltékenységből beszéli le őket a fiúkról. De most rájöttem, hogy lépcsőstől zseni vagy! Imádom! Megértettem, hogy milyen csodálatos tud lenni külön-külön az ölelés, a csók, a simogatás, csak időt kell adni nekik! Ez a legjobb tanításod, apa! - Hohó! És a többivel mi lesz? – háborodott fel viccesen az apja – Azok már nem érdekesek, mehetnek a levesbe? - Nem, de most ez a legjobb! Tudod, nálam is van toplista! - Nyugtass meg, hogy százas… – mosolyodott el a férfi. - Megnyugodhatsz! – Lille bekapott egy kenyérdarabot – Olyan, de olyan büszke vagyok magamra, na, meg Praetorra, hogy ezt képesek voltunk megcsinálni, hogy azt el nem mondhatom! - De ugye nem arra vársz, hogy kitüntesselek, mert nem feküdtél le két hónap után valakivel? - Ő nem valaki, hanem Praetor, tudod… - Ja, igen, a lábtörlőgyáros – nevetett az apja – Meggondoltam magam, őt mindenképpen kitüntetem! - Persze, őt igen. És, ha ma nekem esik? - Akkor kiherélem, és soha többé nem vállalok éjszakai műszakot! – ezen már mindketten nevettek.