Az egyik olyan téma, amit gyakorlatilag egyetlen család sem kerülhet meg, az a halál. Előbb-utóbb minden gyereknek szembesülnie kell az elmúlás gondolatával, és talán pont ezekben az esetekben vagyunk mi magunk is a legtétovábbak, hiszen általában érzelmileg bennünket épp annyira érint a dolog, mint őket. A Szulyovszky Sarolta által írt és illusztrált A hálás virág című könyv viszont úgy mesél a távozásról, hogy a varázslatos-titokzatos történet rengeteg teret hagy a kérdések feltevésére-megválaszolására. A nagypapa színpompás virágoskertjében rikító piros művirág felbukkanását számtalan rejtély övezi. Honnan került oda? Miért? És vajon mit jelenthet? Hiszen erős tartása épp úgy jelképezheti az élethez való ragaszkodást, mint amennyire mássága a búcsúzni készülő embert körülvevő különös, semmihez sem hasonlító atmoszférát. (Aki megtapasztalta már, hogyan fogyatkozik, majd tűnik el véglegesen az élet valakiből, szerintem tudja, miről beszélek.) A virág az egyre gyengülő nagymama kedvencévé válik, sorsuk összefonódik olyannyira, hogy egy hideg, téli napon együtt tűnnek el örökre a kertből. A történet ennek ellenére cseppet sem ijesztő vagy nyugtalanító, hiszen a zárókép egyértelműen áthelyezi a hangsúlyt az elmúlásról az újjászületésre, az élet körforgásának örökkévalóságára: tavasszal újjáéled a kert, és benne felbukkan egy kicsi piros virág, pontosan a tavalyi művirág helyén.