"Anyunak mindig igaza van” - ez az alapvetés előbb-utóbb mindig bebizonyosodik, lássuk be. Nem történik ez másképp Harcos Bálint új könyvében sem. Hiába figyelmeztette anyukája, hogy vegyen fel zoknit, Szofi nem tette, és jól meg is fázott.Hihetetlen kalandokba sodorva ezzel nem csak saját magát, hanem a fél várost, a fél országot, sőt a végére a fél világot is! Hogy mindez hogyan történt, és mi lett a kalandok vége, megtudhatjuk új könyvből. Szofi a szobában szaladgált, és éppen az ágyon ugrált, amikor egy óriásit tüsszentett. A kutatások szerint a tüsszentés akár 160 km/h-val is kiszakadhat az emberből. Ez bizony elég ahhoz, hogy szerencsétlen események hosszú sorát indítsa el. Az első tüsszentéssel csak a virágváza dőlt le a komódról, a másodikkal pedig csak a galambokat ijesztette el Szofi a körfolyosóról. Azonban ahogy szalad keresztül a városon, Szofi egyre nagyobbakat és nagyobbakat tüsszent, és egyre többen erednek a nyomába, ahogy a sok tüsszentés így vagy úgy bevonja a városka lakóit a Szofi utáni hajszába.  Először csak az anyukája és a cicájuk kergeti, hogy zoknit adjon rá, majd a szomszéd bácsi, akit az étteremben leöntött a pincér spenóttal ijedtében. Majd a lufiárus is utánuk ered, Szofi tüsszentésétől ugyanis kipukkadtak a lufijai. Később nyomukban van már két kertész, a vidámpark pénztáros nénije, a boltos néni, a konyhás néni, a doktor bácsi, a szerelő bácsi, a fél város, hiszen Szofi eltüsszentette a házakat is, sőt a fél ország kergeti, végül már a fél világot, mert Szofi kitüsszentette az egész óceánt. A díszes kompániában mindenkinek van valami remek ötlete, hogyan lehetne véget vetni a tüsszögőrohamnak: a pilóta bácsi szerint tüsszögés elleni port kell szórni Szofira, a szerelő bácsi szerint csipesszel kell befogni az orrát, a konyhás néni szerint teát kell vele itatni. Az ötletek között van néhány használható is, de kitaláljátok, mi lesz a megoldás? Igen-igen, az anyai gondoskodás! “A mamája ráhúzta lábára a zoknit. És Szofi nem tüsszentett többé, és duzzogva ugyan, de a Mamával együtt hazament.” A Szofi tüsszent egy igazi képeskönyv, amiben az illusztrációk nemcsak arra valók, hogy kiegészítsék a szöveget, hanem hogy jóval többet elmondjanak, mint ami olvasható. A Szofi illusztrátora, a spanyol Cristina Quiles nekem új kedvencem lett. A rajzaiban szerintem van egy csipet Agócs Írisz-, Mészely Ilka- és Igor Lazin-hangulat, ezért az első pillantás nálam egy jóleső ismerős érzést közvetített, majd a második, harmadik és ezredik pillantás új és új felfedeznivaló meglepetést tartogatott. A színes rajzok az egyszerű fehér háttér előtt olyan vidám dinamizmust közvetítenek, ami egy plusz lendületet ad a történet dominó-dőlésszerű folyamának. Ráadásul nagyon jól böngészhetőek! Ahogy a szöveg is az ismétlődő szerkezetre épül, a rajzokban is vannak visszatérő szereplők, akiknek meg lehet örülni a tömegben, ilyen kedves ismerős például a kitüsszentett óceánból előkerült hős búvár, aki egy riadt sellőlányt tart a karjaiban, vagy a füvet nyammogó kecskék az eltüsszentett hegyről. A Szofi után baktató bájos szereplők egytől-egyig különleges egyéniségek. Az író, Harcos Bálint egy felnőttirodalmi prózakötet és egy verseskötet után gyermekkönyv-írásra adta a fejét. Szerencsénkre. A Szofi tüsszent szeretnivalósága a mese egyik legfontosabb szerkezeti és cselekményépítő eleméből ered: az ismétlésből. Az ismétlés egy biztonságos, otthonos közeget teremt a gyerekek számára, megkönnyíti a cselekmény követését, és folytonossá teszi az átélés élményét. Számomra az, hogy Szofi képes széttüsszenteni a várost, és kitüsszenteni az óceánt, azt közvetíti, hogy mindig (legalábbis ebben a korban) jobb lesz anyára hallgatni, mert bár kalandos Szofi útja, de végül is katasztrófák övezik! A másik legfőbb ok, ami miatt megszerettem ezt a történetet: az egész burkolt elismerése a gyereknevelés fáradságos anyai munkájának. A könyvet zoknit viselő (vagy éppen nem viselő) 3-5 éves gyerekeknek és szüleiknek ajánljuk.