INTERJÚK : Víg Balázs - Írói pályafutása |
Víg Balázs - Írói pályafutása
Novák Árpád 2015.05.17. 20:18
"Aki szereti a gyerekét, az puszit ad neki, ez ennyire egyszerű"
Vig Balázst réges-régen egy közös koncert szervezése közben ismertem meg.
Soha nem gondoltam, hogy évekkel később nem egy zajos klub színpadán látom őt viszont, hanem, mint elismert fiatal meseírót üdvözölhetem.
A mesebeli hármas apropóján kértem fel Balázst egy kis baráti beszélgetésre, mivel az idén harmincadik életévét betöltő fiatalember nemrég adta ki harmadik mesekönyvét. Kalandra fel!
Ha megengeded, kicsivel meseírói pályafutásod előttről kezdeném a kíváncsiskodást. Milyen út vezetett a próbatermek és színpadok világától egy egészen más jellegű turné irányába?
|
Szívesen emlékszem vissza a zenekaros időkre, minden amatőrségével együtt is egy rendkívül lelkes és kreatív időszak volt. Sok olyan képességre tettem szert akkoriban, amit a mai napig kamatoztatok. Az életemből kimaradt a versírás, de ezt jól helyettesítette a dalszövegek írása, amivel sokat foglalkoztam. A zenekaraim koncepciójának kialakításában is nagy szerepet vállaltam. Összességében nagyon jó iskola volt, de idejekorán beláttam, hogy nem vagyok különösebben tehetséges zenész, valamint inkább vagyok magányos farkas alkotóként, mint csapatjátékos. Mivel a zenélés és az írás párhuzamosan az életem része volt már kamaszkoromtól kezdve, végül az írás és az irodalom mellett tettem le a voksomat, a zenét pedig inkább a nézőtérről élvezem mostanában, nem a színpadról.
Egyetemistaként kezdtem a Három bajusz gazdát keres című meseregényem megírásába, amellyel végül a Móra Kiadónál debütáltam 2010-ben. Nagyon otthonosnak éreztem ezt a mesei köntöst, biztosította a kellő távolságtartást a kidolgozandó témáktól, és lehetőséget adott arra, hogy (az emlékeimben még mindig elevenen élő) gyermeki énemet előcsalogassam, és a segítségével szórakoztassam a mai kisebb korosztályt. De a metaforáddal élve nem nevezem ezt lehorgonyzásnak, hiszen egy folyamatos alkotói folyamatban ez csak az egyik állomás. Tervezem a folytatást természetesen, hiszen nagyon jól érzem magam ebben a közegben, de szeretnék még sok mást is kipróbálni. Például a hangjáték-készítésbe is belekóstoltam, mikor a Kossuth Rádió számára rádióra alkalmaztam mindkét addig megjelent mesekönyvemet, a már említett Három bajusz gazdát keres-t és A rettegő fogorvos-t is.
Egyetemistaként az embernek nagy szüksége lenne a visszajelzésre, hogy jó nyomon jár-e, valóban jó-e abban, amit csinál. Sokan idő előtt feladják az álmukat, mások túl sokáig ragaszkodnak hozzá. Visszatekintve úgy látom, hogy a Móra Kiadótól kapott zöld jelzés épp jókor érkezett.
Hagyományos mesei elemeket vettem, majd csavartam rajtuk egy nagyot, így kaptak némi groteszk felhangot. Egyszerre hagyományőrző és újító mindkét mese, szerethető figurákkal, és nem nélkülözik a humort sem. A rettegő fogorvosban Fognyűvő doktor annyira fél a bátor gyerekektől, hogy meg sem meri vizsgálni őket, inkább bebújik a fogorvosi széke alá, ha egy ilyen gyerek lép a rendelőbe. A Három bajusz gazdát keresben pedig ezek a bajuszok leugranak a gazdáik orra alól és világgá mennek, hogy zsiványnak álljanak, feleséget keressenek maguknak, vagy épp trombitásként próbáljanak szerencsét.
-
Könyveid bemutatása alkalmából sok helyre eljutottál szerte az országban, rengeteget játszottál és beszélgettél ifjú olvasóiddal. Milyen fogadtatásban részesültél? Utazásaid nyomon követhetjük a honlapodon, a Gyerekcipő Meseblogon (www.vigbalazs.com), gondolom mindig tele a postaládád.
Tulajdonképpen azért is kezdtem vezetni a blogot, hogy illően dokumentálhassam azokat a fantasztikus élményeket, amikkel ezeken az író-olvasó találkozókon gazdagodunk. Rengeteg fénykép, videó kerül fel erre az oldalra, és igyekszem a legtöbb találkozóhoz élménybeszámolót is írni. Érdekes módon a gyerekek mellett szülők, pedagógusok és könyvtárosok is gyakran megkeresnek a fórumokon, ahol elérhető vagyok.
-
Szép ajándékkal lepted meg magad közelgő születésnapodra, hisz nemrég jelent meg a bűvös harmadik könyv, „Puszirablók” címen. Mesélnél nekünk a történetről?
Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a legújabb mesekönyvem. Szeretke hercegnő nem kap jóéjtpuszit egyik este, másnap pedig elrabolják egy kalózhajóval a kád pótlefolyóján keresztül. A furcsaságoknak azonban még koránt sincs vége, ugyanis a kalózkapitány sms-ben közli a követelését. Szeretke hercegnőnek és a hajó másik két foglyának: a torzonborz rőzséjű, fecske fürdőnadrágos Bújócskának és Damilnak a kölyökkengurunak egy mázsa puszit kell összegyűjteniük! Nagyon jól szórakoztam a történet megírása közben, szerencsére az eddigi visszajelzések is nagyon jók. Ha már így fogalmaztál, remélem, hogy rajtam kívül is sokakat meglepnek majd a születésnapjukon egy Puszirablók kötettel!
A már említett Gyerekcipő meseblogon folyamatosan nyomon követhető, hogy hol lesznek újabb fellépések. A nagyvárosok mellett a kisebb falvak sem maradnak ki, sőt, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy idén nyáron még Nikóziában, a ciprusi magyar gyerekeknek is bemutathatom a meséimet.
Remélem, hogy sehol sem marad el ma este a jóéjtpuszi! Hadd idézzek a Puszirablókból: „Aki szereti a gyerekét, az puszit ad neki, ez ennyire egyszerű.”
|
|