A történet onnan indul, hogy  még 2013-ban részt vettem egy workshopon, amit a nagyon kedves olasz illusztrátor, Anna Laura Cantone tartott. Ezen a 3 napos kurzuson az volt a feladat, hogy dolgozzuk fel a Piroska és a farkas című mesét. Érdekes volt látni, hogy ezt az alaptörténetet ki hogyan közelíti meg, akár képi megjelenítésben, akár a történet átvariálásával. Amennyire egyszerűnek tűnik pont annyira nehéz is, hiszen ezt a mesét mindenki ismeri és már rengetegszer találkozott vele. Nem könnyű újat alkotni belőle. Nekem is volt több ötletem, először a főszereplő kislány megjelenésén, karakterén szerettem volna változtatni, aztán első nap este, mikor hazafelé utaztam a távolsági buszon Szentendrére, akkor kúszott a fejembe egy kis nyuszi képe. Arra gondoltam, hogy talán érdekes lenne, ha minden szereplő valamilyen állat lenne (ha már a farkas úgyis adott). Így lett a főszereplő a nyuszi, amire a farkas az életben is igencsak feni a fogát.  Nagyon sokan feldolgozták már ezt a történetet, sőt a nemzetközi mezőnyben a 2012-es Grimm-évre is, de azóta is sorra jönnek a különböző feldolgozások, átiratok, képeskönyvek. Mit gondolsz, miért Piroska története az egyik legtöbbször újragondolt? Gondolom, az egyik ok biztosan a mese nemzetközi ismertségének köszönhető. Másrészt az egyszerű, rövid, frappáns kis történet egyszerre több témát is feszeget. A jó-rossz, gonosz-kedves, igaz-hamis, szabad-nem szabad, erkölcsös- erkölcstelen, mese-valóság ellentéte vonul végig rajta. A te könyved is többfedeles: ártatlan, pasztellszínű képeskönyvnek tűnik. Elsőre. Miért a pasztell? Igaz, hogy vannak pasztell kiegészítők a könyvben, de nekem összeségében inkább harsány az összkép. Szerettem volna más színeket alkalmazni, mint eddig. Ezért a sok sárga, pink és élénkzöld. Az ártatlanság meg tulajdonképpen szándékos. Annak ellenére, hogy nekem semmi bajom az eredeti mesével, tudom, hogy vannak országok, ahol nem nagyon szeretik a klasszikus Grimm történeteket meseként előadni kicsiknek a bennük rejlő véres jelenetek miatt. Ilyen momentum a Piroska és a farkasban elég sok van, a farkas megeszi a nagyit és a kisunokát, majd jön a vadász, felvágja a farkas hasát, jól megtömi kővel, és aztán a farkas belefullad a folyóba. Ez így, valljuk be, nem hangzik túl jól. Arra gondoltam, finomíthanék a történeten úgy, hogy az alapja megmaradjon, mégis kevésbé legyen agresszív a mese. A cím önmagában is egyszerre fricska és rájátszás: Piroska, a hófehér nyuszi. Mivel az egész workshop angol nyelven zajlott, én ezen a nyelven „gondolkodva” kezdtem el a mesét felépíteni, és az angol cím megfelelőjeként először Kis piros nyuszi volt a cím. ( Little red riding hood...). A Piroska, a hófehér nyuszit a kiadó javasolta és nekem is megtetszett. A figuráid nem ijesztőek, viszont viccesek. A perspektíva sok helyen szokatlan. Hogyan kerül egy képre a cukiság és irónia? A karakterek kialakításánál igyelkeztem a jellemüket is visszaadni a figuráknak. Piroska szertelen kis cuki nyuszi, a farkas egy okoskodó, behízelgő, álságos cukrosbácsi (akinek nem szabad bedőlni), a vadász egy mindent kiszagoló, kedves, mindekivel törődő vizsla... A köptető miért? Azon túl, hogy nagyon érdekes és ütős megoldás. Arra gondoltam, ha a nagyi eleve köptető orvosságot is szed a betegségére, akkor ezt valahogy szó szerinti értelmeben is fel lehetne használni. Így nincs szükség a hasfelvágására, mert a nagyival együtt bekapott köptető orvosság megteszi hatását és a farkas kiköpi a nyuszikat.  A másik a farkasfigura, aki minden, csak nem félelmetes. Szemüveges, dagi, kantáros nadrágot hord, és hát a sapkája! Komolyan, mint egy kicserkész… Miért pont ilyenek ábrázoltad a farkast? Ahogy említettem, a farkas karakterét behízelgő cukrosbácsinak képzeltem el. Ehhez jött a laza testtartás, a trottyos, kantáros gatyó, a kicsit oroszos kucsma és az avittas, álságos eleganciát kölcsönző csokornyakkendő. Na és a farkas szövege is hozzátesz a karakterhez: „Na, pá! Hogy is hívnak aranyom...?“ Lesz még folytatása a dolognak? Egy Rippl-Grimm sorozat? Volt szó sorozatról, van is ötletem a Hófehérke átültetésére, de a megvalósulás függ a kiadótól és Bosnyák Viktóriától is. Viki segített ennél a mesénél is szépen felfűzni az ötletet, de a további történetek megírása már teljesen rá vár a közös ötletelés után. Én sajnos nem vagyok író, csak átíró... vagy „álíró”.