Hintafa blog   A Kakaókatonában egy turmixgép tolmácsolja anya meséit, melyek segítségével a háztartásban előforduló gikszereket simítja el. Ugye mindenhol ismerős a nyafi, amikor a bögre, vagy a tányér tartalma semmiképpen nem felel meg kis gazdájának, vagy az antiporszívó brigád ülősztrájkja porszívózás előtt? Hát hiszti előfordul-e a boltban -amikor már azt hiszitek, hogy gond nélkül megúsztátok a bevásárlást, a pénztáraknál mégis kitör a zűr, az ott elhelyezett édességek miatt? Szoktatok dühösen fel-alá trappolni és hangosan mérgelődni, mert eltűnt a kesztyűtök (vagy bármi más), amit két perccel ezelőtt még a kanapén láttatok? Elalvásnál ugye nálatok is lefolytatjátok -legalább időnként- a 'miért kell már ágyba bújni' kezdetű eszmecserét? Ilyenkor veszi elő a könyvbéli anyu (és az igazi is) a meséket, amivel átlendülünk Nasi boszorkány ármánykodásain és Por Oroszlán szomorúságát is azonnal megértjük. Az estéknek különösen kedves varázst kölcsönöz a kedves kis Álomgubók altató szertartása.  Most már lassan egy hete van velünk a mesekönyv és sokadszorra olvassuk elejétől a végéig, nem hagyunk ki egy mesét sem. Gyanítom, hogy fogjuk is még. Ennél jobb kritikát mesekönyv aligha kaphat. Olvassuk leckeírás után, reggeli közben, és a mostani rekreációs-gyógyulós hétvégénken is. Míg ők játszanak/rajzolják amit mesélek, én ülök a gyerekszoba padlóján és olvasom-olvasom a meséket egymás után. Tegnap (amikor már vagy negyedszerre olvastuk ki a könyvet) megkérdeztem P-t, hogy miért tetszik neki ennyire ez a könyv. (Nem értetlenkedve, csak őszintén érdekelt, hogy őt mi fogta meg, azt már úgyis tudom, hogy engem mi.)  Azt mondta: mert minden jó benne. És tényleg. Minden a helyén van ezekben a mesékben. Nem túlcsurdolóan cukik, csak pont annyi kedvesség és szeretet van bennük, amennyi a folyamatos újraolvasáshoz kell. Viccesek, de nem erőltetettek. Fantáziadúsak, de csak épp annyira, hogy mindenki ráismerjen a saját háztartására. Nem dorgálóan, szájbarágósan oldja fel a háztartási konfliktusokat, hanem mély megértéssel mindkét fél irányába. Hiszen mit tehet az a gyerek arról, hogy ha most épp nincs kedve szikkadt kiflit enni? Ahogy anya sem tehet róla, ha reggel hatkor nem slattyog le a boltba, csak azért, hogy friss kiflit ehessen a csemete, hiszen az előző napi is ehető, talán csak kis tuningolást igényel.  Rippl Renáta vicces és szép pasztellszínű rajzai izgalmas hátterét adják a mesének. Bár T. még nem ért ezekből a mesékből sokat, de fő helyet követelt (természetesen) magának az ölemben, hogy minél közelebbről tanulmányozhassa a képeket. Aztán minden apró részletet szépen kiveséztünk. Az olvasás végeztével irány a konyha, a könyv végén van kipróbálható recept is! Both Gabi ezzel a meséjével is belopta magát háztartásunk olvasói, és hallgatói szívébe. Olvassátok Ti is, és örüljetek, mert az anyuk nem maguktól olyan zsémbesek ám, ha rendet kell rakni!