Fültanúja lehetünk a tanító bácsi földtől kissé elrugaszkodott évnyitó beszédének, melyet a gyerekek tágra nyílt szemmel hallgatnak, s a tanító bácsi betegségére gyanakodnak... A gyerekek kedvenc helyükön, egy elhagyatott kert szikláján tanyázva kigondolják a saját haditervüket, hogy  hogyan vizsgáltassák ki a tanító bácsit. A tanító bácsi is szereti ezt a sziklát, sőt a kutyái is, akik a származásukra utaló, találó Préri és Farkas nevet viselik. Először úgy tűnik beszélni is tudnak, de aztán kiderül, hogy mégsem. Ha pedig ez nem volna elég, a tanító bácsi örömében bemutatja a kutyák trükkjeit a gyerekeknek, mert kutyát nevelni tudni kell. Mint ahogyan a gyereknevelés is művészet, mégpedig nagyon fontos alapelvek szerint működő művészet. Fontos alapelv a mindennapos fogmosás és a salátaevés is. Néha bekavarhat egy kis bárányhimlő, de sebaj, egy rövid kórházi tartózkodás senkinek sem árthat, a tanító bácsi is megvilágosodva tér haza a kórházból. Legalábbis az orvosi köpeny, amire az intézményben tett szert, elég világos, mondhatni fehér, egészen addig, amíg a fejében is megvilágosodik, hogy a tanároknak is szükségük van egyenruhára, ami egy összefestékezett ujjú orvosi köpeny és egy indián fejdísz is lehet. Ne felejtsük ki a történetből a bárányhimlős óriás-repülőmókus jelentőségét sem, a mindig jelen lévő gondnok bácsit, az álomkórból kigyógyult Paavot, és a boldoggá vált tanfelügyelőt sem. Fantasztikusan vicces történet volt, gyerekkönyvön régen nevettem ennyit. Az elvarázsolt, szórakozott, megzakkant, guruvá vált tanító bácsi, a mindent szó szerint értő gyerekek, a sokszínű cselekmény, az össze-vissza, mindenhol és akármikor támadó humor nagyon jót tett a lelkemnek. Először azt  gondoltam, hogy felnőttként jobban is élvezem, mint egy gyerek, de úgy alakult, hogy Tituszt szóval kellett tartanom hosszabb ideig, így amikor kifogytunk a mondanivalóból, a könyvről kezdtem mesélni neki, majd megkért, hogy olvassak belőle, ekkor az első két fejezetet telefonon fel is olvastam. Nagyon élvezte, sokat nevetgélt, azt mondta, mindenképpen el fogja olvasni. Így hát, miután előzetes tesztelést végezetem egy tíz éves célszemélyen, azt mondom, bátran a kezébe nyomhatjuk az önállóan olvasni szerető gyermekünknek, sőt ajánlom közös olvasásra is a gyerekekkel. Ám ha a gyerek elaludt, le ne tegyétek, olvassátok végig, garantáltan jól fogtok szórakozni és vidámat álmodni. Mivel én egyből belecsaptam a történet közepébe, szeretném Elláék és a tanító bácsi történetét az elejétől kezdve megismerni, mindenképpen igyekszem megszerezni az előző részeket.