Gidácskáim, kiskecskéim!
Nyissátok ki, csemetéim,
anyácskátok érkezett meg,
édes tejet hozok nektek!
Jártam bent a fenyvesekben,
selymes, finom füvet ettem,
hideg forrásvizet ittam,
tőgyemből a tej kibuggyan,
onnan körmeimre cseppen,
körmeimről földre csurran.
A gidák meghallják az anyjuk szavát, s kinyitják az ajtót. A kecske megeteti őket, s újra kimegy az erdőre, a gidák jó erősen bezárkóznak, s úgy várják az anyjukat.
Egyszer megleste a kecskét a farkas. Mihelyt a kecske kiment az erdőre, odasompolygott a kunyhóhoz, s durva hangon üvölteni kezdte:
Kiskecskéim, gyermekeim!
Nyissátok ki, kedveseim,
anyácskátok érkezett meg,
jó tejecskét hozok nektek:
tőgyemben a tejet hozom,
túró van a két szarvamon,
víz csurran a körmeimen!
De a gidák így feleltek:
- Halljuk, halljuk, nem az anyánk hangja! A mi anyánknak finom a hangja, ha énekel, s nem szokott így óbégatni.
Nem nyitották ki az ajtót. A farkas egy darabig még várt, még egyszer bekopogtatott, s aztán elment.
Jön haza a kecske, és kopogtat:
Gidácskáim, kiskecskéim!
Nyissátok ki, csemetéim,
anyácskátok érkezett meg,
édes tejet hozok nektek!
Jártam bent a fenyvesekben,
selymes, finom füvet ettem,
hideg forrásvizet ittam,
tőgyemből a tej kibuggyan,
onnan körmeimre cseppen,
körmeimről földre csurran.
A gidák beengedték az anyjukat, s elmesélték neki, hogy jött el hozzájuk a farkas.
A kecske megetette őket, s még erősebben megparancsolta nekik, hogy soha senkit be ne eresszenek.
- Mert különben megint eljön a farkas, és felfal benneteket.
Fordította: Áprily Zoltán