Magas Cé és Jobbhorog
Írta: Sally Gardner
Fordította: Petrikovics Edit
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 254
Az Egy törött orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. És hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk.
Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a könyv, amelyeken egyszerre történik minden, és semmi sem többé lesz olyan, mint azelőtt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a könyv is megnevetett, miközben néha elszorítja a torkodat.
Újabb remek könyvvel bővült a hazai ifjúsági irodalom választéka, a Magasfeszültség sorozat legújabb tagja kitűnően szórakoztatott, ugyanakkor el is gondolkodtatott néhány problémán.
|
Kelly és Lupi olvas blog
Bart 13 éves, átlagos srác, aki nem igazán szeretne kitűnni a társai közül, nagyon is megfelel neki a feltűnés mentes hétköznapi élet. Ugyanis ha többet barátkozna, kiderülnének róla olyan titkok, amiket igyekszik takargatni. Senki sem tudja a suliban például, hogy bokszolni jár. Ugyanis ütni még nem mer, még csak a védekezést tanulja és fejleszti az erőnlétét. Nem tudják azt sem, hogy egy lepusztult bérházban lakik, csövesek, drogosok szomszédságában.
És ha barátjai lennének, őket a lakásukba is el kéne hívnia, ezzel kitéve anyját annak, hogy utána az egész iskola a túlsúlyos bálna méretű anyjáról beszéljen. Azt sem tudják róla, hogy remekül énekel, hangját azonban kizárólag a fürdőszobában engedi ki, rettentően fél, hogy mások előtt leégne.
Bart élete azonban fordulópontra ér, amikor osztálytársnője, Ada felfedezi a zenei tehetségét. A lány indítja el az események sorozatát, mert ugye a csajok képtelenek titkot tartani. Vajon le tudja győzni Bart a démonait, és ki tud állni az iskola elé fellépni, vagy marad a bokszkesztyűnél?
A történetet Bart hangján halljuk, rengeteg humorral, ami gyakran hangos nevetésre ingerelt. A srác teljesen tisztában van a helyzetével és nap mint nap megpróbálja a legjobbat kihozni belőle, akár némi öniróniával is.
Ami igazán szívfájdító számomra a történetben, az Bart anyjának alkohol problémája. A nő nem otthon iszik, esténként jár el, és sokszor a közös vacsora helyett Bart egyedül van otthon egy zacskó ropi társaságában, hogy aztán órákkal később, a hazatántorgó anyját a kanapéra segítse a padlón alvás helyett.
Nagyon fura, de valóságos elem, hogy ők ketten kerülik nevén nevezni a tényeket. Bart nem vádolja az anyját, mindent megtesz, elvégez, sosem panaszkodik. Az anyja cserébe ígérget, többet fog dolgozni, több pénzük lesz, el fognak innen költözni. De az alkoholprobléma sosem hangzik el. Bart nem akarja megbántani az anyját semmilyen módon, nagyon szereti. A másik szívfacsaró elem Bart apukája utáni kutatása, akiről csak annyit tud, hogy amerikai, egy meglehetősen átlagos névvel.
Két érdekes karakter szerepel még, Geir, aki szintén a lépcsőházban lakik, és szinte családtagként bánik Barttal, kialakul közöttük egy igazi barátságra való törekvés. A másik Bart nagymamája, aki mindig ott van, amikor szükség van rá, és köszönhető neki és papagájának nem egy vicces pillanat.
Amivel a szerző ledöbbenti az olvasókat, az Bart környezete. Van ugyanis egy kialakult kép az észak-európai országokról, ami egy kiegyensúlyozott életszínvonalat mutat, rendezett anyagi körülményeket sejtetve. Bár jómagam többször szembesültem már a régió alkoholproblémáival, a szegénység ilyen formája azért meglepett.
Összességében nagyon jó olvasmánynak tartom a könyvet, szívből ajánlom a felső tagozatos iskolásoknak, tanulságos regény, ami vicces is egyben, maradandó élményt nyújt.
|
|