-
Emlékszel rá, hogy mi volt az első “komolyabb” étel, amit elkészítettél?
Igen, élénken. Talán nyolc-kilenc éves lehettem, amikor a nagyszüleim balatoni nyaralójában úgy döntöttem, elkészítem életem első tárkonyos ragulevesét. Nagymamámnak volt egy újságból kivágott receptje, azt bogarásztam megállás nélkül, amíg mindent precízen előkészítettem. Zöldséget pucoltam, karikáztam, húst kockáztam, grammra pontosan lemértem mindent, betartottam a főzési időket, kóstoltam, fűszereztem. Büszkén kínáltam, és nagyon örültem, hogy jól sikerült. Igazi sikerélmény volt.
-
Melyik étkezést szereted a legjobban? A rohanós hétköznapokon is jut időd arra, hogy nyugodtan egyél? Vannak jól bevált “expressz fogásaid”?
Az ebédet, ha nyugalmas körülmények között lehet enni. Nekem minden szempontból az a nap tetőpontja, jó ezt kihasználni. Nem mindig fér bele időben frisset készíteni, ezért is jó egyszerre többet főzni. Sok ételnek kifejezetten jó tesz, ha állhat, összeérnek az ízei. De mentőövnek a tészta, a krumpli és a csirkehús mindig adott. Ezekből rengeteg dolgot lehet villámgyorsan készíteni.
-
Számodra miből áll a tökéletes reggeli, ebéd és vacsora?
Reggelire szinte mindig lekváros vagy mézes kenyeret eszem, teával. Az édes íz beindítja a napom, van energiám. Viszont ha előre tudom, hogy napközben fogok vagy szeretnék enni édességet, akkor reggelire inkább sósat választok. Így vagyok az ízekkel egyensúlyban.Ebédre általában két fogást szoktam, a leves nagyon nagy kedvencem. Átmelegít és felkészít a délutánra. Vacsorára pedig hideget szoktam enni, vagy salátát. Nekem az már a levezetés időszaka, próbálok könnyűt választani.
-
Milyen fűszereket használsz leggyakrabban?
Nem vagyok egy nagy fűszermágus, szeretem az egyszerű ízeket, és hiszem is, hogy hagyni kell őket érvényesülni. Állandó szereplő természetesen a só és a bors, de fűszerezésben is próbálom követni az évszakokat. Télen végig van kakukkfű, babérlevél és rozmaring a mini előkertünkben, tavasszal és nyáron pedig snidling, bazsalikom, majoránna és oregánó. És bár talán nem klasszikus fűszer, de nagyon szeretek fokhagymával ízesíteni.
-
Szívesen főzöl olyan hozzávalókból is, amiket Te nem szeretsz?
Talán szerencsés vagyok, mert mindent szeretek. Nincs olyan hozzávaló vagy étel, amit ne ennék meg. De nagyon szeretek más kedvében járni, így boldogan elkészítek bármit, ha tudom, hogy ezzel örömet szerzek.
-
Ha ma este Nálad vacsoráznánk, mi kerülne az asztalra?
Valószínűleg kézzel készítenék nektek házi tésztát, és egy finom szósszal kínálnám. Úgy egy éve ismertem meg Petike Petrát a Tisztatészta nevű blogján keresztül. Az utóbbi időben Petra volt a legnagyobb hatással rám, és arra, ahogyan főzök. Azóta készítettünk együtt is tésztát, és mellette értettem meg, hogy régen miért jártak össze az asszonyok tésztázni. A feladat monotonitása kikapcsol, szinte meditatív hatása van, a végeredményt látni pedig elképesztő örömforrás. Türelem, figyelem és szeretet kell hozzá, ami tényleg érezhető a kész étel ízében. Varázslatos dolog, mindenkinek csak ajánlani tudom.
-
Melyik ország konyháját tartod izgalmasnak, inspirálónak?
Nagyon közel áll hozzám a cseh, a szlovák és a szlovén konyha. Tetszik, hogy határokon át, keresztbe-kasul hatással voltunk egymásra, mégis mindegyik más és más, megkülönböztethető. Talán onnan a vonzalom, hogy szeretem a tartalmas ételeket, úgy érzem, lelkük van. Érdekel még a svéd, az valahogy kifinomultan közvetlen és szabad. És évről-évre felüti a fejét a vágy, hogy igazi kínai ételeket készítsek. Harsogóan színes, fűszeres és nagyon gyors konyha.
-
Előfordult már, hogy étteremben nem voltál megelégedve az étellel, és visszaküldted? (Vagy a többséghez hasonlóan csendben mérgelődtél?)
Nem, még soha nem fordult elő. És ez nem jelenti azt, hogy nem kaptam rosszat. Valahogy nagyon más személyiség vagyok, és nem feltételezem a szakácsról, séfről, hogy szándékosan olyan ételt akart készíteni, ami nem fog ízleni a vendégnek. Otthon és vendégségben is előfordul, hogy valami nem sikerül kifogástalanul, mégis elnézők vagyunk. Nagyon szubjektív, hogy ki mit gondol finomnak. Ráadásul rosszul viselném a kellemetlen hangulatot, amit egy visszaküldés okoz(na).
-
Hogy képzeljük el a könyved életre hívását: pár napig csak sürögtél a konyhában, míg a többiek dizájnoltak és fotóztak?
Pontosan így. Fotózás előtt megbeszéltük a könyv stílusát, az én feladatom volt, hogy beosszam az ételeket a négy fotózási napra. Igyekeztem úgy, hogy változatos és teljesíthető legyen. És persze úgy, hogy a csapat ebédidőben, nyugalomban főtt ételt tudjon enni. Reggelente vásároltam az aznapi fotózáshoz, hogy minden friss legyen, majd elkezdtem főzni. Aztán megérkeztek a lányok, Kövesdi Réka fotós és Milutinovits Panka stylist. Kávéztunk, egyeztettük a napi menetrendet, addigra én már több étellel elkészültem. Szépen sorban mindent előkészítettem Pankának, aki kitalálta a kompozíciót, Réka pedig megkereste az étel legjobb arcát. Mérhetetlenül türelmesek és igényesek. Ha több idő vagy gondolkodás kellett a jobb eredményért, rászánták.Minden gördülékenyen ment, egy ideges pillanat nem volt, családias hangulatban telt az egész fotózás. Nekem óriási élmény és örök emlék.
-
A könyvedben sok más mellett nagyon tetszik, hogy egy gyerek lektorálta. Milyen változtatásokat javasolt?
Fontosnak éreztem, hogy gyerekszem is lássa a szöveget. Bogi ebben nagyon nagy segítségemre volt. Tízéves, igazi könyvmoly, tökéletes helyesírással és fogalmazással. Megkapta a kinyomtatott kéziratot, és – mint a nagyok – piros ceruzával javított, majd együtt átnéztük, min akadt fenn. Bár nagyon igyekeztem egyszerűen fogalmazni, maradtak benne felnőttes dolgok. Ő javasolta, hogy Bevezető helyett találjunk ki inkább mást, mert az túl komolynak hangzik, a gyerekek át fogják lapozni. Így lett Kedvcsináló a címe. Vagy hogy nem fogják érteni az egynemű, elegyíteni, hevíteni, átmérő szavakat. Megértettem, hogy még nem tartanak ott a tananyagban, másként kell körülírni. És éppen ezért nem kerülhettek be törtszámok sem. Így lett például a 2 ½ teáskanál helyett 2 és fél teáskanál.
-
Lesz folytatása a könyvednek?
Igen, lesz, és nem titkolózni szeretnék, csak a babonák, és medve meg a bőre, ugye. Annyit viszont elárulhatok, hogy a következőn társszerzővel fogunk együtt dolgozni egy gyerekeknek és szülőknek is nagyon kedves témán. Színes, vidám, játékos könyvszerelem lesz, és jövőre fog megjelenni. Van egy másik folytatás a levegőben, ami már nagyon bizserget, és kezd kikívánkozni, egy gyerekeknek szóló regény, ami természetesen szintén az ételek körül fog forogni. Számtalan tervem van, lépésről lépésre, napról napra haladok előre bennük, és közben nagyon élvezem!
|