9 éves kortól - Filóka - Filozófia gyerekeknek
Írta: Oscar Brenifer
Fordította: Schultz Ádám
Illusztrálta: Aurélien Débat
Kiadó: Móra Könyvkiadóő, 2016
Oldalszám/kötet: 96
A sorozat célja, hogy rávegye a gyerekeket kétségeik kimondására no meg arra, hogy el is gondolkodjanak rajtuk. És hogy megmutassuk, hányféleképpen, hányféle szempont alapján lehetséges válaszokat adni.
Mert igen, vannak alternatívák, még akkor is, ha a magunk számára csak egyet-egyet tartunk érvényesnek. És persze szól a felnőtteknek, hogy végre elhiggyék, nem csak a fogmosásról lehet a gyerekekkel beszélgetni. |
1. A jó és a rossz, a vajon mi?
Hat nagy kérdés a jóról és a rosszról, hogy a gyerekek belekóstoljanak a kérdezősködésbe, és beszélgetni kezdjenek a felnőttekkel.
1. Szabad ennivalót lopni?
2. Mindig kedvesnek kell lenni másokkal?
3. Mindig szót kell fogadnod a szüleidnek?
4. Mindig mindent őszintén ki kell mondanod?
5. Teheted mindig azt, amit akarsz?
6. Kell-e másoknak segíteni?
Hintafa blog
Azon filóztam, hogy növesztenünk kellene ebbe a széles világba sok gondolkodó embert. Szám szerint, vagy inkább számolatlanul jó sokat. Az is nagyon praktikus lenne, ha boldogok is lennének (úgy nagy általánosságban) sőt, egymást sem bántanák. Ha pedig valami bajuk mégis akadna, akkor cselekvés előtt gondokodnának kicsikét. De hogy lehet egy gyereket (ha nem is egy filozófus igényességével) megtanítani gondolkodni?
Ráakadtam nemrégiben egy nagyon izgalmas és igényes könyvsorozatra. A Móra Kiadó idén indította útjára a FiLóka-sorozatot, melynek az eddig három kötete jelent meg. Kezdésnek A Jó, és a rossz, az vajon mi? című kötet választottuk. Valójában csak akkor derült ki igazán, hogy milyen fantasztikus, amikor belefogtunk az olvasásba. Vagyis a kérdezésbe.
Tévedés ne essék, a FiLóka köteteiben több kérdés van, mint válasz. A kötet hat fejezete ugyanis egy fő kérdésből, a rájuk adott, általánosságban elfogadott válaszokból és ezeket a sablonválaszok kritikus vizsgálatát célzó egyéb kérdésekből áll. Nagyon helyesen, hiszen nem az a cél, hogy "konzervből", előre legyártott anyagból dolgozzunk, hanem az, hogy együtt bányásszuk ki a választ. Több szempontból, érvek és ellenérvek mentén megvizsgálva a felvetést. Végül, minden fejezet végén találunk egy egyszerűen, de lényegretörően megfogalmazott összefoglalót, ami ügyesen lezárja az adott tárgykört.
Vadul aktuális téma (lefogadom, hogy nálatok is), a "Teheted mindig azt, ami akarsz?" című részben -többek között- az alábbi válaszokat kínálja fel a könyv:
-
igen, mert boldog akarok lenni
-
nem, ha másokat zavarok vele
-
nem, én még túl kicsi vagyok ahhoz, hogy döntsek
-
igen, ha jól átgondolom
Majd érkezik a kritika: a "jó, jó, de.." kezdetű 3-4 kérdésből álló csoport képében:
1.a) Mindig jó neked az, amit akarsz? b) Csak azon múlik a boldogságod, hogy mit tehetsz meg?
2. a) Miért döntenének mások helyetted? b) Néha elkerülhetetlen, hogy zavarjuk a másikat, nem?
3. a) A nagyok mindig maguk döntik el, mit tesznek? b) A gyerekekben nincs meg mindan ahhoz, hogy dönteni tudjanak?
4. a) Ha jól átgondoljuk, akkor előre látunk mindent? b) helyesebben cselekszenek-e a gondolkodó emberek, mint a többiek?
Trükkös kérdések ezek, hiszen nem lehet mindegyikre egyértelmű válasszal előállni, ami nem is baj. Ráadásul komoly, szerteágazó és mélyreható gyökérzettel rendelkeznek. Komoly háttérmunka áll mögöttük, és ha vannak jól irányított beszélgetések, amikor ezek, meg még sok másik előkerül, akkor igazán sokat tettünk azért, hogy a jövő felnőttjei ne csak kóvályogjanak a széles világban, hanem önálló, felelősségteljesen dönteni tudó, cselekvőképes emberek legyenek, akik bármely problémát képesek több szempontból is alaposan megvizsgálni. Van, hogy az adott pillanatban még nincs elég információnk, vagy nem létezik egyetlen válasz, csak kellő mérlegelés után dönthetünk az egyedi eset megítéléséről. Egy gyerek számára, aki megszokta és igényli is a bizonyosságot, ez akár nyugtalanító is lehet. De ezek a beszélgetések arra is megtanítanak, hogy ne az előre legyártott, unalomig ismételt válaszokban keressék a biztonságot, hanem önmagukban. A megfontolt, körültekintő gondolkodásukra támaszkodva legyenek önállóak és függetlenek, akik urai saját gondolataiknak és tetteiknek.
Érdekesek voltak az első beszélgetéseink P-vel és T-vel. Utóbbinak persze mindenről határozott véleménye van, hiszen magabiztosan 10 évesnek vallja magát. Az egyik "filózgatásunk" alkalalmával az is bevallotta (amikor a törvény betartásának eseteit boncolgattuk), hogy rajta leginkább 5-kor hatalmasodnak el a vágyai és ez bizony sok mindent megmagyaráz. De a viccet félretéve, eleinte azt vettem észre a nagyobbon, hogy a "belénevelt", standard válaszokat adja, az ellenérveket tartalmazó kérdések pedig irritálják. Nem is csoda, hiszen ezt a fajta pro- és kontra típusú gondolkodást meg kell szokni, rá kell hangolódni. Szép lassan, ahogy elképzelt eseteket kerestünk egy-egy helyzet cáfolatára vagy alátámasztására, rájött, hogy nincsenek elvárások a válaszaival szemben. Sőt, a felnőtt sem tud mindent.
Mindig várom, ezeket a FiLókás alkalmainkat, mert nagyon új hangulatot hoznak az estéinkbe. Egyszerre csak kevés kérdés-válasz párost olvasunk, majd beszélünk át. Nem is érdemes gyorsan, felületesen átrágni magunkat a könyvön, hiszen a lényeg veszne el. Sokszor nem is jutunk el a fényesen ragyogó konklúzióig, de nem is ez a fontos. A cél, hogy igényük legyen a saját meglátásaik kiakalítására, ne elégedjenek meg azzal, hogy a tekintély okán respektálják, amit felülről kapnak. Persze vannak helyzetek, amikor nincs választás, de a könyv bizony kitér az ilyen esetekre is. Hiszen sokkal könnyebben fogadunk el egy szabályt, ha magunk is belátjuk, hogy a saját érdekünket, biztonságunkat szolgálja. Elvégre nem megadóan engdelmeskedő kis robotokat gyártunk (ugye,nem?), hanem mérlegelni képes, önálló gondolkodásra hajlandó embereket. (Tudom, most írtam le harmadszorra, de szerintem nagyon f-o-n-t-o-s.)
Oscar Benifier mindenre gondolt, amikor gyerekeknek írt filozófiai gondolkodásra serkentő könyvet. Többet közt arra is, hogy a könyv ne csak száraz, pattogó kérdésekből álljon. Clément Davaux rajzai annyira jópofák, tökéletesen ábrázolják a felvázolt helyzet lényegét. Schultz Ádámnak pedig a magyar fordítás köszönhetjük.
Egy sasszemű pedagógus*, akár osztályfőnöki órák anyagává is tehetné (létezik még ilyesmi az órarendben?) a sorozatot, biztos vagyok benne, hogy nagyon élveznék a gyerekek ezeket a sablonoktól mentes, szabad beszélgetéseket.
*Franciaországban sikerrel tartanak ilyen órákat.
2. Az élet, az vajon mi
Illusztrálta: Ruillier, Jérôme
1. Mitől lehet boldog az életed?
2. Ha nagy leszel, boldog leszel?
3. Miért nehéz az élet?
4. Miért élünk?
5. Miért halunk meg?
6. Miért létezik az ember?
dianna
Rendhagyó könyvet alkotott a szerző, s a maga nemében egy értékes „olvasmányt”, így nem értékelhetem kevesebbre öt csillagnál.
Filozófia könyv gyermekeknek. Szerintem nagyon hasznos, mert beszélgetésre, gondolkodásra késztet. Mindenképpen közös (felnőtt-gyermek) olvasásra ajánlott, bár kamaszok egyedül is forgathatják. Komoly témákat feszeget, komoly kérdéseket feltéve. Létezés, élet, halál, boldogság, becsvágy, az élet nehézségei.
Kinek felelünk meg a jó jeggyel? Magunknak, vagy szüleinknek? Egy rossz jegy még nem a világ vége. Ha örömet szerzünk másoknak, azzal magunknak is örömet okozunk? A gazdagság nem minden, vannak annál fontosabb, értékesebb dolgok is. A siker mennyire fontos az életben, s kinek köszönhető, mi minden rejlik mögötte? Adottság, esetleg komoly munka, vagy pénz? Mik az élet nehézségei? Sokszor kicsinyes dolgokat is annak vélünk, pedig van háború, nyomor, éhezés, embereket tizedelő betegség.
Többek között ezekkel a témákkal, kérdésekkel foglakozik a könyv. A szöveg fő kérdésre, erre adott válaszokra, majd ezeket a válaszokat időnként megkérdőjelező, ill. továbbgondoló kérdésekre tagolódik. Fejezetenként olvashatunk egy-egy összefoglalót, mintegy megválaszolandó a fő kérdést. Ezután pár mondatban megtudhatjuk, miért fontos, és hasznos elgondolkodni az adott kérdésen. A szöveget kedves, helyenként humoros illusztrációk teszik színesebbé.
Külön tetszett, hogy nem csak a szerzőről olvasható a könyv végén pár sor, hanem az illusztrátorról is.
Forrás: moly.hu
3. Ki vagyok én?
1. Te is csak egy vagy az állatok közül?
2. Örülsz, hogy egyszer nagy leszel?
3. Olyan vagy, mint a többiek?
4. Mivel tartozol a szüleidnek?
5. Szereted nézegetni magad a tükörben?
6. Te döntöd el, ki vagy?
dianna
A könyvsorozat eme darabja is érdekes, és fontos témákat feszeget, egy-egy kérdés köré építve.
Az ember is állat?
Részben igen, mert hasonlatosságok vannak ember és állat között. Más részben nem, mert az ember magasabb agyi funkciókkal bír. De vajon csak attól nem állat az ember, hogy beszélni és gondolkodni tud? Vagy attól sem, mert megépíti a lakhelyét? Talán a hód, a méh, a hangya, vagy éppen a madár nem építkezik?
Jó-e nagynak lenni, avagy sem?
Miért kell mindenképp felnőni, miért lenne baj, ha gyermekek maradnánk? Felnőttnek sem könnyű lenni, mert felelősséggel jár az önállóság. Viszont attól, hogy valaki felnőtt, még játszhat. Az öregedéssel nem csak veszítünk (időt), hanem nyerünk is: tapasztalatot, tudást, bölcsességet, emlékeket.
Fontos téma a kötetben a másság is.
Habár az emberek különfélék, de egy valami azonos bennünk, hogy emberek vagyunk mindannyian. Itt is előjön érintőlegesen a gazdagság, mint az előzőleg olvasott kötetben is. Gazdag nem csak a pénztől lehet valaki, hanem a belső értékektől, vagy akár a család szeretetétől is.
„Olyan vagy, mint a többiek?
Nem, mert én, én vagyok.”
Azt hiszem ez a mondat mindent elmond. Minden ember egyedi, és megismételhetetlen példány!
Tetszett a „Mivel tartozol a szüleidnek?” - kérdés.
Szóba kerül válaszként a szeretet, a hála, a minden, de a semmi is, mert senki sem kérte az életet. De az életet felfoghatjuk ajándékként is, s ugye azt illik megköszönni. Örültem, hogy ennél a fejezetnél szóba került, hogy vannak gyerekek, akiket elhagytak a szüleik. Ezt a témát is alaposan ki lehet vesézni. Hiszen van olyan, hogy valaki pont szeretetből bízza másra gyermeke felnevelését, mert így nem kell pl. nyomorognia, éheznie, s nem esélytelenül indul neki az életnek. Egy biztos, a szülők önzetlenül szeretik a gyermekeiket, bármit tesznek is. S a család egy biztos pont az ember életében.
A küllemről szóló rész fő mondani valója, hogy nem a külső a legfontosabb, hanem azok az értékek, amik szemmel nem láthatóak.
„Te döntöd el, ki vagy?”
Ebben a fejezetben szóba kerül a szabadság, önállóság, öröklés, döntési jogok. Nevünket szüleink választják, s többnyire ők döntenek a megszületésünk, létezésünk felől is. De azért, hogy kik vagyunk, vagy leszünk, az öröklött dolgokon, és környezeti hatásokon túl, mi magunk is sokat tehetünk.
Ezúttal más az illusztrátor, de a rajzok változatlanul kellemes és humoros kísérői a szövegnek.
Forrás: moly.hu
|
|