Charlie és Lola sorozat
2016.05.09. 16:29
Írta és illusztrálta: Lauren Child
Fordította: Szabó T. Anna
Kiadó: Csimota
Oldalszám: 32
Charlie nagyon tipikus angol kisfiú, mondjuk kilencéves, Lola pedig olyan négyéves forma kislány. Az alaphelyzet mindig az, hogy Lolát rábízzák a szülők Charlie-ra, hisz ő már nagyfiú, meg tudja oldani, hogy Lola lefeküdjön vagy megvacsorázzon…
(Hát igen, a szülők jól tudják, hogy olykor a legegyszerűbb dolgokat is lehetetlen elérni a gyerekeknél, mint például a vacsorázás vagy a lefektetés…)
|
Az első két kötet rövid összefoglalója
A történetek hősei egy testvérpár, ahol az idősebb báty, Charlie vigyáz az engedetlen kishúgára, Lolára, de a rajzok alapján megjegyzem teljesen esetleges, hogy melyikük melyik, ki az idősebb, ki fiú, ki lány: számomra megkülönbözhetetlen a két gyerek, szerencse, hogy néhol szerepel a nevük a pólójukon.
Ebből már is kiderül, hogy ismét a legújabb trendeknek megfelelő, montázsolt, kollázsolt, böngésznivaló, szabadon felhasználható, bővíthető, nézegetnivaló képeskönyvekkel állunk szemben, aki szereti, az most sem fog csalódni, ráadásul itt a szövegek is meglehetősen alternatívan vannak elhelyezve, nagyot játszottak a tördeléssel, az biztos. Ez segítheti vezetni a szülőt: tereli a szimpla felolvasás felől a kötetlenebb olvasgatás felé.
A Charlie és Lola könyveknek nem csak írója, hanem illusztrátora is Lauren Child. A sorozat könyveiben kellemesen keveredik a mese és a valóság, a rajzol gyerekek és az ételfotók. Child nem szorítja korlátok közé a fantáziáját és így könyveinek minden négyzetcentimétere szórakoztató. Ja, és kicsit se cuki és édes, hanem humoros és szellemes.
Az alapkoncepció ezen két könyv alapján azonos: van a dacos három-négyéves kislány, és a cseles, taktikus “nagy és okos bátyja”, akinek életkorából fakadóan meg sem fordul a fejében a felnőttek (tisztelet a kivételnek) korlátolt és pedagógiára szűkült gondolkodásából fakadó érvelő meggyőzése, mint lehetséges eszköze a beláttatásnak: teret sem adva a tiltakozásnak, a Lola életkorának megfelelő fantáziajátékokkal veszi rá a csapdába észrevétlen besétáló “butus” kicsilányt, hogy végül mindennél nagyobb élvezettel zabálja a gyűlölt paradicsomot, vagy feküdjön le időben aludni - önszántából!
Kérdés persze, hogy Lola mennyire “butus” kicsilány vagy esetleg mennyire rafinált kicsi, aki nagy rutinnal eléri, hogy bátyja lerójon néhány felesleges kört a játék és játszmázás jegyében, hogy aztán végülis ugyanaz történejen, mint eredetileg kellett volna - igaz, a paradigmát némiképp átkeretezve. Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy valamit azért eszem meg, mert az anyám, bátyám, nagypapám megkér rá, vagy mert én jó heccnek tartom - remélem ebben egyetértünk. Fogat mosni is ciki csak úgy, meg kell adni mindennek az értelmét!
A dacosság első felbukkanásakor magam is hamar rájöttem erre a mindennél biztosabban célhoz vezető taktikára, ugyanis mindenképpen csak akkor következik be valami balhé nélkül, ha az ötlet – látszólag – tesóm fejéből pattan ki: mindig egy lépéssel előttük kell járni. A fantáziajátékok nagy híve és virtuóza vagyok, Charlie-tól is van mit tanulni, Lola is készséggel veszi fel a kesztyűt és dobálja a magas labdákat testvérének, kár, hogy nem lehet a nap minden percében észnél és humorunknál lenni.
És az is nagy kár, hogy hiába mondtam tesómnak a salátára, hogy az nem saláta, hanem fodros halványító levél, és hiába mondtam a kemény tojásra, hogy az nem tojás, hanem pottyantott fehércsemege, nem ette meg egyiket sem, csak kérte, hogy mondjak még ilyen vicceseket. Tehát jól megjártam, mert nem jutottunk előbbre kaja fronton, viszont még a fejem is törhettem válogatós őfelsége szórakoztatására.
A két téma egyébként (nem evés, nem alvás) hasonló korosztályú gyerekeknél ugyebár kiváló ventilációs, játszmázós, birkózós felület, a kiadó biztos kézzel választotta, mit hozzon be elsőként országunkba, az írónőtől sok már könyv (és egyéb is) jelent meg a testvérpárról, érdekelne még pár, mert nagyon megszerettük a két kis labdát egymásnak ide-oda passzolgató szőkeséget.
EGY VALAMI
Kiadás éve: 2016
Charlie-t és Lolát már ismerhetjük a Sohadesoha nem eszem paradicsomot és a Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni! című könyvekből. Ez a mese is olyan szuper lett, hogy jelölték a British Book Awardsra, megnyerte a Smarties Aranyérmet és a A Kate Greenaway Érmet is. Ovisoknak és szüleiknek is szórakoztató és vicces olvasmány!
Van egy kishúgom, Lola. Igaz, hogy kicsi, de nagyon jópofa. Anya néha elvisz a boltba.
Azt mondja:
— Egy valamit választhattok.
Lola erre azt mondja:
— Három valamit!
— Egy valamit! — mondja anya.
— Két valamit — mondja Lola.
— Akkor inkább semmit — mondja anya.
— Akkor inkább egyet — mondja Lola.
Egy szép nagyfülű kutya
Kiadás éve: 2017
Charlie és a kishúga, Lola mindennél jobban szeretnének egy kutyát, de apa és anya mindig azt mondják, hogy kutyáról szó sem lehet, esetleg nyúlról. Pedig még Charlie barátjának is lehet kutyája…
Abszolút megértem Charlie és Lola szüleit, hiszen a saját gyerekeim is évek óta könyörögnek kutyáért, sőt lóért is…
Végül a könyvben leírtakhoz hasonlóan ló helyett Gombóc, a tengerimalac került hozzánk. Lauren Child könyve mulatságos és élvezetes olvasmány, Nagy-Britanniában elnyerte a rangos Brit Könyvdíjat, a Smarties Aranyérmet, a Kate Greenaway-érmet és a Norfolki Gyerekkönyv-díjat is, magyarul Szabó T. Anna fordításában jelent meg a Csimota Kiadónál. (Molnár Kata)
A British Book Awards, Smarties Aranyérem, Kate Greenaway-érem és a Norfolki Gyerekkönyv-díj nyertese.
Ez itt a kishúgom, Lola. Igaz, hogy kicsi, de nagyon jópofa.
Néha azt játssza, hogy ő kutya. Máskor azt, hogy van egy kutyánk.
De legtöbbet arról beszélünk, hogy milyen kutyát választanánk, ha Apa meg Anya nem mondaná mindig, hogy NEM, kutyáról szó sem lehet!
Vissza a sorozathoz
|
|