Ami a cseh gyerekeknek Mach és Sebestová, az az angoloknak Max és Sally, nekünk pedig Matyi és Sári. Miloš Macourek meséi és Adolf Born illusztrációi olyan elválaszthatatlanok, nevük annyira összeforrt, mint itthon mondjuk a Janikovszky-Réber vagy a Csukás-Sajdik szerzőpárosoké.   „A Born-Macourek páros alighanem a cseh Óperencia egyik csúcsa lesz mindig is, és ebben mindkettőjüknek egyforma érdeme van” – mesélte megkeresésünkre Kocsis Péter műfordító. Neki köszönhetjük, hogy Matyi, Sári és a varázslatos telefonkagyló kalandjai már magyarul is elérhetőek és lapozgathatóak. Miloš Macourek és Adolf Born történetei Csehországban igazi klasszikusoknak számítanak, a könyvekből készült rajzfilmeket a mai napig rendszeresen vetítik az ottani tévécsatornák. Ezeket a rajzfilmeket a nyolcvanas években a magyar gyerekek is láthatták, igaz, akkor még Kukonya és Berkó címen futottak a mesék, a köztudatba azonban ezek a nevek nem igazán szivárogtak át. Itthon néhány éve a Könyvmolyképző is kiadott egy kötetnyit a két gyerek kalandjaiból, akkor még Mach és Sebesztová címen, a sorozatot most újraindító és gondozó Pagony azonban a névmagyarítás mellett döntött; utóbbi nem teljesen szokatlan, hiszen a holland Jip és Janneke is Janó és Janka néven folytatja hazai pályafutását. A kiadó szerint a döntés mellett szólt az is, hogy a Mach és Sebestová vezetéknevek, és itthon kevésbé megszokott, hogy így emlegessenek egy gyereket, arról nem is beszélve, hogy a magyar olvasók számára nehezebb is kiejteni őket. A Pagony összesen négy könyvet szentel Matyi és Sári iskolai, vakációs, világ körüli és történelmi kalandjainak. Meg persze a letépett telefonkagylónak, melybe elég elmormolni a kívánságunkat, máris teljesül. A kívánság csak egy felnőtt számára lehet abszurd, a gyerekeknek azonban teljesen logikusnak hangzik. Elvégre Matyi és Sári hogyan ismerhetné meg jobban a nyulak életét, ha nem úgy, hogy pár órára ők maguk is nyuszivá változzanak? Vagy mégis honnan tudhatnák meg, hogyan ette a neandervölgyi a mamuthúst (főzve vagy sütve, vörös áfonyával vagy krumplisalátával?), ha nem vegyülnek el közöttük? Így Matyi és Sári mormol, kíván és utazik: az őskorba, máskor egy kalózhajó belsejébe, vagy akár a Slitty-Slatty nevű bolygóra. A kalandokhoz ugyanakkor nem feltétlenül kell nagy távolságokat megtenniük, néha egy-egy beteglátogatás vagy állatkerti kiruccanás is rejthet meghökkentő pillanatokat.   Matyi és Sári történeteiből ugyanis az derül ki, hogy időnként a legbanálisabb élethelyzeteknek (például, hogy egy bácsi elveszíti a szemüvegét a parkban) köszönhetjük a legvarázslatosabb pillanatokat. Olyan apróságokat, amelyek felett rendszerint elsiklik a figyelmünk, miközben ott vannak körülöttünk, csak éppen elfelejtettük észrevenni őket. Macourek és Born azonban nem felejtett el gyereknek lenni, az ő szűrőjükön keresztül ráadásul a legabszurdabb csodák is az élet természetes velejárójának hatnak.  Mindehhez persze kellett az a finom derű és az a leginkább talán Hrabalhoz köthető humor, amely Born illusztrációiból árad, de amely Macourek szövegét is rendre át- meg átszövi. Mert egyszerűen nem lehet röhögés nélkül kibírni, hogy a neandervölgyit, akibe Matyi és Sári belebotlik az őskori sétájukon, Hulánek Ferencnek hívják, és állandóan tüsszög a jégkorszaki klíma miatt, vagy hogy a kalózok aranyán végül egy igazi elefántot vásárol az iskola, melyet aztán a komplett biológia szakkör tudományosan megfigyel. 2. Matyi és Sári nyaral vissza a sorozathoz