Ez egy ilyen nap
Tóth Zsuzsanna 2016.07.24. 15:16
Írta: Mészöly Ágnes, illusztrálta: Paulovkin Boglárka. Napraforgó Kiadó, 2016., 128 oldal
Gyerekek hétköznapjaiba lesünk be Mészöly Ágnes könyvével. Ez egy ilyen nap, mondja egyszerűen a cím, és tényleg: gyerekek mesélik el egy napjukat, tizenketten. Mitől válhat ez érdekessé? Attól, hogy nem mindennapi monológokat hallunk. A kötet megszólalói sok vonatkozásban egyformák, koruk, iskolai tanulmányaik, kedvteléseik, akár napirendjük alapján is. Sok a hasonlóság, de még több a különbözőség; életkörülményeik, iskoláik, szabadidős tevékenységeik korántsem egyformák.
Mint ahogy ők maguk is eltérnek az átlagtól, egymástól is. Az egyik az élet sötétebbik oldalán él, szegény a család, sok testvérrel kell osztoznia azon, ami jut. Van, aki mozgássérült, némi értelmi fogyatékkal, a másik meg egy távoli tanyán tölti napjait, ahol felnőtt embert is megpróbáló feladatai vannak. Megszólal az elvált szülők gyereke, ő a csonka család nehézségeivel birkózik, s az is, aki éppenséggel a Tükör-hegy pompás villáinak egyikében lakik. Halljuk a Magyarországtól távol, vagy épp egy gyermekotthon lakójaként élőt. Mai gyerekek mind. Mindegyikük sorsa más. „S mint fán sem nő egyforma két levél”…
|
A válogatás tetszőleges, ezek a napi beszámolók épp úgy kerülhettek egymás mellé, mint akárki másokéi. A sor folytatható. A szerkesztő elv pusztán annyi, hogy a beszélő rövid bemutatkozása után egy-egy iskolai nap történetét olvassuk, a reggeli ébredéstől a lefekvésig. Kicsit leegyszerűsített nyelven, szólalnak meg a gyerekek – és sajnos túlságosan egyformán. (Mintha a szerző figyelmét elkerülte volna, hogy a nyelvhasználat karakterképző lehet, s mint ilyen: a jellemábrázolás eszköze.)
A jelentősen eltérő külső körülmények közt élő gyerekek mind egyfajta kulturált, kissé idealizált hangon, majdnem azonos szókinccsel monologizálnak. (Elképzelhető, hogy ha Mészöly Ágnes interjúzott, mind így beszéltek volna?) Túlságosan mélyre sem ás a könyv szerzője, hiszen különösebb érzelmi amplitúdókat sem érzékelünk, a megjelenő gyerekek elfogadják helyzetüket, s így vagy úgy, de még megfelelő szeretetadagot is kapnak. Mintha lenne az íróban némi kiegyenlítő, legömbölyítő szándék, megmutatni, hogy senkinek seannyira rossz, vagy annyira jó a helyzete, hogy emiatt kellene másként kezelni.
A kötet célja egyértelműen valamiféle ismeretterjesztés, érzékenyítés, toleranciára nevelés. Jó szándékában egy percig nem kételkedem. Sőt! Szimpatizálok azzal a gondolattal, hogy megmutassuk, hogyan is él(het) ma egy magyar gyerek – s hogy milyen nehéz sorsok is akad(hat)nak közöttük. Így aztán kedvelem ezt a kis könyvecskét. Mégsem hiszem, hogy elérhetné célját szülői közreműködés, sok-sok beszélgetés nélkül. De remélhető, hogy elgondolkodtatja az olvasó gyerekeket. Hozzáértő pedagógus bizonyára sikerrel alkalmazza majd akár osztályfőnöki, akár drámaórán a beszélgetések kiindulási pontjaként. Paulovkin Boglárka illusztrációi kissé komorak, de izgalmasak, mint ahogy borítóterve is jól sikerült.
Tóth Zsuzsanna
Forrás: olvassbele.com
|
|