Minden ovis életében eljön egyszer az az idő, amikor el kell búcsúzni az óvó nénikről, a kispajtásoktól és az óvoda játékkal, kacagással teli mindennapjaitól. A nagycsoportos gyerekek egyre többet hallják: szeptemberben bizony kezdődik az iskola!
De vajon mi fog történni ott? Milyen lesz? Miket fognak tanulni? – megannyi kérdés sorakozik a kis fejükben, anélkül, hogy kimondanák.
Tomor Anita mesekönyve az iskolába készülő gyerekeknek és a szüleiknek szól. Nem csak mi, szülők izgulunk az iskolakezdés miatt, a gyerekeknek talán sokkal több félelmük van. Segítsünk nekik, beszélgessünk velük sokat, hogy tényleg könnyen, vidáman, gördülékenyen induljon a tanév! Ebben segít ez a mesekönyv.
dianna76
Megemlíti mit kell tudnia már egy nagycsoportosnak, mint önállóság, mint értelem szempontjából. Az elborzaszt, hogy le kell tudnia írni a nevét, és tudnia kell 10-ig elszámolni egy óvodásnak. Minek is? Bár az igaz, hogy amúgy is megtanulják mindezt, ha kell, ha nem az első osztályig.
Ezek alapján felvázolja a könyv az évszakokat: milyen az időjárás, mit veszünk föl, mit lehet csinálni. Ezek szintén olyan dolgok, amiket tudni kell már az iskolára. Leírja a hét napjait. Felvázol feladatokat: sorfolytatás, kakukktojás keresése stb.
Nagyon tetszett, hogy főhősünknek csak tépőzáras cipője van, de apa cipőjén azért gyakoroltatják vele a cipőfűző megkötését. Nagyon helyes!
Az iskolaérettséghez szükséges alapokon túl megismerhetjük mit csinálnak a gyerekek az óvoda utolsó évében.
Aztán jön az első iskolatáska megvétele! A történet segít eloszlatni a félelmet az újtól, a barátoktól való elszakadástól, az újfajta fegyelemtől.
Nagyon tetszett, hogy anya mesél a gyermeknek az ő valamikori élményeiről az iskolával kapcsolatban. Lesznek új barátok, amik akár egy életre is szólhatnak. Jó dolog tudni olvasni, számolni. Egy egy fekete pont pedig még nem a világ vége. Anya visszaemlékezése felkelti a leendő elsős érdeklődését, s eloszlatja a félelmeit.
Bizony fárasztó tud lenni a suli, a tanulás, de hamar megszokja az ember, s a végén tetszhet is az iskola.
Az illusztrációk nagyon egyszerűek (de ebben a könyvben tényleg a szöveg a lényeg). A színek is szolidak, a formák egyszerűek, sablonosak. Igazából a történethez illőek: évszakok lerajzolása, óvodai jelek ábrázolása, iskolatáska, iskola-előkészítő feladatok ábrázolása, tanszerek.
Tényleg egy páratlan könyv, s hasznos olvasnivaló, de mint mesét, nem tudom magasabbra értékelni.
|