A mese felnőtt szereplői ugyanis komolyan veszik a kis főhős gondjait és örömeit, és képesek a kislány szemével nézni a világot. Például alapos vizsgálat tárgyává teszik, mitől nőtt meg a mosás során Lapibaba pocakja, és segítenek is a bajon; a doktor bácsi nemcsak a lázas beteg kislányt, hanem a játékbabát is készségesen megvizsgálja; a nagymama pedig igénybe veszi Lapi „nővér” segítségét is a betegápolás során.
A felnőttek tehát minden játékban partnerei lesznek a kislánynak és szeretetteljes gondoskodásuknak köszönhetően Borikából is gondos „anyuka" lesz, amikor a baba – vagyis persze maga a kislány – óvodába megy. Mindez azonban nem ilyen szájbarágósan bomlik ki a történetből. Csesznák Andrásnak, a szerzőnek sikerül elkerülnie a gyerekkönyvek gyakori buktatóit: egyrészt annak ellenére, hogy gyerekszemmel (is) láttatja a világot, nem válik „gügyögőssé” a szöveg, másrészt felnőttes – okoskodó tanmese sem lesz a történetből, bár a tanító szándék kétségtelenül jelen van a kis kötetben.
A Lapibaba oviba megy változatos formájú, könnyed ritmusú versekből áll. A pergő ritmus, a bájos szereplők és a gyerekek számára ismerős helyzetek minden bizonnyal magukkal ragadják a mese hallgatóit. Ám a szövegek valójában csak versbe szedett, kedves kis történetek, melyekben „stimmel” ugyan a prozódia és a rímelés, nyelvileg és képileg azonban nem túl érdekesek. A sikerültebb szövegek közé tartozik a Borika álma című vers, melyben a babát egy tulipán ejti foglyul, és a kislány a hold és a nap segítségét kéri a kiszabadításához, valamint a Lapi-család életét bemutató játékos, szándékosan parodisztikus versike. Kiemelendő még, hogy a párbeszédeket sikerült ügyesen beilleszteni a szövegekbe, s hogy néhány helyen finom humort is beleszőtt a történetbe a szerző – bár ez utóbbival bánhatott volna bátrabban is.
A kötet legfőbb erényét illusztrációi adják. Öröm kézbe venni és lapozgatni ezt a könyvet: a gyerekrajzokat is megidéző finom akvarell-képek – Csesznák Verka munkái – vidám, de nem harsány színvilágukkal, bájosan bumfordi szereplőikkel nemcsak szerethetővé és átélhetővé teszik Lapibaba kalandjait, hanem – a szöveggel ellentétben – képesek megmozgatni a gyerekek fantáziáját is.
Felnőttek és gyerekeik örömteli, játékos együttlétét szorgalmazza ez a kis könyv, s ez akkor is dicséretére válik, ha maga szöveg nem hordoz kimagasló irodalmi értékeket, és ha a történetben megjelenő család-modell bizony már kissé idejétmúlt: Lapibabáéknál csak anyu szalad cumit keresni és a síró gyereket megnyugtatni, apu ilyesmivel nem foglakozik.
Forrás: prae.hu
Lapibaba oviba megy
Kicsi szoba mélyén, tarka lepkés ágyban,
Pihe-puha párnán alszik Borika.
Anyu meleg keze cirógatja lágyan:
-Kelj fel, gyöngyvirágom, megyünk oviba!
Olyan jó az ágyban, visszahúz az álom.
Durcás-morcos hangon felel Borika:
-Nem fogok felkelni, az ovit utálom!
Menjen el helyettem a Lapibaba!
Anyu csak mosolyog: - Jól van, édes kincsem!
Örülni fog Lapi, nem ez a hiba.
Hanem rajtad kívül más mamája nincsen,
Neked kell elvinned őt az oviba.
Elindulnak hárman, középen a baba,
Plüss kezeit fogja Anyu, s Borika.
„Mi legyen a jele?” - erről megy a vita.
Tulipán vagy málna, netán katica?
Az ovihoz érnek, nagy a zsivaj, lárma.
Óvónéni, gyere! - rikolt Borika.
Zsuzsa néni jön már. - No, mi a baj, drága?
Ugye nem veled van megint galiba?
Magyaráz a kislány, pörög a kis nyelve.
-Én ma nem maradok, csak ez a baba.
Lapinak becézzük, torta a kedvence,
Ne mosdasd, mert elázik a szivacsa.
-Milyen bájos baba! Jó helye lesz nálunk.
Zsuzsa néni nevet, ez olyan fura!
-De te miért nem jössz? Már annyira vártunk!
Különleges nap a mai, Borika!
Bábosok érkeznek, hiszen említettem.
Szép előadás lesz, Varázsfuvola.
Anyu menni készül, keze a kilincsen.
-Gyere kicsi lányom, sietünk haza.
-Anyu, várj egy percet, nem jó ez így mégse!
Legörbülő szájjal mondja Borika.
-Ez az első napja, attól tartok félne.
Tudod, milyen gyáva a Lapibaba.
Nem hagyom egyedül, inkább itt maradok.
Anyu, ne haragudj, nem megyek haza.
-Dehogy - felel Anyu. - Maradj, ha gondolod.
Délután majd jövök, jó légy, Borika.
Szaladnak az órák, zár az ovi mára.
Otthon az asztalnál mesél Borika.
Dől belőle a szó, be nem áll a szája.
Nem érdekli őt a finom vacsora.
-Képzeld, a darabban Lapi is szerepelt!
Megette a sárkány, de nem lett baja.
Nagyon jó baba volt, csak néha feleselt.
Holnap is eljönne velem oviba.
- Jól van kicsi lányom, de most mars a kádba!
Fürdés, fekvés, közel már az éjszaka!
- Ne még, hadd meséljek! - könyörög a lányka.
- Apu nem is tudja, most ért csak haza.
Kicsi szoba mélyén, bebújva az ágyba,
tarka lepkék között alszik Borika.
Pihe-puha párnán, karjaiba zárva
szunnyad jó pajtása, a Lapibaba.