Kököjszi és Bobojsza
Lovász Andrea 2016.10.30. 12:15
Írta: Török Sándor, illusztrálta: Kondor Lajos. Ciceró, 2010., 168 oldal
Mesevilág és valóság közelítése, e két szféra attribútumainak felcserélése azzal az elméleti hozadékkal bír, hogy aktuálisan és potenciálisan csak egy világ létezik, ez a mi világunk: benne a mese megtalálása, megélése már nem kollektíven valósul meg, hanem egyéni (világ)látásmód eredménye. Kököjszi és Bobojsza[1] mesevilága a földön túl helyezkedik el: maga a mennyország, ahol angyalok, (egy bárányfelhőn) törpék és a jó Isten lakik; egy felhőfüggöny mögött a megszületendő gyerekek játszadoznak (vö. Maeterlinck A kék madár c. könyvében szereplő Jövő birodalmának mennyei csarnokával).
Az Isten irányítja e mennyei birodalmat (vasárnaponként az álomboltban „aláírja a főkönyvet” 134.), ő egyedül jónak és rossznak tudója, tenyerén angyalból formálja az embereket, „szereti hallgatni, amiket nevetgélnek meg sírnak idelent” (5.), de arra is vigyáz, hogy „az emberek szeressenek mosolyogni” (115.). Kököjszi és Bobojsza földre utazásával, Andris megszületésével és kalandozásaival a mennyei mesés birodalom működésének újabb és újabb szabályait ismerheti meg az olvasó.
A törpék miniatürizált, eufemizált lények: a klasszikus mesék törpéinek hegyes sipkás ruházatát viselik, harmatcsöpp, rigófütty, nyúlnevetés és kolibrisóhajtás az eledelük, batyujukban álmokat, nótákat, meséket hoznak a születendő gyerekeknek, majd ezekkel „kibélelik” Andrisék házát, szellőn és szivárványon utaznak, értik az állatok beszédét, bűvös erejük van (nemcsak az emberek álmait és gondolatait képesek irányítani, de bukfenceikkel Andrist is törpeméretűvé zsugorítják).
|
Andris születése kapcsán a születés csodájának apró részleteiről értesülünk. Eszerint minden gyermek „jóval előbb születik, mintsem a világra jönne” (18.), szülei vágyakozása hívja életre; a törpefejedelem adja a megszülető gyerek nevét, és a törpék rajzolják a leendő szülők szívébe a kisgyerek képét egy olyan csodaceruzával, amelynek „hegyét megpuszilta a jó Isten” (14.), így „csókja nyomán más és másféle gyerek születik” (15.). A csecsemők még félig angyalok, azért mosolyognak álmukban, mert olyankor otthon járnak a mennyországban, és emlékeznek a mennyei kertre, a jó Istentől kapott csókra (Platón anamnézisz fogalmának bevezetésével akár a mesevilág – mennyország – ideák világa párhuzam ill. analógia is kifejthető lenne Török Sándor meseregényében).
A könyv első fejezetei olyan mesés világot mutatnak be, amelyben a keresztény világkép túlvilágképe, értékrendje hagyományosan ismert mesei szereplőkkel és tevékenységekkel egészül ki, ez utóbbi természetesen az előbbinek alárendelve. Kököjszi és Bobojsza Andrisnak egyéb földön túli csodás helyeket is megmutat: az Időkirály és az Idő császárának szigetét, az álomboltot, elviszik a mumusok közgyűlésére, megtanítják a tárgyak és élőlények beszédére: végtelenné tágítva ezzel Meseország határait. Ez a Meseország azonban nem a hagyományosan ismert szereplőkkel és attribútumokkal bír, benne egy gyerek életének problémáira, kérdéseire feleletet ad(hat)ó lények élnek. Andris – a Sziget-kék Valentinjéhez hasonlóan – beavatottként, titkok tudójaként más szemmel nézi mindennapjaink világát; számára ezek az utazások, és az utazások során tanultak teszik nemcsak érdekessé, de időnként egyáltalán elviselhetővé az életét.
A kisgyermek Andris a felnőttek – számára sokszor érthetetlen – világával való folyamatos konfrontációból adódóan olyan szorongásokat és sérelmeket él meg, amelyeknek feloldása csak egy más dimenzióban, a mesék világában történhet meg. Utazásai az ébrenlét és az álom határán kezdődnek – ez a dramaturgiai megoldás megengedi Meseország valódi létezésének esélyét, de nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy a történtek mind csak Andris álmában játszódtak le, Andris csak kitalálta magának a törpéket (ez utóbbi lehetőséget erősítik a meseregény felnőttjei, akik nem veszik komolyan pl. a törpékkel folytatott telefonbeszélgetéseket vagy az állatok beszédét). A mindentudó mesemondó nem tematizálja mese és álom, mese és képzelet viszonyát, az olvasó saját világképének megfelelően átélheti ill. értelmezheti Andris utazásait.
A bevezető fejezetekben felvázolt mesés vonásokkal is rendelkező mennyország képe azonban numinózum jelleget kölcsönöz a mindennapokon túli területeknek és világoknak, megkérdőjelezhetetlen és megingathatatlan érvként szolgál a transzcendens valóságszférák létezésére. A Kököjszi és Bobojsza általánosan ismert, 1978-as átdolgozott változatából a szentség tűnik el; így pedig, átfogó és erős mozgató háttér hiányában nemcsak motiválatlanná válik a törpéknek nagyon sok cselekedete, de a könyv egész mesevilága gyökértelenné, esetlegessé lesz: profanizálódik; Andris története pedig csupán egy mesés elemekkel tarkított példabeszéd pl. a jóságról, a felnőttek fonák világáról vagy a gyermekkor különösségéről és annak elvesztéséről.[2]
Török Sándor világa attól időtlen, hogy benne a mindenkori gyermeki világlátás ötvöződik egy vallásos, már-már panteisztikus és egy hagyományos mesei világképpel: Andris kicsinek és kiszolgáltatottnak érzi magát, ám a törpék – az örök világrend tudói – a mesés utazások során megtanítják őt, belakhatóvá, otthonossá teszik számára a világot: „A mese is, látod, arra jó, hogy megkötözi a repülő pillanatokat.” (89.) A mesevilágból csak az kerül át Andris életébe, ami a felnőtté váláshoz szükséges tudás és tapasztalat megszerzéséhez segíti őt; a tündérmesék hagyományosan szórakoztató világának helyét pragmatikusabb megismernivalók foglalják el: a mindenség működésének elemei. A gyerekek számára megnyíló sokszínű, csodás világ a felnőttek számára is nyitva áll, nem kell más hozzá, mint az Istenben való hit („ha jól ismernék az Istent, lehetne a hajóval utazni” 154.); a hittel élő ember számára mindennapi realitásunk világa a (teremtés) csodás, mesés világ(a).
Lovász Andrea
[1] Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza. Ciceró, 1997. (1. kiadás: 1939.)
[2] Ez az 1978-as, átdolgozott változat éppen alaphangját tekintve különbözik az első, általam is
|
|