INTERJÚK : Deme László - Zsófi és a zoknivadász |
Deme László - Zsófi és a zoknivadász
Objektiva fiokból blog 2016.11.13. 09:39
Zoknilesen Deme László íróval
Deme László meseíró-kritikust kérdeztük a színházról, az írásról és nem utolsó sorban a zoknivadászatról.
-
Tavasszal jelent meg a mesekönyved ,,Zsófi és a zoknivadász” címmel. Hogyan jött a zoknivadász ötlete?
A zoknik előtt inkább a lábak voltak meg. Pontosabban, a lábak hiánya, mert méltatlanul kevésszer kerülnek a középpontba, kivéve, amikor bársonyos simára kell ápolni őket vagy gólt kell rúgniuk. Írtam tehát egy bábdarabot, amit lábakkal kellene előadni. Az is lett a műfaja: „lábjáték gyerekeknek”.
|
Mert szerintem deréktól lefelé is el lehet mesélni vagy befogadni egy történetet. Persze volt hozzá dialóg is, mindenesetre előadói téren nem találtam elég lelkes fogadtatásra és a darab nem került színpadra. De a lábak témája továbbra is izgatott, így született meg a zoknivadász, aki szintén a lábak körül sertepertél. Kumándó történetének ugyan semmi köze a megírt lábbábdarabhoz, de számomra újfent igazolja, hogy a lábakat igenis körbe kell járni, nekem most erre a történetre futotta, amiben egy távoli vidék vadóc királyfijától egy mai óvodás mindennapi rakoncátlankodásáig lehet barangolni.
-
Dramaturg is vagy. Ez mennyiben segített a mese megírásakor?
A dramaturgiának ugyanúgy megvan a prózában is a szerepe. A színházban sűrűbb, gyorsabb hatásokat kell színpadra állítani, amikben a színész helyzeteket tud kialakítani, a mesében viszont be lehet mutatni előzményeket, ki lehet bontani izgalmas szálakat hosszabban is. De itt is, ott is szükség van fordulatokra, összetett karakterek változására, egy csomó dologra. Számomra az a dramaturgiai kihívás, hogy megtaláljam azokat a részeket, amiket nyugodt szívvel ki lehet hagyni, mert nem érdekli a gyerekeket. Ez roppant nehéz, mert esetleg egy-két rész nekem tetszik, de a történetet mégis megakasztja, és akkor jön a kíméletlen ásítozás, bóbiskolás, elkalandozás. Én most tanulom, hogyan lehet egy óvodás figyelmét fenntartani, mert az a célom, hogy a gyerekek is Zsófival izguljanak, mi lesz a virágmintás zoknijával, vagy próbálják megérteni, mit csinálhatott nem egészen korrekt módon Kumándó, amikor kikövetelte a varázszoknikat, aztán meg lerugdalta a lábáról, nem becsülte meg őket.
-
Hogyan zajlott a szerkesztés? Mennyire volt könnyű követni a szerkesztőd javaslatait?
Moskát Anita nagyon kedves szigorral vezetett rá pár korosztályos dologra, amit ki is irtottunk, hogy mégse sokkterápia legyen a meséből. És a tanácsára egy viszonylag megnyugtató befejezéssel ér véget, viszont szerencsére azt is elfogadta, hogy nem lehet ezt a történetet teljesen boldogságos hepienddel zárni. De számomra a legfontosabb, hogy figyelemmel olvasta el és a mese világán belül tett javaslatokat, miközben tárgyilagosan, külső szemmel tudott rátekinteni.
-
Ráduly Csaba készítette a könyv illusztrációit. Mennyire sikerült eltalálnia azt a világot, amit Te elképzeltél?
Nagyon ötletesnek és szemet gyönyörködtetőnek tartom a munkáit, tetszik az a zoknivadász világ, amire rátalált, és természetesen telhetetlen vagyok és még több rajzot, még több szellemességet, még több rajzban tett felfedezést kívánnék tőle, de hát mindennek van határa.
|
Ráduly Csaba illusztrációi |
VISSZA A NYÁRI OLVASMÁNYHOZ
|
|