Félelem feloldására is remek teret ad. Tegyük fel, hogy fél a szörnyektől. Gondoljuk át, hogy mit akarunk neki üzenni; nincsenek is szörnyek, vagy vannak, de nem kell tőlük félni, mert mind nagyon aranyos, vagy épp vannak, de csak a rossz gyerekeket ijesztik meg. Utána már csak egy rövidke történet kell és kész is.
Amennyiben nem megy a fejből mesélés, semmi gond! Keressünk olyanokat, amik gerincét könnyen meg tudjuk jegyezni és a többit mi magunk adjuk hozzá.
Természetesen az is remek, ha könyvből olvasunk fel. A képes könyveket a gyermek is nézheti velünk, gyakran át is veszi a szót.
Egy mese akkor igazán jó, ha a gyermek azonosulni tud a főhőssel. Rajta keresztül él- és old meg bizonyos helyzeteket, ismer meg különböző szituációkat, vagy csupán elrepíti őt egy csodákkal teli helyre, ahol olyan dolgok történnek meg, melyekre a való életben kevés esély mutatkozik.
Nem szabad elfelejteni a mese szerepét a beszéd, és a szókincs fejlődésében sem. Hallja a szavakat, a mondat szerkezeteket. Ne féljünk olyan kifejezésektől, amik idegenek lehetnek a pici számára. Amikor már elkezd beszélni, rá fog kérdezni, hogy az micsoda, így növelhetjük észrevétlenül a szókincsét. Először csak rövidebb mondatokban meséljünk, ne használjunk bonyolult - pl. passzív - szerkezeteket, mindig figyeljünk a hanglejtésünkre. A legjobb, ha mi is átéljük a mesét és úgy mondjuk el, utánozzuk a különböző szereplők hangszínét, erősen hangsúlyozzunk. Igazi kihívás, mikor halkan beszélünk és úgy kell utánozni a vonat pöfögését, vagy a tündér pálcájának csilingelését.
A mese szerepe különböző korú gyerekek esetében
Egy pár hónapos csecsemő is élvezi az osztatlan figyelmet, azt, ahogy a szülei hangját, hanglejtését hallgathatja. A mesélés előfutára a mondókázás, énekelgetés.
1-2 éves gyermek esetén áttérhetünk a képes kis könyvekre, amikből felolvasunk neki napközben. Ezek története egyszerű, rövid, könnyen emészthető legyenek:
"A kis pók szomorú volt, mert senki se akart vele játszani. Ezért szőtt egy hálót, amin lehetett ugrálni. A többi bogár rájött, hogy a kis póktól nem is kell félni, és egész estig együtt ugráltak a hálóból szőtt trambulinon."
Az is szuper, ha állatokról mutatunk képeket és utánozzuk a hangjukat, majd egy mondattal elmondunk róluk valami érdekeset;
"Ez az oroszlán. Az oroszlán azt mondja, hogy Vááá. Az oroszlán az állatok király."
A versek rímei is nagyon meg tudják fogni az ilyen korú csemetét. Hallgassunk vele versmondókat, vagy szavaljunk mi magunk nekik.
Petőfi Sándor: Arany Lacinak című verse például remek választás, mivel rövid sorokból áll, és jól lehet hangsúlyozni.
"Laci te/ Hallod-e? /Jer ide/ Jer, ha mondom/ Rontom-bontom/ Ülj meg itten az ölemben..."
2-4 éves korban a pici gyakran igényel plusz információkat a mese közben:
Mi ez? Hogy nézett ki?
Ebben a korban még kialakulóban van a képzelőerő, mely sosem látott dolgokat is az ember szeme elé tud tárni. Érdemes ilyenkor olyan történeteket mondani, aminek helyszínén már ő is járt - pl. a park, az óvoda, a játszótér -, vagy épp olyan állatokról mesélni, amiket már látott korábban.
Az ilyen korú gyereket, ezért azok a mesék kötik le leginkább, amikben az életéből kiemelt részletek szerepelnek - szuper, ha az aznapi kis történéseiről mondunk egy összefoglalót, de több, picik hétköznapi életét feldolgozó mesekönyvet is lehet kapni. Azt is észrevehetjük, hogy gyakran kérik ugyanazt a mesét. Ennek oka, hogy megtetszik nekik, ám vannak részletek,fogalmak amiket nem tudnak még teljesen elképzelni, megérteni, vagy megjegyezni.
A 4-6 éves már remekül megkülönbözteti a mesét a valóságtól.
A képzelőereje is sokkal fejlettebb, de a hosszabb, több cselekményszálon alapuló történetek még nem kötik le. Itt már megjelennek a Miért? Hogyan? kérdések. Míg korábban elfogadta a mesét úgy, ahogy hallotta, most már közbe szól, megpróbálja alakítani a történetet.
6-7 évesen az elvont gondolkodás előrehaladtával értik meg és élvezik igazán a teljesen fiktív - pl. tündérmesék - és a tréfás meséket. Innentől olvashatunk közösen is - egy bekezdést ő, a másikat te.
Miért jó tehát mesélni?
-
Pontot tesz az esti lefektetés végére.
-
Aktuális élethelyzetet, tanulságot tudunk általa közvetíteni.
-
Személyre szabható.
-
Elősegíti a gyermek érzelmi-, értelmi és etikai fejlődését.
-
Fejleszti a gyermek képzelőerejét.
-
Szorosabb kapcsolatot eredményez a szülő-gyerek közt.
-
Remek időtöltés.
-
Segíti a szép beszéd fejlődését, az összetett mondatszerkezetek kialakítását, a különböző idejű igék és ragozások használatát, valamint a szókincs bővülését.
-
A belső képteremtés alapja, a fantázia és a képzelőerő megalapozója.
-
Koncentrációra, figyelemre tanít, mely később az iskolában és a tanulás során kap hangsúlyos szerepet.
|