A mese és szövegértés kapcsolata (7)
A szimbolikus nyelv értése – az ötödik állomás
A meséknek és a „mesetankönyveknek” a kamaszok körében is van létjogosultságuk, persze másképp, mint az alsó tagozaton. Lényeges különbség, hogy a válogatott, az adott korosztályt érintő meseanyag megismerését irányított beszélgetések követik.
A 10-18 éves gyermekek életében a mesékre úgy tekinthetünk, mint olyan eszközökre, amelyek egyrészt segítséget nyújthatnak az önismerethez, másrészt fejlesztik az érzelmi intelligenciát, harmadrészt pedig erősítik a szimbolikus nyelv értését.
Persze számos egyéb haszna is van a meséknek a felső tagozaton, de az olvasás szempontjából e hárommal érdemes hosszabban foglalkozni. Olvasni többek között azért jó, mert az olvasó nemcsak a világról szerzett információit bővítheti, hanem saját magát is egyre szélesedő körök mentén veheti szemügyre. Az önismeretet azonban meg kell tanulni, és a tanulást célszerű minél egyszerűbb szövegekkel kezdeni, főleg ha „kezdő” önismereti vizsgálódásról van szó.
|
A mesékben nagyon jól elkülöníthető karakterek vannak, és a hősöket nem az alapján tudjuk megítélni, hogy mit gondolnak, hanem az alapján, hogy mit cselekszenek. A mesék nem adnak árnyalt személyiségrajzokat, s arra sem törekszenek, hogy az igazságot innen is, meg onnan is megmutassák. Nem foglalkoznak például azzal, hogy a sárkánynak miért van igaza, amikor felfalja a város összes leányzóját… Egyértelműen és visszavonhatatlanul kiállnak bizonyos alapértékek és törvények mellett, s ha a hős vétkezik ezek elfogadásában és betartásában, nem engedik, hogy folytassa útját.
Ahhoz, hogy egy irodalmi mű finomra hangolt jellemábrázolásait vagy éppen ironikus felhangjait a kamasz megértse, megelőzően szüksége van a mesékbe kódolt bizonyosságok és alapértékek (a rend) elsajátítására. S ugyanez a helyzet az érzelmek sokszínűségével és megértésével is. A mesék kevés érzéssel dolgoznak, ám ezek mind egyértelműek a mesét hallgatók számára. Ha ezeket megismerik, értik és érzik, képessé válnak a regényekben, drámákban, lírai alkotásokban megmutatkozó bonyolultabb érzelmi szálak felfejtésére is, aminek nem csak abban áll jelentősége, hogy másokat megértenek és elfogadnak, vagy bizonyos karakterekkel azonosulnak, hanem abban is, hogy képesek eligazodni saját, kamaszkorukat is megkeserítő zűrzavaraikban.
A szimbolikus nyelv értése is tanulási folyamat eredménye. Ha a serdülők nem értik e nyelvet, nehézségeik támadnak az irodalmi művekben felbukkanó rejtett utalások, szimbólumok dekódolásával is. A szimbólumok megértését is a mesékkel érdemes kezdeni, s ez a módszer akkor is hatásos, ha a megelőző fázisok kimaradtak, azaz a kamaszok egészen addig egyetlen mesét sem hallottak. A mesékben ugyanis mindig van egy látható (könnyen érthető) és egy láthatón túli (nehezen dekódolható) jelentés. Az utóbbi jelentést nevezzük a mese szimbolikus nyelvének, tudattalanunk titkos térképének.
A szimbolikus nyelv ismerete azért fontos, mert ez a nyelv nem más, mint az emberi szellem forrása: a vallások, a rítusok, a különféle kultuszok és a művészetek is ezt a nyelvet használják, sőt a világ filozófiai megértésének fogalmai is e szimbólumokból fakadnak. Ez a nyelv a kamaszoknak is a hétköznapi megértésen és a fogalmi gondolkodáson túli világot nyitja meg, amely nagy lehetőség arra, hogy a hétköznapi gondolkodást meghaladó tudással lépjenek át a felnőttkor küszöbén.
|
|