A fantasztikum megjelenésének első markáns időszaka a meglehetősen kétarcú felvilágosodás kora, melyben az egyre inkább kizárólagosságra törekvő természettudományos gondolkodás kénytelen megtűrni maga mellett az okkultizmust és a spiritualizmust. Mi sem jellemzőbb erre a kettősségre, mint például a felvilágosodás eszméit hangsúlyosan felvállaló és terjesztő szabadkőműves mozgalom, melynek eredetét és világmagyarázatát ugyanakkor egyaránt a transzcendencia és titkok felhői lengték körül.
A felvilágosodás korában a gáláns és utaztató kalandregények nyomán felbukkanó és azok álcája mögé rejtett államregények nagy hatást gyakoroltak a fantasztikus irodalom és benne a fantasy megszületésére. Jonathan Swift Gulliver nevű hőse egy normális, hétköznapi valóságból kerül el távoli fantáziavilágokba, amik távolról, mintegy görbe tükrön keresztül idézik fel előtte saját világának hibáit és bűneit. Ám a közönség a Gulliver utazásait sem akkor, sem azóta nem bölcseleti tartalmáért, hanem gazdag és lebilincselő fantáziavilága miatt kedveli.
És amikor már kamaszok a szereplők
A fantasy úttörői
A fantasztikus irodalom igazi felvirágzása a romantika ideje, a 19. század szélsőségeinek kora. Az élet minden területén (így a fantázia világában is) felerősödő szabadságvágy, az idealizmus, a világ megismerhetőségének tagadása, a pszichológiai szemlélet előretörése és az elveszett régi, harmonikusnak elgondolt világszemlélet utáni visszavágyódás teremtette meg a fantasztikus irodalom kereteit. Elterjedésének a regény diadalútja és a szélesedő olvasóközönség fokozódó érdeklődése is kedvezett. Megformálódtak a fantasztikum fő irodalomfajtái: a horror, a sci-fi és nem utolsó sorban a fantasy. A továbbiakban néhány fontos művet említünk, de megjegyezzük, hogy a fantasztikus irodalom minden korai megnyilvánulását és szerzőjét nem kívánjuk fölsorolni, csak azokat, akik megítélésünk szerint a fantasy megszületésében és szemléletében szerepet játszottak.
A fantasztikus irodalom egyik úttörőjének E. T. A. Hoffmannt tekinthetjük, aki regényeiben olyan sajátos valóságot hoz létre, mely e világ részeként, az átlag elől rejtve, de a hétköznapi világ rendjére hatóan működik. Tulajdonképpen már Hoffmannál kialakulnak a fantasztikus hatás, a fantasztikus élmény követelményei, amik azóta is változatlannak tekinthetők.
A fantasztikum körébe sorolható a közel kortárs Lewis Carroll híres könyve, az Alice Csodaországban is. Ez Hoffmannéhoz hasonló sémával indít, de cselekménye némileg eltérő kifejletű: Alice a tudatalattijában tesz egy csodálatos utazást, melynek során szimbolikusan látja saját problémáit, vágyait és félelmeit, meg persze az őt körülvevő – történetesen épp viktoriánus – világ visszásságait is. Az utazás a nyúl üregén keresztül történik, mely egyben portálként – kapuként, átjáróként – viselkedik az elsődleges, mindennapi és a másodlagos fantáziavilág között. Alice, Hoffmann Anselmus diákjával ellentétben idegenül mozog, és kellemetlenül érzi magát a másodlagos világban.
Az alapítók és elődök említésénél nem elhanyagolható Mark Twain sem, aki az Egy jenki Arthur király udvarában című regényében még plasztikusabbá teszi a két világ közötti utazás élményét: főhőse, Hank Morgan, a connecticuti jenki egy napon a 6. századi Angliában találja magát. Itt azonban szintén nem a későbbi fantasy-történetek logikája szerint alakulnak az események. A főhős nem tud beilleszkedni Arthur király korába; arroganciája és átgondolatlan modernizáló törekvése végül feudális anarchiához és általános értékvesztéshez vezet.
A kibontakozó fantasztikus irodalom a mese és a mítosz helyét tölti be. Hiszen a hagyományos értékrend megbomlása idején jön létre: akkor, amikor az addig megszokott normarendszer és világszemlélet visszaszorul, fő témáit tekintve is leginkább a meséket és a mítoszokat idézi. (Az emberiség szerepe a világban, az ember, a természet és az állatvilág viszonya, a halhatatlanság utáni vágy, az én megkettőződése, látható és láthatatlan keveredése, átváltozás stb.)
Az egyik első igazi fantasyt egy amerikai szerző, William Morris alkotta meg „News from Nowhere” – Hírek Seholországból (1890) címmel. Morris e könyvében egy idealizált, utópisztikus középkori társadalmat írt le. Középkor iránti lelkesedése nagy hatást gyakorolt a későbbi fantasy-írókra. A fantasy alapvető sémái azóta is a Morris által lerakott alapokra épülnek: olyan fantasztikus történetek tartoznak körébe, amikben a valóságon túli történések nem kapnak tudományos magyarázatot; nem létező, de ismerősnek ható távoli múltban, idegen, de vonzóan vadregényes vagy egzotikus természeti környezetben játszódnak. Ezek következetes belső logika alapján működnek, ám szabályaik valamilyen módon eltérnek a mindennapi valóságéitól.
A fantasyn belül létezik a művek egy speciális csoportja is, amely Hoffmann szemléletét idézi; ebben evilág és a csodálatos másik világ, a mindennapi és a távoli között egy titkos átjáró rejtezik, amelyen keresztül a két világ kapcsolatba léphet egymással. A „párhuzamos világok” képzete azonban nem új: a mitikus világfelfogás része. Evilág és túlvilág egymás mellett élése és találkozása a hagyományos mítoszok szemlélete, és például a misztériumdrámákban konkrét cselekményi és képi kifejezést nyert.
Források:
Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat, Bp., 1988.
Goretity József: „Ha a Harry Potter olvasóvá nem is tesz, íróvá talán igen”, Beszélgetés Tóth Tamás Boldizsárral. In: Irodalom Visszavág: IV/17. 2003. (letöltés: 2008. január 17.)
Kornya Zsolt: Röviden a Fantasyről.
(letöltés: 2008. január 17.)
Jung, Carl Gustav: A tudattalan megközelítése. In: Az ember és szimbólumai. Göncöl Kiadó, Bp., 1993.
Kende B. Hanna: Harry Potter titka/ A gyermek csodavilága. Osiris, Bp., 2001.
Lovász Andrea: Harry Potter avagy jelen idejű holnemvolt. In: Új Forrás, 2001. 09. sz. (letöltés:2008. január 17.)
Lévi-Strauss, Claude: A mítoszok struktúrája. In: Strukturalizmus I. Szerk.: Hankiss Elemér. Európa Kiadó, Bp., 1971.
Ráth-Végh István: A könyv komédiája. Gondolat, Bp., 1967.
|