Ugye nincsenek szörnyek?
2017.01.04. 04:43
3 éves kortól
Írta: Steve Smallman
Illusztrálta: Caroline Pedler
Kiadó: Pongrác
Oldalszám: 27
Kismackó nagyon izgatott! Ma alszik életében először a saját szobájában. Ám a bátyja nélkül Kismackó szobája félelmetes hely. Tele van furcsa árnyakkal és zajokkal…
Kismackó biztos benne, hogy egy szörny lakik nála, aki meg akarja enni! Buta kismackó-kuncog rajta Nagymackó. Szörnyek nem léteznek...
Vagy mégis?
"Nagymackó berohant, és az ágy alá vetette magát. Ám ott nem akadt egyetlen piciny szörnyecske sem. A sötétben csupán egy elárvult lyukas zokni lapult. Nagymackó a kezére húzta a zoknit, és eljátszotta az orrfacsaró zokniszörnyet."
"Nagymackó befészkelte magát a paplanja alá, és megpróbált elaludni... csakhogy nem sikerült neki. A szobája rettentően üresnek tűnt Kismackó nélkül. Csak feküdt a sötétben, és egy dalt dudorászott magában, hogy ne legyen olyan nagy a csönd."
A könyv egy Kismackóról szól, aki esténként végre a saját hálószobájában kezd el aludni, de mivel nagyon sötét van ott és ugye egyedül is van, így a Kismackó rendkívül izgatott és roppant fél. Először egy tüskés szörnytől ijedt meg ami, mint később kiderült, csak egy játék sárkány árnyéka volt, majd egy másik hatalmas és félelmetes szörnytől nem mert aludni, amiről természetesen szintén kiderült, hogy csak egy zokni volt.
Szerencsére Kismackónak van egy szerető testvére, aki ha Kismackó megijedt mindig azonnal ott teremett és megnyugtatta őt. A sok rémület után Nagymackó úgy döntött, hogy odaadja testvérének a szeretett plüssnyusziját, amivel végre sikerült nyugodt álomba szenderülnie Kismackónak. Igen ám, de ekkor Nagymackó hall furcsa zajokat, és most ő ijed meg, de ő nem magát félti, hanem a testvérét.
Vajon mi lehetett az a zaj?
|
Könyvpárfé blog
Valaki azt mondta, hogy ha egy kisgyerek elkezd félni a sötéttől, az azt jelenti, hogy fejlődik a képzelete. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de az én képzeletem akkor folyamatosan fejlődik. Nem igazán szeretek sötétben lenni, kiskoromban pedig még ijedősebb voltam. Gyerekszemmel azt gondoltam, hogy a sötétség elrejt, elfed dolgokat. Ezért is volt könnyű elképzelni, hogy szörnyek, mumusok és más ijesztő lények jöhetnek elő az ágyam alól, vagy a szekrény mögül. Gondolj csak bele! Micsoda alakja van egy állólámpának a sötétben! És még nem is beszéltem a vállfára akasztott fehér ünneplős blúzról, ami a komód oldalán lógott néha. Pont úgy nézett ki, mint egy felém repülő szellem. Brrrr!
A nagy kérdés az, hogy mit csinálj a gyerkőcöddel, ha nem mer elaludni a sötétben! Több módszer van, amit bevethetsz, most csak néhányat írok le. Először is jó, ha beszerzel egy kislámpát, vagy bármilyen éjszakai fényt. Ez biztonságot ad neki, láthatóak maradnak a szobában lévő tárgyak. Már léteznek olyan lámpák is, amik időzítősek, így maguktól lekapcsolódnak majd. Jó, ha van a gyerkőcnek egy kabalája, amivel aludhat. Ez lehet egy plüss állatka, egy pihe-puha takaró, esetleg egy textilpelenka csücske. A lényeg, hogy az őt megijesztő dolgokat "elriassza". Hagyd nyitva az ajtaját éjszakára és a kinti folyosón oltsd fel a villanyt. Soha nem szabad erőltetni, hogy egyedül maradjon a sötét szobában. Sokkal többet árthatunk ezzel, mert a későbbiekben az erőltetés akár fóbiához vezethet. Viszont a legeslegfontosabb, hogy ne szóld le, vagy piszkáld azért, mert fél a sötétben. Beszélgetni kell erről a problémáról, és ha már elég érett ahhoz, hogy beszéljen a félelmeiről, akkor könnyebben megérti és túljut a helyzeten. A kommunikáció nagyon fontos abban, hogy legyőzze a félelmét.
Az esti mese is hatásos lehet, és már nagyon sok olyan történetet lehet beszerezni, ami a sötéttől való félelmet oldja és az elalvási procedúrát könnyíti. 5-10 éves gyerekeknek ajánlanám Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben című mesekönyvét. A történet főszereplője Huba, aki egy pihe-puha, kerek szemű bagolyfióka. Dundi és bolyhos, szeretni való figura, csak ne félne a sötéttől! Ovisoknak és kisiskolásoknak ideális olvasmány. Akár önálló olvasásra is.
A mostani blog bejegyzésem viszont a kisebbekről szól. Caroline Pedler és Steve Smallman közös munkájából született meg az Ugye nincsenek szörnyek? című mesekönyv. 3-6 éves gyerekek a célközönség, a történet pedig egy kicsi mackóról szól, aki szintén retteg a sötétben. Kismackó eddig a testvérével, Nagymackóval aludt együtt, de eljön a nap, amikor külön szobát kap. Igen ám, de a sötétben mindenféle furcsaságot látni. Nem beszélve arról, hogy a bátyja nélkül a szoba igazán félelmetes! Lefekvéskor a lámpaoltás után megijed egy tüskés szörnytől, amiről kiderül, hogy játék plüss-sárkány. Utána előkerül az ágy alól egy hatalmas és félelmetes szörny, ami igazából csak egy zokni. Minden egyes ijedség után a testvére, Nagymackó siet a segítségére és nyugtatja meg az ijedős bocsot. A kimerítő rémüldözés után a nagytesó odaadja a kicsinek a plüss nyusziját, amivel nyugodt álomba szenderülhet. Csakhogy Nagymackó furcsa hangokat, zajokat hall a testvére szobájából. Megijed, hogy valami baj lehet az öccsével, ezért gyorsan átfut a kicsi szobájába. Vajon mi lehet ez a zaj?
Szerintem két fontos mondanivalója van ennek a történetnek. Az egyik, hogy nem kell félni a sötétben. A másik pedig, hogy milyen jó dolog, ha az embernek (vagy medvének) van egy testvére. Rettenetesen aranyos kis könyv, gyönyörű illusztrációkkal. Ez a történet igazán nagy segítség abban, hogy a gyerekeknek nyugodt álmai legyenek. Minden kisgyerekes szülőnek ajánlom!
|
|