Ha jól emlékszem, festőművész szerettem volna lenni. Talán volt olyan időszak, amikor színész vagy szobrász. Bár lassan elkoptatom ezt a mondatomat, de én tényleg valahogy úgy gondoltam a rajzolásra, mint az evésre, nem tudtam, hogy ezt lehet nem is csinálni. Biztos voltam benne, hogy ezt mindenki csinálja.
Véletlenül lettem illusztrátor. Néprajzot és antropológiát tanultam, és a tervem az volt, hogy az álmokról való vélekedéseket fogom kutatni. A barátaimnak szánt rajzos blogomon keresztül egyre több biztatást kaptam, majd egyre több megkeresést. Az első általam illusztrált könyv elkészítésére a Pagony Kiadó kért fel nem sokkal az általuk szervezett első Aranyvackor pályázat után, ahol találkoztak a munkáimmal.
Nekem is ez a könyv a kedvencem. Nem tudom, miért van így, de medvéket szeretek a legjobban rajzolni. Valahogy kézre állnak.
Az Artista Művek egy lassan tíz éve működő grafikai stúdió, egy tipográfus és egy illusztrátor üzemeltetésében. Leginkább olyan munkáink vannak, ahol a legkisebb elemig minden egyedileg igényel tervezést. Ez adódik a tipográfus hozzáállásából, és ha csak lehetőség van rá, használjuk a kézi rajzos elemeket, hogy kihasználjuk a színes ceruzák jelenlétét is. Mindenféle megjelenést szívesen tervezünk. Legtávolabb az online felület áll tőlünk. Leginkább a papíralapú dolgokat kedveljük, de ugyanakkor nagyon szeretjük a kiállítási látványtervek, arculatok tervezését is. Szerencsés helyzet, hogy a legtöbb általam illusztrált könyvet az Artista Művek tipográfusa tervezi, így ezek a könyvek igazi műhelymunka végeredményei.
Nehéz kérdés, inkább versrajongó vagyok, ezért maradnék itthon. Tandori Dezsőt és Havasi Attilát választanám.
Valószínűleg minden illusztrátor hatott rám, akinek valaha láttam a munkáit. De talán az egyik legmeghatározóbb Réber László. Emlékszem, hogy rengeteg időt töltöttem az általa illusztrált könyvekkel. Lenyűgözött az egyszerűség, amivel mindent meg tudott oldani. Például minden ünnepi ebéd gombóc volt, barna ceruza karikák, piramisba rakva, hihetetlen, nem? Odavoltam érte.
Talán, ha kikapcsol vagy átkapcsol egy másik, de ugyanúgy hihető, kerek világba, akkor működik. Ha tud adni valamit, továbbléptet, elindít.
Szeretem, hogy gyors, és nagyon sok benne a véletlenszerűség. Amikor megfestek egy foltot és otthagyom, nem tudhatom, hogy milyen felületekkel fogok találkozni, amikor már megszárad. Ezt nagyon szeretem benne.
Két dolog ért össze ebben a munkában. Egyrészt megkeresett egy hölgy, aki szeretett volna valami olyan formátumot és megoldást találni Grimm mesék megjelenítéséhez, ami különböző agyi problémákkal született gyerekek számára is látható, érthető. Másrészt nem sokkal korábban a Csimota kiadó bemutatta a papírszínházat, és illusztrátort keresett különböző mesékhez. Akkor épp nem tudtam nekik dolgozni, de ahogy jött ez az előbb említett megkeresés, összekötöttem a két szálat. Fontos volt, hogy nagy és kontúros, élénk színű képek legyenek. Ezért váltottam technikát, de ugyanúgy ceruzával rajzoltam meg mindent eredetileg. Próbáltam sok apró mintával picit oldani a vektoros világ túl szabályosságát. A legnagyobb öröm tényleg az volt, amikor kiderült, hogy ezek a speciális igényekkel rendelkező gyerekek elégedettek voltak a végeredménnyel és tudták használni a papírszínházat.
Kétszer annyi mindenen, ahány kezem van. Befejezésre vár egy mondókáskönyv és egy nagyon sok munkás animációs film. Készülődnek az új Tandori Dezső könyvhöz a medvés képek. Berg Judit már megírta a következő Maszat könyv történetét is, lassan annak is neki kell állnom. Idénre ezek vannak és a karácsonyi hajcihő. |