És mi érdekelte?
Az derült ki, hogy ennél én sokkal kreatívabb feladatra vágyom. Általában elég nagy cégeknek dolgoztunk, amelyek igen sokszor külföldről hoztak kész mintákat, és nekünk azokat kellett adaptálni. Ritkán engedtek kreativitást nekünk, a tempó viszont iszonyatos volt. És nekem egyre inkább hiányzott a rajz, a manuális munka. Öt évet adtam magamnak, és amikor jött a gyerek, rájöttem, nem biztos, hogy anyának való munkahely ez.
Hogyan került aztán a meseillusztráció közelébe?
Ez szép lassan alakult. Amikor Gödre költöztünk a férjemmel, összebarátkoztunk Szegedi Katalinékkal. Kati már akkor mesekönyv-illusztrálással foglalkozott, és ebből a személyes kapcsolatból adódott, hogy aztán én is belekóstoltam a meseillusztrációba. Másrészt ha kisgyerek érkezik a családba, az mindig inspiráló egy anyának, s lassan elkezdtem megkeresni a kiadókat a rajzaimmal. Az elején persze nem ment könnyen.
Miért nem?
Mert rengeteg helyről küldtek el azzal, hogy nem itt kellene elsütni ezeket a rajzokat. Hogy túl merészek. Ez persze tíz évvel ezelőtt volt. Akkoriban csak bizonyos stílusú rajzok jelentek meg a piacon, ami azoktól eltért, azt furcsán fogadták. Nem működtek még azok az új kiadók, amelyek ma már hajlandók felvállalni a modern szemléletű illusztrációkat, vagyis kockáztatnak a minőség érdekében. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nekünk elviselhetetlenül nehéz volt, de tényleg sokszor hallottam, hogy Magyarországon ezeket a rajzokat nem lehet eladni.
Mitől jó egy gyerekkönyv-illusztráció?
Erre nincs recept. Abban hiszek, hogy ha minőségi az illusztráció, azt megérzi a gyerek is. Mert az látszik. Egyébként meg nem az a lényeges kérdés, hogy az illusztráció mitől jó. Inkább azt kell nézni, hogy a könyv mivel fogja meg az embereket. Egy gyerekkönyv esetében hangsúlyozottan többszereplős munkáról beszélünk. A végeredményben része van az írótól kezdve az illusztrátoron és a kiadón át a nyomdának, és sorolhatnám. A gyermekkönyv olyan produkció, amelynek együtt kell hatnia, az illusztráció tehát csak része ennek.
Azért a képi megjelenés mégiscsak erősebben érvényesül egy mesekönyv megítélésében.
Igen, a vizualitás nagyon fontos a mesekönyveknél, s a gyerekeknél ez talán még hangsúlyosabb. Ezért elengedhetetlen, hogy az illusztrátornak legyen saját stílusa, amellyel be tudja vonzani a gyereket a könyv világába. Egyéni világ, egyéni íz, amely csak arra az egyetlen illusztrátorra jellemző.
A Trapp című mesekönyv, amellyel elnyerte az év illusztrátorának járó díjat, a cirkusz világát ragadja meg utánozhatatlan módon. Életművében visszatérő elem a cirkuszi motívum.
Tényleg sok cirkuszos munkám van. Még a reklámügynökségnél dolgoztam, akkor kezdték el szervezni a Fővárosi Nagycirkuszban a Nemzetközi Cirkuszfesztivált. Teljesen véletlen volt, hogy bementem, és azt mondták, olyan arculati elemeket keresnek, amelyek különböznek az eddigiektől. Elvállaltam a munkát, és rögtön bele is szerettem a témába. Cirkuszos mesekönyvem egyébként ez az egy van, annak ellenére, hogy régóta szerettem volna ilyet.
Hogyan jött a felkérés?
A Naphegy kiadótól kerestek meg. Módra Ildikó írta a történetet, és egy este Szigethy Katalin, a főszerkesztő átküldte a szöveget, hogy olvassak bele. Örültem, amikor azt mondta, szerintük ez éppen nekem való feladat Annak meg még jobban, hogy épp ez a könyv kapott IBBY díjat, mert úgy érzem, itt tényleg meg tudtam mutatni, hol tartok ennyi év után.
Mennyire befolyásolja a díj a jövőbeni munkáját?
Úgy gondolom, a díjjal szakmai minőséget ismertek el, és ez inspirál. Sok munkám lesz még az idén, többek között egy készülő könyvsorozatban is részt veszek majd, s ez folyamatos munkát jelent. Ezenkívül régóta tervezek egy macskás könyvet is, amely nem biztos, hogy szöveget kíván maga mellé. Lehet, hogy albumszerű kötet lesz. És önálló képeket, grafikákat is szívesen készítenék, bár egyelőre nem tudom, mikor lesz időm ilyesmire.
Forrás: magyarhirlap.hu (2011)
|