- Milyen technikával dolgozol a legszívesebben, és mit szeretsz benne?
Ceruzarajz akvarell festékkel. Szeretem a tónusokat, a visszafogott színeket. Mostanában nincs időm kísérletezni, de később szeretnék sokszorosító grafikai eljárásokkal is próbálkozni (rézkarccal, linómetszéssel).
- Te illusztráltad Adamik Zsolt Bibedombi szörnyhatározóját, amellyel a 2013-as Aranyvackor pályázaton második díjat nyertetek, és 2015-ben megkapta a könyv az Év Gyerekkönyve díját illusztráció kategóriában. Milyen volt ezt a könyvet elkészíteni?
Zsolttal már régebb óta ismertük egymást. Volt pár közös tervünk, és többször felmerült, hogy próbáljuk ki magunkat az Aranyvackoron. Aztán a pályázat indulása előtt megkeresett egy zseniális szörnyhatározós ötlettel. Azonnal fellelkesített, és bár még nem volt meg a teljes szöveg, nem okozott nehézséget ráhangolódnom.
Munka közben többször találkoztunk, ötleteltünk, együtt építettük fel ezt a világot. Az elnyert második helyezés mindkettőnk életében sorsfordító változást hozott. Szerencsére az enciklopédia bővíthető, remélem, később felfedezünk és megörökítünk még néhány szörnyet, vagy találhatunk újabb „dokumentumokat”, amelyek „a létüket” bizonyítják.
- Melyik szörnyet volt a legnehezebb elképzelni és megrajzolni? Miért?
Mivel ez kitalált lények enciklopédiája, nem kellett szigorúan arra koncentrálnom, hogy minden szörnyet „valósághűen” ábrázoljak, inkább azon töprengtem el, mi az a képi megfogalmazás, amivel legjobban „bizonyíthatom” e szörnyek létezését, azaz amellyel egy valóságosnak tűnő bestiáriumot vagy enciklopédiát teremtek. A tudományos ábrázolások (keresztmetszet, anatómia) mellett van fotó, festmény, feliratos falvédő, gyermekrajz. De azért a lufipusziló nevű lénnyel bajban lettem volna, ha nekilátok teljes valójában megrajzolni, ugyanis nem túl jó a lóanatómiám* – ezért ő csak apró foltocskaként úszik a távolban egy régi családi fotón.
- Gyerekkorodban milyen szörnyektől féltél?
Szörnyeim nem voltak, viszont egy kísértetlakta házban éltünk, ahol éjjelente nyikorgott a hajópadló és az öreg bútorok. A falban egerek kaparásztak. Attól féltem, hogy előjönnek és a takarómra telepednek. Ezért apukám készített egy kislámpát, ami egész éjjel világított az ágyam mellett. A sűrű, fekete sötétséget azóta is nehezen viselem el. (Lásd a Japakobluk nevű lényt a Bibedombi szörnyhatározóban, XXXVI kiadás, 44. oldal.)
- Mi inspirál téged alkotás közben?
Nem biztos, hogy pont alkotás közben inspirálódom. Folyamatosan gyűjtőmunkát végzek agyban. Szeretek hosszan gyönyörködni szép tárgyakban, épületekben, fotókban, festményekben.
Ezek a vizuális élmények az elsődleges támaszaim. Ha nagyon megrekedek, kisegít egy séta, útba ejtek egy könyvesboltot. Persze legjobb lenne egy csendes kuckó a kedvenc apróságaimmal berendezve, de egyelőre egy két és féléves csemete keltette káosz közepén dolgozom.
- Hogyan képzeled el az életed tíz év múlva?
Még sohasem gondolkodtam ezen. Nem szoktam álmokat szőni a jövőről.
- Jelenleg milyen könyvön dolgozol?
Kertész Erzsi humoros állatmeséjéhez készítek illusztrációkat.
**Lóanatómia: a ló csontozatát és izomfelépítését vizsgáló, rendszerező tudomány.
TOP KÉRDÉSEK
- Melyik a kedvenc képzeletbeli lényed?
Totoro, a címszereplő lény egy japán animációs filmből (A varázserdő szelleme).
- Te milyen képzeletbeli lény lennél legszívesebben?
Erdei tündér.
- Ki a kedvenc gyerekkönyvíród?
Egyet nem tudok mondani: Lázár Ervin, Tarbay Ede.
- Melyik illusztrációdra vagy a legbüszkébb?
Egy karácsonyi egeres kép, ami szintén Adamik Zsolt írásához köthető, de nem jelent meg eddig. Ha a megjelentek közül kell választanom, akkor Kiss Ottó Ati repülni tanul című kötetéből a záró oldalpár.