-
Miért épp gyerekeknek kezdtél el írni? Hogyhogy nem felnőtt történetekbe fogtál?
Óvónőként kezdtem el írni. Adott volt hozzá minden. Nagyon szerettem tanítani, gyerekek között lenni. Sokat meséltem pedagógusként, saját, rögtönzött meséket is, aztán egyszer csak ezeket lejegyeztem. Így indult minden.
-
Azt látom, hogy van egy téves gondolat a mesékkel kapcsolatban, hogy az csak gyerekeknek szólhat. Te hogy gondolod?
A jó mese a felnőttet is magába szippantja. Akkor igazán jó egy gyerekirodalmi alkotás, ha képes gyereket, felnőttet elvarázsolni.
-
Amikor a gyerekeknek szóló meséidet írod, akkor felnőtt, vagy gyerekfejjel gondolkodsz?
Mindig szem előtt tartom, éppen milyen korosztálynak írok, de hogy legbelül, mi hogyan keveredik, azt magam sem tudnám megmondani. Ez egy nagyon összetett folyamat, képtelen lennék tudatosan elemekre bontani.
-
Melyik olvasmányod volt a legnagyobb hatással rád eddig?
Nincs olyan, hogy legnagyobb. Mindig érkeznek újak és újak, amik erősen hatnak rám. Nemrég fejeztem be James Salter egyik könyvét spanyolul. A címe: Az utolsó éjszaka (La última noche). Most ennek a könyvnek és Kertész Erzsi Labirintójának a hatása alatt vagyok. Kertész Erzsi könyvét csak most sikerült beszereznem.
-
Eddig két nagyon különböző képi világú mesekönyved jelent meg. (Pukka és az évszakok, Ahány király, annyi mese) Ez tudatos döntés, vagy így hozta az élet?
A Pukka esetében nem tudtam, ki lesz az illusztrátor, kit kér fel a feladatra a Koinónia Kiadó, de nagyon szerettem volna, ha Katyus (Kovács Katalin) rajzolhatná. Hihetetlen, hogy a kiadó is pont őrá gondolt, anélkül, hogy tudta volna, én is őt szeretném. Hálás vagyok azért, hogy Pukkának ő álmodott arcot.
A második könyv esetében, nagyon szerettem volna, ha Gyöngyösi Adrienn illusztrálná a könyvet. Elmondtam a vágyam a Manó Kiadónak. Ők is szerették volna, ha Adrienn lenne a könyv illusztrátora. Megkérdezték, és örömömre elvállalta. A királyok sosem kerülhettek volna jobb kezekbe.
-
Keresed azt a stílust, ami szerinted illene a készülő meséidhez?
Amikor ötletelek, letisztul, mit, hogyan szeretnék megírni. Valahogy mindig adja magát a stílus.
-
Mennyire folysz bele az képi világ elkészítésének a folyamatába? Hiszen neked biztosan határozott elképzelésed van a szereplőidről, nagyon találóan fested le őket a szavaiddal.
Még sosem készült a meséimhez olyan illusztráció, amit ne szerettem volna. Sosem szólnék bele a könyvemet illusztráló művész munkájába, mit hogyan kellene csinálnia. Nem érezném méltónak. Megbízom annyira a választott illusztrátorban, hogy teljesen rábízzam a szöveget.
-
A kiadó mennyire szólt bele a képi világba? Kész anyagot adtatok az illusztrátorral? Amikor elkezdtétek a közös munkát voltak képlékeny részletek még?
A végső döntés a kiadóé. A kiadó szakemberei tudják, egy bizonyos stílusú szöveghez, milyen stílusú illusztrátor illik. A mesekönyveim esetében a szövegeimet megkapták az illusztrátorok, és a képi világ megformálásába folyamatosan belekukkinthattam.
-
Számodra mi a fontos egy történet illusztrálásában? Mitől tartasz jónak egy képeskönyvet?
Nekem nagyon fontos a történet, a képeskönyv szövegének a minősége is. Azt gondolom, hogy egyesnsúlynak kell lennie, hogy a kép és szöveg kiegészítse egymást. Például a legutóbbi spanyol kiadású Lacombe-könyv nem lett a kedvencem a történetfűzése miatt.
Véleményem szerint az eredeti szöveget gyönyörűen illusztráló képi világ mellett a könyv tördelése és formátuma is tökéletesen el lett találva. Kifejezetten élvezet ilyen mesekönyvet forgatni, pláne estéről estére. Minden mesének saját színt és stílust ad a tördelés, nem beszélve a szimbolikus oldalszámozásról, ami nagyon ötletes. Az iniciálészerű kezdés királyokhoz illően archaikus, mégis sikerült modernnek maradnia. A hófehér oldalakon pedig nagyon kellemes, letisztult arányban támogatja a szöveget minden kép. Gratulálok és köszönet érte a kiadónak és a kötet tervezőjének, Sebastian Stachowskinak.
*
A te királyaid nagyon emberiek. Nem csupán a mesék csúcsai, akik alatt történnek az események, hanem megismerjük jó és rossz tulajdonságaikat is. Nevetnek, betegek lesznek, szeretik a spenótfőzeléket, tele vannak bogarakkal. Mindegyiknek van egy jellemző tulajdonsága, amiket már a saját meséik címében elárulsz, vagy utalsz rájuk. Ezek számodra mennyire fontos jellemvonások? (Mint barátságos – ellenség nélküli király; olvasó – könyvgyűjtő király; változni képes király – király, aki szerette is a spenótot, meg nem is, vagy a kékimádó király; az ünneplő, nevető, játszó.)
Mindegyik király jellemvonása fontos és tudatosan kialakított. Ezekre a jellemvonásokra épülnek a történetek.
-
A 4 és fél éves lányom azt mondta a könyvgyűjtő királyra, hogy anya, ez a király olyan, mint te. Ő bújócska király. A király, aki mindent kékre festett engem a nagypapámra emlékeztetett. Beletalált, vannak valós királyok a mesebeliek mögött?
Igen, mindegyik mesebeli király mögött meghúzódik egy-egy valós király is.
-
Panni kérdezte azt is, hogyan születnek a meséid? Szerinte főzés közben találod ki őket, meg amikor utazol valahova, mert biztos unatkozol, mint ő. (Tőlem ilyenkor kér fejből meséket, amiket együtt költünk.)
Panninak üzenem, hogy amikor utazom, valóban ötletelek. Főzés közben sosem, de egyéb munka közben sokszor eszembe jut egy-egy mondat, figura, ötlet. Sokszor ébredtem már meg éjszaka egy-egy fontos gondolattal, amit azonnal le is jegyeztem. Ezért van nálam mindig papír és ceruza.
-
Olvastam olyan alkotásokat más szerzőktől, amelyek nagyon feszes szerkezetet követnek. Néha az az érzésem, verejtékes munkával születtek, és érződik is rajtuk. Ezek a királyok viszont annyira kedvesek, mintha csak kigurultak volna belőled. Így volt, vagy ennél sokkal bonyolultabban ment a megteremtésük, és a gördülékeny, gazdag stílusod miatt érzem így?
Ha az írásban elakadnék, nem menne gördülékenyen, nem folytatnám, mert hiszem, addig érdemes írnom, amíg örömöm lelem benne, míg szórakoztat, míg nem kell vért izzadnom a készülő szöveggel. Sosem tudtam hetekig gondolkodni egy történeten, írni, radírozni, írni radírozni. Nálam ez nem működne így. Először felvázolom a cselekmény fontosabb állomásait, aztán amikor azt érzem, pörög bennem a történet, leülök és megírom. Később, persze, alakítgatok még rajta, ha kell, de alapjában véve egy történetnek a megírását nem darabolom fel hetekre, hónapokra. A királyokkal sem volt ez másként.
-
Annyira szeretjük a mesék bevezetőit. Az első perctől megteremted a mese hangulatát velük és utána is úgy fűzöd egymásba a szavakat, hogy csiklandozzák a nyelvemet felolvasás közben. (A hólakók királya ezért külön-kedvencem.) A szókincsét nagyobbnak és változatosabbnak érzem, mint a mostani mesekönyvekét. Megtaláltad az egyensúlyt, a már-már eltűnő szavak és szófordulatok, és a mára leegyszerűsödő szóhasználat között. Semmi kétségem, hogy ez a saját belső gazdagságod. Számomra is felelevenítettél mára szinte kihaló mesterségeket. Pákász, szűcs, varga. Gondot ugyan nem okoztak, de már családnévként és nem mesterségként fordulnak elő a mindennapokban, éppen ezért a gyerekek fogalomtárába már bele sem kerülnek, amivel pedig csendesen kikopnak a szavaink közül.Neked van kedvenc királyod?
Nagyon köszönöm, Anna. Megtisztelő, hogy ezt gondolod. Van kedvenc királyom, igen, kettő is. Az egyik a könyvgyűjtő, a másik a hólakók királya.
-
Az udvari bolond több mesében is a király mellett a bizalmas szerepét tölti be, és ő a legszókimondóbb. A valóságban is ez volt a szerepük a szórakoztatás mellett. A gyerekek mókásnak látják őket, miközben a meséidben ők lendítik ki a holtpontról a királyukat.Szerinted a meséknek szórakoztatniuk, vagy tanítaniuk kell inkább? Te milyen céllal írod őket?
Sosem írok mesét tanítási célzattal. Nevettetni akarok, kedves pillanatokat szerezni annak, aki kíváncsi a szövegeimre. Mégha most pátosszal telien hangzik is, ha valamit üzenni akarok a meséimmel, az az, hogy hibázhatunk, eleshetünk akár százszor is, de mindig lesz valaki, aki előugrik valahonnan és kezet nyújt, aki segít, aki szeret és utat mutat. És hogy a bejárt utak gazdagítanak, erősítenek, jobbá tehetnek minket. Hogy minden gyerek értékkel teli, és a legfontosabb feladatunk ezen a világon óvni, szeretni és tisztelni őket.
-
Dédelgetsz új meséket magadban?
Mindig dédelgetek új meséket magamban. Most is, amikor épp neked válaszolgatok.
|