Esteledik. A sűrű bokrok közül előmászik Erik, a sün. Vadászni indul. Bogarakat, lárvákat keres. Csörtetését messziről hallani. Egyszer csak szembe jön vele a barátja, Berkenye. – Képzeld, Berkenye! Hírt kaptam a távoli rokonokról – újságolja Erik. – Milyen rokonokról? – ámul Berkenye. – Most tudtam meg, hogy még a tengerben is élnek rokonaink. – Ezt nem hiszem! – rázza a fejét Berkenye. – A vadludak mondták, hogy a tengerben sok tengeri sün él. Márpedig ha sünök, akkor a rokonaink! – Még úszni sem tudunk rendesen – mondja Berkenye. – Magunkfaja állat nem élhet vízben! – De igen! – Nem! – De! – Buta vagy, Erik! Erik mérgében hangos töfögéssel ront rá Berkenyére. A két sün nagy verekedésbe kezd. Csak úgy recseg-ropog körülöttük a bozót.   Éppen arra jár Palkó, az erdei tökmag. Jól ismeri a két verekedőt. – Hé! Mit műveltek? Azonnal hagyjátok ezt abba! De Erik és Berkenye se lát, se hall. A nagy csatában elsodorják Palkót, szegénynek vérzik keze-lába. Mérgében akkorát kiált, hogy a sünök végre meghallják. – Jaj, Palkó ne haragudj! Mi csak vitáztunk. A rokonokon – mondja Erik. – Vagyis a nem-rokonokon – helyesbít Berkenye. – Na, ebből egy szót sem értek – jelenti ki Palkó. Erik rögtön magyarázni kezd. Berkenye a fejét rázza, végül így szól: – Döntsél a vitában, Palkó! Neked hiszünk. Palkó a fejét vakarja. Sosem hallott még tengeri sünökről. – Megkérdezem a barátomat, Benőt. Neki sok könyve van. Kiderítjük. Erik és Berkenye boldogan fújtatva indul a dolgára. Palkó elsétál Benő házához. Talán a barátja tényleg tud segíteni. Minka és Rézi, a két tökmaglány is éppen most érkezik. – Mi történt veled? – szaladnak rémülten Palkóhoz. Palkó mindent elmesél. – Ti hallottatok már tengeri sünökről? – Én igen – bólint Benő. – De nehéz elképzelni, hogy Berkenye vagy Erik rokonai. – Miért, milyenek – Sosem láttam még őket. De gondolj csak bele: igazi sünök a víz alatt nem tudnak lélegezni. Ott halak, kagylók, rákok élnek. De azok biztosan nem a sünök rokonai. – Benő, neked annyi könyved van! Nincs róluk egy kép? – kérdi Palkó. Benő a fejét rázza, Palkónak jó ötlete támad. – Tökmag apótól kaptam egy üveg világnéző nektárt. Az elrepít minket a tengerhez! Megkeressük a tengeri sünöket! – Palkó! – figyelmeztet Rézi. – Tökmag apó azt kérte, hogy ne utazz túl messzi. – Ó, nekem egy közeli tenger is megfelel! Ez fontos. Döntőbírónak kértek fel. Ha nem tudom, mi az igazság, nem dönthetek. Ezt Tökmag apó is megérti. Az a kérdés, velem jöttök-e? A három tökmag eltűnődik. Nem lesz ebből is egy veszélyes kaland? De a tengeri sünökre mindenki kíváncsi. Végül mind a hárman bólintanak. – De a tengerben hogy találjuk meg a sünöket? – kérdi Rézi. – Merülni fogunk – közli Palkó. – Viszünk magunkkal búvárruhát? – ámul Minka. – Persze! És persze szükség lesz még szemüvegre, békalábra. – Búvárpalackot is viszünk? – Nem, mert úgy nem tudunk a víz alatt beszélni. – De palack nélkül megfulladunk! – aggódik Minka. – Elvisszük a csodakenőcsöt, amit Tökmag apó adott nyáron! Ha azzal kenjük be a torkunkat, a víz alatt is kapunk levegőt! – Mikor indulunk? – Holnap – jelenti ki Palkó. – Reggel 8-kor itt találkozunk! Rézi, Minka és Palkó hazaszalad. Benő otthon készülődik. Újra megnézi a könyvespolcot, hátha mégis talál egy könyvet a tengerről. De hiába. Reggel megint együtt a csapat. Mindenki elhozta a hátizsákját, abban van a felszerelés. Rézi egy kis kekszet is csomagolt. Palkónál van a csodakenőcs és a világnéző nektár. – Készen vagytok? Mindenki igyon egy kortyot! A kis üveg körbejár, mind a négyen isznak belőle. Aztán Palkó fennhangon így szól: – Úti cél: a tengeri sünök hazája!