Ha egyszerűen, egy hangszínnel, monoton hangon mondjuk, akkor lehet, hogy a gyermek észre sem veszi, hogy játszani szeretnénk vele.
De ha lassan, halkan, sejtelmesen kezdjük, és fokozatosan gyorsítunk, emeljük a hangszínt, vagy esetleg huncutkodva mondjuk és egy jó dögönyözéssel fejezzük be, akkor máris tele van az az összesen 15-20 szóból álló mondóka érzelmi telítettséggel, mely a gyermekre élményként hat. Újra és újra át akarja majd éli azt a katarzist, amin keresztül ment a mondóka elmondása és eljátszása alatt.
Fontos, hogy minden mondókához, kis dalhoz társuljon valamilyen játék.
És ha már érzelmet viszünk bele a játékunkba, akkor a gyermek akarva – akaratlanul is megismerkedik a tempóval, hangerővel, hangszínnel, ritmussal. Ezek nélkül szinte semmit sem érnek a játékok, mert üresek lesznek.
A tempót egy mondókán belül is változtathatjuk (pl.: a lovagoltatóknál), ami kifejezetten izgalmassá teheti a játékot.
A hangerővel és a hangszínnel is fontos játszanunk. Kezdhetjük sejtelmesen, halkan, mélyebben, majd fokozatosan növelhetjük a hangerőt, és emelhetjük a hangszínt mélyebbről magasabbra.
Ezeket figyelembe véve vidám, nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatot tudunk teremteni gyermekünk számára, mely egészséges fejlődése szempontjából elengedhetetlen.
Ujjkiolvasók
Amit mindenki ismer: a kicsi ujjait egyenként - a hüvelyktől a kisujjáig haladva - megfogjuk, és közben ezt mondjuk:
Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
ez az icike-picike mind megette!
A gyerek ökölbe szorított kezecskéjén egyenként nyitogatjuk ki az ujjakat, a végén megcsiklandozzuk a hasát:
Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte.
A kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle.
Tapsoltatók
Miközben mondjuk, tapsolunk, és így a kicsi is utánozni fog minket.
Süssünk, süssünk valami,
Azt is megmondom, hogy mit:
Lisztből legyen kerekes,
Töltelékes, jó édes.
Gyerekek, gyerekek,
Szeretik a perecet.
Sósat, sósat,
Jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
Aki nem vesz, éhes lesz.
Tapsi, baba, tapsi,
Mit fog a mama hozni?
Piros csizmát, papucsot,
A hajába szép csatot.
Lovagoltatók, hintáztatók
A gyereket a térdünkre ültetjük, és a sarkunkat emelgetve lovagoltatjuk rajta. Mindig lassan kezdjük, aztán egyre jobban gyorsítunk.
Gyí te paci,
Gyí te ló,
Gyí te Ráró,
Hóhahó!
Trapp, trapp, trapp,
Lovam trappolgat.
Hegyen-völgyön, alagúton,
Nem tévedünk el az úton.
Gyí, te fakó, gyí, te szürke,
Gyí, két lovam, fussatok,
Gyorsan, gyorsan a faluba,
Ott kaptok majd abrakot.
Vigasztaló (ha megüti magát)
Ebcsont, kutyaháj,
Ha meggyógyul,
Majd nem fáj!
Járni tanítók
Megfogjuk a kicsi kezét, és együtt lépegetünk vele, miközben mondjuk.
Jár a baba, jár,
mint a kismadár,
holnapután a kert alatt
lepkét is fog már.
Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végire.
Ott se leszünk sokáig,
csak tizenkét óráig.
Menjünk, menjünk,
mendegéljünk,
míg sűrű erdőbe érünk.
A fák között mókus ugrál,
az árokban nyuszi bujkál.
Altatók
Tente, baba, tente,
Itt van már az este,
Köszöngetnek szépen,
Csillagok az égen.
Megy a hold az égen,
Gyönyörű ösvényen,
Hunyd le szemed, kicsi baba,
Mert eljött az éjszaka.
Mondókagyűjtemény>
|