"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy kert. Annak a kertnek a közepén állt egy nagy-nagy labdarózsabokor, tele nagy-nagy fehér virágokkal. A labdarózsabokor árnyékában állt egy kis ház. Ajtajára az volt kiírva, hogy: Nem harapós kutya. Ezért aztán a kis házat mindenki csak kutyaháznak hívta. Meg azért is, mert egy öreg-öreg kutya lakott benne. Olyan öreg volt, hogy már csak lassan, döcögve tudott járni: döcc, döcc, döcc. (...) Barbara nagyon sajnálta öreg barátját, amiért egyetlenegy szöcskét sem talált. - Tudod mit, Labdarózsa? - fordult hozzá, - mondjuk, hogy találtunk egy szöcskét, jó? -Jó - egyezett bele az öreg kutya örömmel. Barbara kiment, lehajolt, úgy tett, mintha fogott volna egy szöcskét, azután kicsi markát szorosan összezárva indult vissza a kutyaházhoz. Odaérve bement, és úgy tett, mintha lerakott volna a díványra egy szöcskét. - Így ni - mondta elégedetten. - Most ugrál a díványodon egy szöcske. Látod, Labdarózsa? - Látom, látom - sietett mondani az öreg kutya. - És most már igazán egyél egy kis sült oldalast. Barbara evett egy kis sült oldalast, és a finom csontocskákat meghagyta az öreg kutyának. Evés után pedig még sokáig nézték, hogyan ugrál a szöcske játékból a díványon. Ezt a játékot legjobban a rozoga, vén dívány élvezte." Tartalom Az öreg kutya 5 Tűz, tűz! 10 Békabújócska 18 Ki köszönt? 22 Süti-süti pogácsát 27 A sárga nyelű kefe 34 A reggeli 40 Esik az eső 45 A függőágy 50 Egy üveg kölni 53 Sír a baba 59 Hopp, Juliska! 63 Hinta-palinta 68 A dívány rugói 73 A pöttyös levél 78 Labdarózsa labdája 82