R. Szabó Zsuzsa Lómesék zárónyihogással     Czigány Zoltán nem Szellőnek és nem Táltosnak nevezte el meséinek lovacskáit, hanem Csodának és Kószának, akikből „lóegyéniségeket” kovácsolt. Történeteiket sem erdőkbe vagy mezőkbe helyezte, az író lovai ugyanis nagyvárosi épületekben, múzeumokban és pizzériákban keverik a bajt. A debreceni könyvhéten június 7-én délután négy órakor a Sziget könyvsátorban is vendégeskedő szerző meséit az olvasóközönségen kívül a szakmai is kitüntette figyelmével, a könyv elnyerte 2007-ben az év gyermekkönyve-díjat. A Baranyai András grafikáival kiegészülő szöveg különös lósztorikat ígér.   Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt években igencsak megváltoztak a minket körülvevő vizuális ingerek, a világ dolgainak ábrázolásában is meglehetősen újszerű mesefilmes és gyerekkönyves képi technikák kerültek előtérbe, így aztán törvényszerű, hogy a gyermekeknek íródott szövegek minősége és funkciója is nagy változásokon megy keresztül.   A gyerekkönyv fogalma és létezésének milyensége átalakulóban van. A meseírónak akaratlanul is számolnia kell a hiperhősökkel és ultramodern mesefilmekkel, az akciódús jelenetekkel és a felpörgetett párbeszédekkel, épp ezért ügyelnie kell arra, hogy olyasféle értéket teremtsen, amit bátran és örömmel adhatunk át az apróságoknak. Czigány Zoltán rálelt egy sajátos nyelvre, a lónyelvre, és rálelt egy sajátos társadalombíráló, kissé abszurd mesei világra is.   Czigány nem a jól bejáratott lónevekre keresztelte el lovacskáit, hanem Csodának és Kószának nevezi őket. A művelt Csoda és a szeleburdi Kósza nagyvárosi épületekben, múzeumokban és pizzériákban keveri a bajt. A patások Gyöngyi néni és Sajó bácsi gödöllői istállójában élnek ugyan, de onnan valahogy mégis mindig elkeverednek, hol a Budapesti Közlekedési Múzeumba, hol egyenesen a Marsra.   Kósza gondolatai meglehetősen kuszák, rendszerint a szavak többértelműségén csúszik el, ő ugyanis mindig kommunikációs szakadékokba zuhan. A farkaséhséget farkasra éhségnek értelmezi, a „Hol élsz te, a Marson? kijelentést pedig egyenesen szó szerint veszi, és össze is tákol egy Marsjáró gépet, hogy fellője magát az idegen bolygóra. De nem csak kommunikációs krízisei vannak, hanem kissé ügyetlen is, a közlekedési múzeumban például megeszegeti a viaszbábukat és beakad a kiállított repülőgépek szárnyaiba.     A Csoda és Kósza könyv szövege az illusztrációkkal mintegy mesei szimbiózisban él, egyik sem szakítható le a másikról. Baranyai András kissé bumfordi, olykor direkt ostoba arcú, sematikus figurái belemásznak a szövegbe, sőt esetenként még patkónyomokat is hagynak. Sőt, minden mese végére egy hosszú lónyihogás is jutott.   Czigány Zoltán meséskönyvével sokszor és sok helyen találkoztam már. Az XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon például a mesekönyvek pavilonjainál Scherer Péter olvasott fel a könyvből a babzsákfotelbe süppedő apróságoknak. A Csodaceruza gyermekirodalmi folyóiratban többször is olvashattunk cikket a patásokról szóló mesékről. Gombos Katalin például eképp írt a Csodaceruzában a lómesék írójáról:   „Eszköztára jó érzékkel összeválogatott: figyelembe veszi a tévékultúrán felnövekvő fiatalok észjárását, beszédmódját, témaigényét, intenzív vizualizáltságát. Ugyanakkor nem rendeli alá magát szolgai módon a felismert olvasói elvárásoknak, bátran tágítja ezt a mezőt: nyelvileg, stilisztikailag, tematikailag egyaránt.”   A lómesék írójának, Czigány Zoltánnak négy felnőtteknek szóló prózakötete jelent már meg (Zendülés az idő ellen, Magyarországi levelek, Posta Dukába, Várok ránk) Saját bevallása szerint gyermekeinek köszönheti e könyv létrejöttét, mert hisz lányának kezdte el mesélni őket, s a fia volt az, aki hangszalagra rögzítette annak idején a rögtönzött meséket, hogy többször meghallgathassa őket. De fontosnak tartja megemlíteni, hogy a könyv nem jött volna létre,   „ha nincsenek olyan felnőttek, akik szeretnének érteni a gyerekek nyelvén, mert tudják, hogy sokat lehet tanulni tőlük…”

1. Csoda és Kósza Az Év Gyermekkönyve - 2007   Kiadás éve: 2007 Oldalszám: 104 Csoda és Kósza egy gödöllői tanyán élik napjaikat, de életük egyáltalán nem mondható mindennapinak: a fehér és fekete ló barátságának alapja, hogy kósza időről időre valami őrültséget eszel ki, csoda pedig mentené, ami menthető, s hol valóban szükség lesz a segítségére, hol utóbb derül ki, hogy Kósza kósza ötleteinek nem is lehet rossz végük, hiszen ötletből éppen hét (fejezetnyi) van, a végük pedig a boldog karácsony. Gyöngyi néni és Sajó bácsi a tanya tulajdonosai, lovaik, Csoda és Kósza történetei pedig Czigány Zoltán fejéből pattantak ki, akkor még Csodáló és Kószáló néven, s hogy visszaigazolják Salman Rushdie nézetét, mely szerint akkor lesz igazán jól sikerült egy gyerekkönyv, ha eredeti közönsége valóban egy vagy több kritikus csemete, itt sincs ez másként – egy leány és egy fiúgyermek növekedését kísérték Csodáló és Kószáló történetei, melyekből hét került egy mesekönyvbe. Valamennyi történet felvet olyan kérdéseket, melyeket a gyerekek előbb-utóbb feltennének a szüleiknek, s a régi, állathősökkel dolgozó, azokat emberi szerepekben láttató tanulságokkal ellátott mesék helyett egy a mai világhoz, témákhoz közelebb álló, itt és most játszódó olyan mesesort tarthat kezében az olvasó, mely tetszés szerint messzire vezető beszélgetéseket eredményezhet másnap is, hősei könnyen megkedvelhetőek, a történetek a szójátékokra építő, azokból kiinduló mese-helyzetek szintjénél mélyebben meghúzódó kérdésfeltevésekre is sarkallanak, s sokadik olvasásra is találhatnak benne egy-egy utalást, jelzést, félmondatot, mely tágabb kontextust követel magának.

2. Csoda és Kósza körül a Föld   Kiadás éve: 2009 Oldalszám: 112   "A ló mindig hálás. Hálás lény és hálás téma. Czigány Zoltán – maga is nagy lovas és lóbarát – egy nagy múltú irodalmi hagyomány nyomába indította mesekönyvének hőseit, Csodát és Kószát, akik vásott nyerítéssel vágtatnak vagy poroszkálnak elődeik után.   Nem csupán a szelíd irónia, hanem olykor a harapósabb szatíra is felvillan a gyakran groteszk történetek lapjain." – méltatta Czigány Zoltánt Békés Pál, amikor Csoda és Kósza című könyve elnyerte az IBBY-től az "Év Gyerekkönyve" díjat. Nos, most itt a folytatás, ami legalább annyira szórakoztató, nyelvi leleményekben gazdag, mint amilyen az első rész volt! "Csoda és Kósza azóta sem pihent a babérjain, azaz a szalmán, sőt, egyre többet utaztak. Jártak Velencében, Pekingben, Santorinin, Párizsban és Mogyoródon, Kósza még a sivatagba és az Északi-sarkkörre is eljutott. Jól tudjuk, kik ők: lovak, a lelkünk részei.   Mert mint minden gyerek és felnőtt, hajlamosak a meggondolatlan cselekedetekre, a kószálásra, és mint minden gyerek és felnőtt, tudnak olyan jók is lenni, hogy az csodálatos! Erről szól a könyv." Cz.Z.

3. Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai   Kiadás éve: 2011 Oldalszám: 96   Elsőként a két ló megismerkedésétől kezdve Kósza első ballépéséig (Gyöngyi néni féltett virágjára) jutunk, majd az első bodzaszörp készítésig, ami nem lesz az igazi, az első régészeti kutatásig,   Kósza első madárijesztőként való munkavállalásáig, amiből elég sok kár lesz, egy nagyképű, új ló érkezéséig, a rendőrlóvá való kinevezésig és az első Mikulásig és az első Karácsonyig.   A Csoda és Kósza első kötete elnyerte az IBBY Év Gyerekkönyve díját, de a második kötet is kapott díjat, például ilyet, sms-ben: „Csoda és Kósza a legviccesebb mese. Giret Janka” (8 éves volt akkor).