|
A pályázat előtt „letesztelted” gyerekeken?
Tagja vagyok a kiadó egyik béta-kereső csoportjának, és mielőtt beküldtem volna a pályázatra, szerettem volna a célközönségen is letesztelni. Szerencsére voltak gyakorló szülők is a jelentkező tesztelők között, és az egyik apuka véleménye nagyon jólesett, ami sokat segített abban, hogy el merjem küldeni a mesét a megmérettetésre. Ő a kislányának olvasta fel, akinek nagyon tetszett, és ahogy ő fogalmazott: „eleinte icergett-ficergett az ölemben, de amikor elértünk a tulipános-varázslatos részhez, szájtátva hallgatta”. Voltak persze negatív és pozitív vélemények is korábbi bétáktól (ismerősök és idegenek), de így legalább megtudtam, hogy a gyerekeknek érdekes lehet a történet. Mindenesetre izgatottan várom az értékeléseket a moly.hunevű könyves közösségi oldalon.
A történetben kevered a népmesei szavakat (pl. az Óperencián túl, tündér) a modern kifejezésekkel (pl. pénzt kért kölcsön a banktól, rágógumi). Ez tudatos döntés volt?
Valamilyen szinten igen, tudatos volt, de nem volt kifejezett koncepció a fejemben. Inkább csak jött magától ez a stílus: végig úgy szerettem volna, hogy keveredjenek benne a realista és a mágikus elemek, így keltve az olvasóban (kicsikben és nagyokban egyaránt), hogy a világunk tele van varázslattal, és a csodák körülvesznek minket. Hasonló szemlélettel tekintek a környezetünkre is, és ha így szemléljük a minket övező világot, akkor talán motiváltabbak leszünk abban is, hogy megőrizzük azt.
Nagyon szép képeket használsz a mesében a környezet ábrázolásához (pl. ,,nőtt, akár az őzlábgomba a kiadós nyári zápor után”). Fontosnak tartod az ennyire erős képi megjelenítést?
Igazából ezek sem voltak különösebben tudatosak. Borzasztóan klisésen hangzik, amikor valaki azt mondja magáról, hogy „vizuális típus”, de talán én is az vagyok. Nagyon sokszor elég vad és színes asszociációim vannak dolgokról, amiknek a környezetemben lévő emberek örülnek talán a legkevésbé, ugyanis kicsit fárasztó a humorom. Egyébként szerintem fontos lehet, hogy a gyerekek találkozzanak a képi megjelenítés szöveg adta lehetőségeivel is, hiszen így fejlődhet a fantáziájuk, kevésbé lesznek a későbbiek során, az önálló olvasásoknál az adott könyv illusztrációihoz kötve.
Mennyit változott a történet a szerkesztés során? Hogy élted meg a szerkesztés folyamatát?
Nagyon izgalmas volt részt venni a folyamatban, mert eddig semmiféle hasonló tapasztalatom nem volt. Érdekes volt kisebb egységekre lebontva átbeszélni a szöveget, érvelni bizonyos dolgok mellett, vagy lemondani róluk az ellenérvek hatására. Lényegesen egyébként nem változott a szöveg: a teljes történet ugyanaz maradt, ahogy a szereplők neve és a cím is. Néhány jelenet lett csak kicsit bővebben vagy másképpen kifejtve, hogy a kicsik számára jobban érthető legyen, és ugyanebből az okból kifolyólag kellett bizonyos mennyiség alá csökkenteni a bonyolultabb szavak számát is. Szerencsére a szerkesztővel is jól kijöttünk, így az egész közös munka inkább tűnt egy hosszú, vidám beszélgetésnek, mintsem valódi munkának.
Szimonidesz Kovács Hajnalka illusztrálta a mesét. Milyen érzés volt először a kezedben tartani a könyvet, és látni illusztrációkkal együtt, kinyomtatva?
El sem tudom mondani, milyen érzés volt. Elképesztően jó! Bemenni a boltba, messziről kiszúrni a borítót, közelebb menni, megtapogatni és szaglászni… Olyan hihetetlen volt, mintha nem is az én mesekönyvem lenne. Remélem, az illusztrátorom, Hajnalka (nem merem leHajnizni, mert élőben még nem találkoztunk ☺) is hasonlóan érzett, mikor kézbe vette a könyvünket. Szerintem sikerült olyan jól eltalálnia a mese hangulatát, hogy a szöveg és a képek tökéletesen kiegészítik egymást. Nem önteltségből mondom (talán egy kicsit), de nagyon szép lett a kiadás. Úgy egyben van az egész. Nagyon hálás vagyok ezért mindenkinek, aki részt vett az előkészületekben.
 Te magad is szeretsz rajzolni és festeni. Ha lenne lehetőséged, illusztrálnád a saját mesédet vagy jobban szereted kettéválasztani azaz írás és az illusztrálás folyamatát?
Általánosítani nem mernék még, hiszen ez az első mesekönyvem, de egyszer nagyon szeretném illusztrálni a saját mesémet. Sajnos mostanában nem sok időm lenne ilyesmire, azonban távlati célként már megfogalmazódott bennem is ez a gondolat. Az más kérdés, hogy elég jó lennék-e a feladatra… Azt gondolom, hogy illusztrálni – úgy általánosságban – nehéz feladat, mert ha nem úgy sikerül, ahogy azt kéne, akkor sok ember csalódik: a szerző, a kiadó, a leendő olvasók és persze maga az illusztrátor is. Gyakorolni szeretnék még a megmérettetés előtt, fejleszteni magam, és kitanulni új technikákat.
Kedveled a képregényeket. Mi az, ami a legjobban vonz ebben a művészeti ágban? Szeretnél egyszer egy képregény készítésébe is belevágni?
A képzőművészet úgy önmagában is vonz, főleg a festészet és a szobrászat. A képregényes világ még nagyon új számomra, de leginkább érdekesnek, hogy ha megvan az összhang, akkor az irodalom és a képzőművészet olyan fura keverékét kapjuk, amikor minden vonalnak lehet szerepe, ugyanakkor a szövegnek minimálisnak, de érthetőnek kell lennie. Ez kihívás lehet, hiszen míg az egyik művészeti ág kifejezőeszközei leredukálódnak, a másikéi felértékelődnek.
Dolgozol-e új mesén vagy történeten?
Készülőben van egy új történet egy kisfiúról, aki (egyébként nem szereti a főzeléket, de) összetűzésbe keveredik egy seregnyi beszélő zöldséggel. Egyelőre nem akarok belemenni részletesebben az alapkonfliktusba, hogy ne lőjem le a poént a leendő olvasóknak. Amolyan gyerekeknek írt sci-fi történet lesz, ami érinteni fogja a globális felmelegedés és a környezetszennyezés témakörét. Remélem, könyv is lesz belőle a jövőben, és megtalálja majd a maga olvasótáborát.
Az SZTE Biotechnológiai Tanszékén vagy kutató, de emellett oktatsz is. Kiket és hol tanítasz?
Valóban, jelenleg PhD hallgatóként vagyok a tanszék munkatársa, és mint ilyen, a kutatás mellett az oktatási teendőkből is ki kell vennem a részem. A többi PhD-s társamhoz hasonlóan, én is csak kis hal vagyok még ebben a vízben, így jórészt demonstrátorok vagyunk laboratóriumi gyakorlatokon, de előfordul, hogy egy-egy kurzusban tarthatunk előadást is, valamint a jegyzőkönyvek javításában, a szakdolgozók munkájának segítésében, tanulmányi versenyekre történő felkészítésében is aktívan részt veszünk. A diákjaink pedig főleg a biológus, környezettan/környezettudomány, biomérnök és környezetmérnök szakos hallgatók.
Fontos számodra a környezet megóvása, a szennyezés megszűntetése. Sok mindent lehet hallani, olvasni mostanában erről a témáról, de Te mit tanácsolnál, mit tehet egy átlagember? Szeretnéd a környezettudatosságot belevinni a történeteidbe is?
Mindenképpen szeretném, ha ezek a témák valamilyen szinten bekerülnének a köztudatba, és mindenki próbálna is tenni valamit a környezetünk megóvása érdekében. A környezetvédelem egy globális ügy, nem csak rajtunk, az átlagembereken áll vagy bukik a dolog, hanem politikának is masszívan része: nemzetek feletti összefogás lenne szükséges, hogy megoldás születhessen az egyes környezeti problémák orvoslására vagy mérséklésére. Éppen ezért az egyén sajnos nagyban nem tudja befolyásolni a dolgokat, de hiszek abban, hogy tudatformálással egy jobb jövő elé nézhetünk. Egy új, környezettudatosabb szemléletmód kialakítása lenne fontos az átlagember részéről.
A teljesség igénye nélkül, de még így is érdemes néhány dologra odafigyelni, ami nem nagy dolog, néha unásig ismert, de valahol mégiscsak el kell kezdeni:
Az, hogy nem szemetelünk, alap. Azonban érdemes a hulladékot szelektíven gyűjteni, ha a lehetőség adott rá, hiszen sokszor újra felhasználható, ami számunkra már nem szükséges, az attól még lehet érték – csak épp nem jó helyen van (persze kérdés, hogy a megfelelő másodnyersanyag feldolgozására alkalmas iparág ott van-e a háttérben).
Egy átlagos magyar háztartásban naponta nagyjából száz liter szennyvíz termelődik fejenként, ami már alapból döbbenetes, de annak fényében, hogy a WC-tartályban is ivóvíz minőségű víz van, egészen nagy pazarlás is egyben. Érdemes hát spórolni a vízzel, már csak azért is, mert egyes előrejelzések alapján 2025-re a világ lakosságának harmadát érinti majd a megfelelő minőségű ivóvíz hiánya.
Az elektromos eszközeink rengeteg áramot fogyasztanak, és ez az áram jelenleg jórészt nem „tiszta” forrásból származik (ahol mégis, ott meg további problémát okozhat az áram tárolása is abban az esetben, amikor nem használódik fel azonnal). Ezt tudatosan is mérsékelhetjük kisebb fogyasztású elektronikai cikkekkel, vagy azzal, ha a gépeinket teljesen áramtalanítjuk, amikor nem használjuk őket.
Most csak ezt a hármat szedtem össze a hely rövidsége miatt, és mind ismert volt már sokunknak, de jó ezeket észbe vésni. Bár sokat nem tehetünk, de amire képesek vagyunk, azt ne hanyagoljuk el.
Személy szerint néhány éve amolyan tradíciómmá vált, hogy ősszel meghirdetek a Facebook-on egy „Októberbúcsúztató szemétszedés” nevű eseményt, amihez bárki bárhol csatlakozhat. Az idén is örömmel várom majd a jelentkezőket.
Olyan szép ez a világ, őrizzük meg a következő generációknak is!
Egy interjúban arról beszéltél, hogy elkezdtél sportolni. Mit sportolsz, és esetleg van-e más, amit szeretnél ezen a téren kipóbálni?
Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok sportember (meg is látszik rajtam), de pár éve elkezdtem minden januárban kitűzni magam elé egy reális, megvalósítható célt, és a tavalyi a rendszeres sportolás volt. Ez mára odáig fajult, hogy hetente akár négyszer is eljárok izzasztani magam. Persze, nem kell nagy dolgokra gondolni: főleg TRX, egy kis spinning és néha egy-egy pilates (kíváncsiságból). Az egész igazából csak azért van, hogy próbáljam fitten tartani magam.
Van egy törpehörcsögöd. Ha tehetnéd, milyen más háziállatot tartanál?
Óh, ha lehetne, akkor mindenfélét! Egy tanyán nőttem fel, és rengeteg állatot tartottunk. Ha tehetném, újra körbevenném magam kutyákkal, macskákkal, kacsákkal, libákkal, tyúkokkal, gyöngytyúkokkal, fürjjel és galambokkal. Még felsorolni is hosszú… Nagyon sokan kóbor vagy megunt állatként kerültek hozzánk (és a baromfiknak sem kellett rettegniük a vasárnapi ebédektől), mindnek megvolt a saját története. De talán most lenne láma is! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
