Gyújtogatás     Leon Kim mellé állt. – Erősek vagyunk, és szorgalmasak – dicsérte magát és a barátait. A fiatal nő elmosolyodott. – Rendben, szívesen szólok Titusnak egy jó szót az érdeketekben. A nevem Sabina. És ti kik vagytok? Ezúttal Leon vállalta magára a feladatot, hogy bemutassa a barátokat. Azt a történetet használta, amelyet már többször elmeséltek hasonló helyzetben: a falujukat rablók támadták meg, lerombolták a házukat, és megölték a szüleiket. Azért jöttek Pompejibe, hogy itt munkát és szállást keressenek. – Szomorú történet – sajnálkozott Sabina, és keserűen folytatta: – Nehéz idők járnak mostanában. Én két éve vesztettem el a férjemet. Még csak huszonegy éves volt, festőként dolgozott. Lezuhant egy állványról, és szörnyethalt. Azóta egyedül kell gondoskodnom magamról. Fullaként dolgozom, vagyis mosónő vagyok. És néha kifutólányként is szolgálom Titust, mivel sok más szolgával ellentétben tudok írni és olvasni, s ezért nem olyan könnyű becsapni. – És ki ez a Titus? – kérdezte Leon kíváncsian. – Egyike Pompeji leggazdagabb embereinek. Szövetekkel és posztóval halmozta fel a vagyonát – felelte Sabina. – Sok szolgája van, talán száz is. Lehet, nektek is tud munkát adni. Mindjárt meg is kérdezzük. A háza, a raktár és a mosoda nincsenek messze. A részlet folytatása>