A fülemüle
Írta: Hans Christian Andersen
A tanulságos mesében egy egyszerű, szürke kis csalogány volt a kínai császár legértékesebb kincse. Tisztán énekelt, vidáman szólt dala az éjszakában.
Az emberek azonban sokkal többre értékelték a műmadarat, ami ugyan szép volt, de nem tudott úgy dalolni, mint a valódi - csak azt tudták, mi lesz a következő éneke.
Egy ideig egyszerre daloltak, majd lassan megfeledkeztek a valódi csalogányról.
|
"Az igazi fülemüle a maga módján csattogta az énekét, a másik pedig rugóra járt."
A történet végén még próbára tették a műmadarat, de kudarcot vallott: nem volt képes elűzni dalával a halál sötétjét, nem tudta eloszlatni a császár félelmét...
|
|