2016 októberében megszületett a kislányom, és mint mindenki, karácsonykor kaptam ajándékot, de most nem csak nekem, hanem nekünk. Bevallom, nem hallottam még a beszélő jelekről, és arról sem, hogy a babákkal lehet kommunikálni még mielőtt beszélni tudnának a jeleléssel. Misztikus módon mindig úgy  gondoltam, hogy anya és gyermeke között van egy sajátos nyelvrendszer, ami hangokra és a megérzésekre épül, amihez kapcsolódhat a babasírás különbözősége. De ezt a hitemet, hála a jó égnek, ez a könyv lerombolta. Lassan jutottam a végére, mert még kicsi a lány, és sok időmet elveszi, de maga a könyv nagyon olvastatja magát. Nagyon összeszedett magyarázatot olvashatunk arról, hogy miért érdemes elkezdeni a babákkal a “jelelést” 6 hónapos kortól, és hogy ez hosszútávon milyen hatással van a baba beszédfejlődésére, ki fog derülni. De az biztos, hogy betekintést nyerhetünk a babák gondolataiba a beszéd előtt. Mi, felnőttek alapvetően kommunikálunk a babákkal gesztusokkal és testbeszéddel, mikor mutatjuk hogy elfogyott, felemeljük a kezünket és mutatjuk neki hogy “üres”, vagy amikor felvesszük, automatikusan magunk felé húzzuk a kezünket…stb. A babák, ha mosolyogsz visszamosolyognak rád, ha nem akarnak valamit, akkor ösztönösen eltolják maguktól, tudják, hogy mikor mi történik a mindennapokban, de a saját igényekről keveset tudtunk…eddig! “Mi a babajelbeszéd?   A babajelbeszéd egy módszer, amely a kézjeleket használja fel ahhoz, hogy a kisgyermekekkel kommunikáljunk, méghozzá hónapokkal, néha évekkel a verbális kommunikáció megjelenése előtt.   Mindig a beszédet kísérő jelről van szó, jelelésünk a szó kimondásával együtt történik.   A babajelbeszéd a babák természetes gesztikulálási hajlamára épít. Minden baba spontán módon kitalál és használ egy-két jelet, néhányan többet is. Ezt a természetes folyamatot használjuk ki, és azt, hogy a babák képesek kezeik tudatos mozgatására (pedig még a beszédre nem képesek). Az említett egy-két jelen kívül a babák könnyen elsajátítanak 10-20, vagy akár 100 jelet is, amely óriási segítséget jelent abban, hogy kifejezzék igényeiket, megosszák velünk gondolataikat.”   Én már mutattam neki az anya, apa, eszik, iszik jeleket, de most még csak mosollyal válaszol, hiszen a kis kezeit még csak most kezdi felfedezni.De a könyv kitartásra sarkall, és arra, hogy tanuljunk együtt jelelni. A könyvben vannak színes illusztrációk arról, hogyan kell “jelelni”, szépek a grafikák, és tetszett hogy vannak benne összefoglalók a fejezetek végén. Nagyon várom, hogy a kislányommal tanulhassunk érdemben jelelni, és bízom benne, hogy ezzel is segíteni tudok neki abban, hogy jobban ki tudja fejezni magát, növelve a kommunikációs képességét. Ajánlom minden olyan anyukának akik szeretnének tanulni a babájukról, a babájukkal. Forrás: kildara.hu