1. Békát a békának Kiadás éve: 2010  Oldalszám: 176    Varangyok és egyebek Jennifer Murdley mindig arra vágyott, hogy szép legyen. Mr. Elives varázsboltjából meglepő módon mégis egy békával távozik, ami nem éppen a szépség jelképe. Ahogy legnagyobb ellensége fogalmaz: Békát a békának.   Ám ez a béka beszélni tud! Mondanivalója pedig olyan kalandba rángatja Jennifert, amelynek során megismerkedik a halhatatlan förmedvényekkel, útja pedig egyenesen a Végzet Szépségszalonba vezet ahol szembe kell néznie legmélyebb félelmeivel és álmaival.   Jennifer Murdley bármit megadna azért, hogy szép legyen. A bármi azonban néha túl magas ár ahhoz, hogy megfizessük. "Végtelenül szórakoztató Magával sodró történet, telve humorral és bölcsességgel."- Kirkus Reviews "Lendületes helyzetkomikum Érdemes elolvasni!"- The Horn Book Guide   Könyvutca   Ezt a könyvet molyon találtam, aztán ahogy a gyerekkönyvtárban bogarásztam (értsd: Anyára vártam), egyszer csak lehajolok és pont ott van velem szemben ez a könyv, hát én mondom kár lett volna otthagyni, hisz a sors akarta, hogy kihozzam. Egyébként nem csak ez a könyv került a sors keze által hozzám e könyvtár-túra alkalmával, hanem egy másik már régen a várólistámon lévő könyv is, ha hiszitek, ha nem, az is éppen ugyanígy történt. Csak úgy céltalnul nézegettem (annál is inkább céltalanul, mivel szabad kezem nemigen volt már, ugyanis egy nagy halom könyvet tartottam a karomban - azt hiszem ha lenne egy verseny, hogy ki tud több könyvet a kezeiben tartani, azt simán megnyerném, annyira megedződtem már a könyvtárlátogatásaink alkalmával.) a polcokat aztán csak hopp, látom, ott van az a könyv is. Mi ez, ha nem csoda? Na igen, szóval először én akartam elolvasni ezt a könyvet, de Titusz meg éppen befejezte az aktuális olvasmányát (az Így neveld a sárkányodat, amit szintén tőlem csaklizott el), és ezt nyomtuk a következőként a kezébe. Bizony, nálunk a fiúk már száműzték az unatkozom szót a szótárukból, mert megtanulták, hogy e szó használata azt eredményezi, hogy mi egy könyvet nyomunk a kezükbe. Visszatérve a Békát a békának könyvre, Tituszt teljesen elvarázsolta, két nap alatt elolvasta, ami nála nagyon nagy teljesítménynek számít, alig bírta lerakni. :) És miután már végzett vele, alig várta, hogy mi is elolvassuk a könyvet. A szerző utószavában egyébként azt is megtudhatjuk, hogy eredetileg novellának szánta az író ezeket a történeteket, de szerencsénkre, ezek a történetek túlnőtték egy novella kereteit. Remek kis történet volt, nekem is nagyon tetszett, már a könyv elején sajnáltam, hogy csak két részt fordítottak le a Varázsbolt sorozatból. De miután jobban utánanéztem kiderült, hogy ez a kötet nem is az első rész, hanem a harmadik, a következő lefordított pedig a negyedik. Könyvünk főszereplője Jennifer, aki a lehető legjobb tudása szerint próbálja túlélni a kis tizenévesek rendkívül kegyetlen világát, amiben ő nagyon nem találja a helyét, és a kinézetével sincs teljesen kibékülve. És ekkor jön még csak képbe Mr. Elives és a titokzatos varázsboltja, ahonnan Jennifer egy békával gazdagabban távozik. Kiderül, hogy ez a béka nem közönséges béka, hanem egy beszélő varázsbéka, aki ráadásul bárkinek a hangját kitűnően tudja utánozni (többek között Humphrey Bogartot is). Az igazi kalamajka akkor kezdődik, amikor Buffó megcsókolja Jennifer ősellenségét Sharrát, a felgyorsuló események folyamába bekapcsolódik még Jennifer két testvére az undok báty Skippy és a tündéri kisöccs Brandon is, no meg a legjobb barátnője Ellen is. És a gonosz boszorkányt meg a könyvtáros kisasszonyt még nem is említettem...     2. Az igazmondó koponya   Írta: Bruce Coville Fordította: Szalai Virág Kiadó: Könyvmolyképző, 2011 Oldalszám: 224    Charlie hatodikos, és nem éppen az igazmondás bajnoka. Éppen egyik újabb füllentése miatt kell menekülnie, amikor betéved Mr. Elives varázsboltjába. Megakad a szeme egy hátborzongató koponyán, amit egyszerűen muszáj magával vinnie. Mindez sokkal elképesztőbb eseményeket hoz mozgásba, mint amiket Charlie valaha is ki tudna találni, akármekkorát is lódítana. A koponya ugyanis tud beszélni - sőt, állandóan viccel -, ám ennél is aggasztóbb, hogy amíg a koponya Charlie-nál van, rá is érvényes az átok: csakis a színtiszta igazat képes kiejteni a száján. Márpedig az igazság nem mindig kellemes. Charlie kényszerű igazmondása miatt kezdi elveszíteni a barátait, ezért leghőbb vágya, hogy a koponyát visszajuttassa Mr. Eliveshez. De amikor az átoknak köszönhetően néhány figyelemre méltó vallomás is napvilágra kerül, Charlie-nak nagyon is jól jön, hogy az ő oldalán áll az igazság. "Pörgő, kacagtató, mégis komoly mese… Elgondolkodtatja a gyerkőcöket." − School Library Journal A szerző jegyzetével.   Könyvutca   Nem csak a gyerkőcöket. Még én is elgondolkodtam azon, hogy szeretnék-e egy igazmondó koponyát a házamban vendégül látni. Lehet, hogy nem lenne jó, mert akkor mindenkinek igazat kellene mondania, senkinek nem lehetnének titkai, rejtett gondolatai. Bár Titusznak nem kell igazmondó koponya ahhoz, hogy megmondja Zsófinak, hogy "hmm, Zsófi most egy kicsit nagyobb a feneked, mint tavaly volt", vagy éppen azt, hogy "Zsófi te nagyon lusta vagy, mert én mindig behozom neked amit kérsz, te meg mindig undok vagy velem",  abban már nem vagyok biztos, ha a házi feladatról kérdezem, vagy a "Mi újság a suliban?" kérdést teszem fel, akkor is "kész" vagy "semmi" lenne a válasz, ha lenne egy igazmondó koponyánk. Most szembesültem a ténnyel, hogy ennek a sorozatnak nem jelent meg több része magyarul, amit nagyon-nagyon sajnálok. Már az első rész is nagyon tetszett, a Békát a békának, de ez azt hiszem sokkal jobban.  Sűrűbbek voltak benne az események, komolyabbak, jelentőségteljesebbek, elgondolkodtatóbbak. Kérdeztem is Zsófitól, hogy mennyire normális, hogy felnőtt létemre, nem tudok letenni egy ifjúsági könyvet? Izgalmas volt, de legfőképpen vicces. Komoly témákat vetett fel, igazság, barátság, betegség, önmagunk vállalása, egy meglehetősen dilis család hétköznapi életébe ágyazva. Észrevettétek már, hogy azok a könyvek, amelyben dilis családok a főszereplők, általában mindig tetszenek? Vajon miért?? Hogy mit keresett benne egy udvari bolond, II. Hamlet és William Shakespeare, ez egy igen érdekes kérdés, amire én már tudom a választ. És tudja Titusz is, mert ő olvasta el először a könyvet, és nagyon tetszett neki is, engem pedig addig nyaggatott, míg a kezembe nem vettem a könyvet, amiért igazán hálás vagyok.