Alice Csodaországban
Varga Ágnes 2017.10.03. 23:47
Írta: Lewis Carroll
Fordította: Kosztolányi Dezső
Kiadó: Helikon, 2015
Oldalszám: 140
Kiadó: Elektra, 2017
Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen.
Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott.
A gyermekirodalom nagy angol klasszikusa, Lewis Carroll mellesleg a matematika professzora volt. Alice alakjaként barátja kislányát, Edith Lidellt tette halhatatlanná. Kötetünket, az eredeti angol kiadás nyomán, John Tenniel rajzai kísérik, a logikai fejtörőktől hemzsegő és nyelvi ötletektől sziporkázó szöveget Révbíró Tamás és Tótfalusi István magyarította.
Alice Csodaországban - az értelmezések hálójában
|
Alice kalandjai, 150 évvel megjelenése után, számtalan értelmezési lehetőséget kínál. Íme az öt legnépszerűbb teória az Alice Csodaországban című művel kapcsolatban! – a The Guardian-ben.
Amikor a történet arra invitál, hogy belekukkantsunk Alice fejébe, néhány olvasó meglepődik a különös jeleneteken és azon, ahogy az alkotó feltárja Alice gondolatait. Pszichoanalitikus értelmezések szerint ez ragadja meg az olvasót. Például William Empson szerint, amikor Alice beleesik a lyukba, és leér az aljára, a későbbiekben pedig megpróbálja átpréselni magát a pici ajtón, az a gyermek születését jelképezi.
Még több népszerű elmélet kering arról, hogy a történet egyes részei a kábítószer-használat allegóriákban való elbeszélése. Gondoljunk csak Alice földalatti és különféle utazásaira vagy a vízipipázó hernyóra, a mágikus gombára. Eszerint Alice utazásai „másfajta” utazások… Arra nincs bizonyíték, hogy Carroll valaha használt-e drogokat, arra viszont igen, hogy homeopátiás szerekkel, például sisakvirággal, kezelte makacs megfázásait.
Újabb elképzelések szerint az Alice Csodaországban olyan utalások rendszerére épül, amely erőteljesen korhoz és helyhez kötött. Ezt a rendszert egy bonyolult Oxford-viccként szokták emlegetni az elemzők. Az, hogy Alice fizikailag kényelmetlenül érzi magát különféle szituációkban, csuromvizes lesz, vagy megannyi akadályt kell leküzdenie, és krikettet játszania, mind-mind az angol kultúrába ágyazott kódok.
A történet az „Egyél meg” sütivel és „Igyál meg” üveggel kezdődik. Carroll a mesében gyakran visszatér az étkezés kérdésköréhez. Néhány elemző úgy gondolja, hogy a történet szereplői étkezési zavarokkal küzdenek, ahogyan ezt a történet egyes elemeivel igazolni lehet. Alice fizikai átalakulásai, vagy az örök gyerek szereplők a műben ugyancsak reflektálnak a kor emberének gondjára; a tea mellé fogyasztott túl sok vajas kekszre, a súlyproblémákra.
Carroll azt mondta Tom Taylor drámaírónak, „az egész egy álom”. Ugyanakkor nem akarta, hogy ez egyértelműen kiderüljön, de mindvégig lebegtette ezt a lehetőséget. Bár közhelyesnek tűnhet azt állítani, hogy valaki álomszerűen ír, Carollról sok értelmezője szerint ténylegesen elmondható, hogy könyve sokszor az álom logikáját követi.
Forrás: litera.hu
|
|