Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak
2017.10.16. 21:32
9-12 éveseknek
Illusztrálta: Gyöngyösi Adrienn
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2014
Oldalszám: 120
Körmöczi György különleges angyal: kicsit borostás, idősödik, nem különösebben érzelgős, sőt, némiképp önző. Néha nem is figyel eléggé a védencére, és olyankor mindketten bajba keverednek.
A testetlen állapot nem neki való, mert szereti az ízeket, szagokat. De egyvalamiben angyalabb bármilyen angyalnál: szeret élni, és érti, hogy az emberek mit szeretnek az életben. Védence, Emília, kisiskolás.
Sokban hasonlít védőangyalára: imádja az ízeket, szagokat, színeket. Szeret bámészkodni, ábrándozni, gyönyörűen rajzol. Persze ő is sokszor bajba kerül – és mivel Körmöczi nem mindig figyel oda, nem lehet tudni, hogy ki segít legközelebb a másikon...
De ez nem is baj, mert az angyal fő feladata, hogy védence ne legyen egyedül.
|
Sokban hasonlít védőangyalára: imádja az ízeket, szagokat, színeket. Szeret bámészkodni, ábrándozni, gyönyörűen rajzol. Persze ő is sokszor bajba kerül – és mivel Körmöczi nem mindig figyel oda, nem lehet tudni, hogy ki segít legközelebb a másikon...
De ez nem is baj, mert az angyal fő feladata, hogy védence ne legyen egyedül.
Gyöngyösi Adrienn
Kolozsi Angi meséjéhez volt szerencsém illusztrációkat készíteni, nagyon inspiráló munka volt!
A történet városi angyalokról szól akik mindemellett hogy segítőkészek, kicsit bénák, hedonisták, és igazán hétköznapiak is. Körmöczi karakterét zseniálisan bontotta ki Angi a történetben, ő gyakorlatilag azonnal megjelent a fejemben, képileg viszont hosszabb folyamat volt lényének megformálása. Többször nekifutottam a vázlatoknak, elégedetlen voltam rajzolás közben: még nem tűnt elég szakadtnak, még nem volt elég kedves, még nem volt eléggé Körmöczis. Addig rajzoltam újra, míg meg tudtam ragadni az ő figurájának a lényegét.
Egyébként is izgalmasnak találom a hétköznapjaimban azokat az embereket, akik önmagukban ellentmondásos karakterek, az adott külső mögött valami meglepő, számomra nem várt tulajdonság bújik meg.
Körmöczi is egy ilyen karakter, izgalmas benne ez a kontraszt: Ő egy igazán fura alak, szakadt, szinte igénytelen fazon, aki amellett, hogy angyal, valójában nagyon is emberi. Sajátosan profán ember-alakjában folyamatosan a mennyországot keresi a földi hétköznapokban: próbálja kiélvezni földi létének minden pillanatát, igazi hedonista, az élvezetek rabja, sütemény és mindenféle földi finomságok imádója. Körmöczi sem emberi alakban sem angyali mivoltában nem tökéletes. Nem szeretne, és nem is tud az lenni, hibázik, bénázik, de szándéka mindig ugyanaz: kihozni az adott helyzetből a legjobbat, a legtöbbet, ami tőle telik. Talán ez a végtelen jó szándék az, ami igazán angyalivá teszi, és elfogadottá emeli őt angyaltársai szemében is. Ügyetlenkedéseivel, és néha idegesítően balek attitűdjeivel belopja magát a szívünkbe, igazán szerethető karakterré válik.
Angi meséje igazán szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató alkotás.
|
|