Grancsa Gergely: Legyél te a saját szuperhősöd!   Itt a nyári szünet és a gyerekek kikerülve az iskolából hol itt, hol ott töltik az idejüket. Az addig megszokott szociális közegből egyszer csak mindenféle új helyzetekben találják magukat, új gyerekekkel kerülnek kapcsolatba és ez nem feltétlenül jár konfliktus nélkül. De Barni, a szuperhős képes megmutatni, hogy cseppet sem kell félni az új helyzetektől és nem szabad hagyni, hogy mások bántsanak. A magam részéről azért szeretem nagyon a kiskamaszoknak szóló skandináv könyveket, mert valahogy úgy képesek bármilyen problémát körbejárni, megmutatni, hogy közben nem válnak didaktikussá, ráadásul a történet meseszerűségét sem felejtik el. Egyszóval képesek olyan mesék lenni, amikben az élet nagy dolgairól esik szó, miközben egy izgalmas történetet olvasunk, nagyszerű illusztrációkkal kísérve. Ezért is akadt meg a szemem a Scolar kiadó új könyvén, na meg azért, mert a borítón egy barna szuperhős jelmezes kisfiú emel magasba egy barna festéktől csöpögő ecsetet. Håkon Øvreås könyve, A Barni, a szuperhős pedig nem okozott csalódást, csak még jobban megerősített abban a hitemben, hogy ott, fent északon van valami a csapvízben, amitől a szerzők képesek barátságról, életről és halálról úgy beszélni, ahogy mindenkinek kellene. Egyszerűen, pontosan, de mégis könnyedén. És hogy mi is van Barnival? A történet egy Arni nevű kisfiúról szól, aki nem rég költözött szüleivel a nagypapája falujába és a nyári szünetben a nagynénje vigyáz rá, mivel a szülei egész nap dolgoznak, és különben sem jut rá túl sok az idejükből. Arni napközben a házban van vagy a közeli erdőben játszik egy Teó nevű kisfiúval, akivel még nem igazán barátkozott meg. Aztán felgyorsulnak az események.   Egyik nap meghal a nagypapa és a nagyobb fiúk tönkreteszik azt a kis kunyhót, amit Arni Teóval kezdett építeni, ráadásul Arnit hazáig kergetik. Csak úgy tud megmenekülni, hogy egy Tekla nevű lány ismerőséhez csenget be, aki segít neki elbújni a szobájában. Szóval Arninak nem alakul túl fényesen a nyara. Illetve nem alakulna, ha nem fedezné fel, hogy esténként képes Barnivá, a szuperhőssé változni, mert Barni nem hagyja, hogy az Arnit ért sérelmek megtorlás nélkül maradjanak. Az éj leple alatt ugyanis a három gonoszkodó nagyfiú biciklije barnára lesz festve. Az esti kalandból hazafelé pedig Barni találkozik a nagypapájával, akivel aztán éjszakai kalandjai során gyakran újra összefutnak. A nagypapa pedig beszél, mesél, tanácsokat ad és segít Arninak, hogy megtalálja az utat önmagához és a barátaihoz, valamint a nagyfiúkkal szembeni leszámoláshoz. Nappal ugyanis folytatódik Arni cseppet sem zökkenőmentes élete. A szülei a temetéssel vannak elfoglalva, illetve azzal, hogy valaki barnára festette a három nagyfiú biciklijét, akik továbbra sem hagyják békén Arnit és már a rendőrség is szóba kerül. Szóval van itt minden: rejtélyes bűntény, misztikum, barátság, magány, sőt még egy varázserejű zsiráffül is feltűnik. Azt nem árulom el, mire jut Barni, és a később hozzá csatlakozó Feketeó és Kékla a nagyfiúkkal és a világgal, de ne aggódjatok, mindenki azt kapja, majd amit megérdemel. Barni, a szuperhős története cseppet sem komor, hanem egy nagyon izgalmas, humorral átszőtt történet felsősöknek barátságról, gyászról, szeretetről és bullyingról. És még az illusztrációk is nagyon jók! Azt gondolom, hogy ez a kötet fontos könyv. Fontos abban az értelemben, hogy meg tudja mutatni, hogy képesek vagyunk alakítani a sorsunkat, hogy nem kell eltűrnünk, ha mások bántanak minket, és hogy barátokat szerezni nem is olyan nehéz és az, ha valaki meghal, akit szerettünk még nem jelenti azt, hogy soha többé ne tudnák vele beszélni. De ami a legfontosabb, bízzunk önmagunkban, mert legbelül mind szuperhősök vagyunk. Ha úgy érzed, ti is érintettek vagytok valamelyik témában vagy csak szeretnél a srácokkal komoly dolgokról beszélgetni, de valahogy nem is tudod, hogy hogyan fogj hozzá, akkor Barni a szuperhős biztosan nektek is segíteni fog. Olvassátok együtt, beszéljétek meg és bízzatok magatokban, ti is lehettek a saját szuperhősötök!     Olvasóterem blog   Arni egy átlagos kisfiú, átlagos problémákkal. Éjszaka azonban szuperhőssé változik, nevezetesen Barnivá, aki „helyreteszi” a nappalok megoldatlan problémáit. A Barni, a szuperhős sok mindent érint: veszteséget, gyászt, barátságot, problémamegoldást, feldolgozást. A szöveg egyszerűsége és tömörsége miatt kedves kis történet, könnyed és mégis tanulságos, sőt, gyógyító lehetne, de sajnos csak lehetne. Legalábbis az ismertető szöveg és a borítón feltüntetett irodalmi díj ezt ígérte számomra, sajnos azonban minden tekintetben alulmaradt az elvárásaimon. Arnold egy átlagos kisfiú, átlagos problémákkal: meghal a nagypapája, vannak barátai, de vannak olyan szomszéd gyerekek is, akik rosszindulatúak és bosszúságot okoznak nekik. Éjszaka azonban Arni szuperhőssé változik, nevezetesen Barnivá, aki „helyreteszi” a nappalok megoldatlan problémáit. Még halott nagyapjával is beszél, így dolgozva fel az elvesztését. Az egész történetből számomra viszont épp az hiányzik, ami értelmet adna a mesének: az érzelmek. Arnival közlik, hogy meghalt a nagypapája, a válasza: „jó”. Napközben összetűzéseik vannak a lelkész fiával és annak barátaival, éjszaka bosszút áll, viszont végig érzelmek nélkül. Napközben nagyapja temetését szervezik a szülei, éjszaka látja őt és beszél vele, de fogalmunk sincs, hogy mindez neki milyen érzés. Egy másik dolog, ami nagyon nem tetszett a mese mondanivalójával kapcsolatban, az a hazugságok és a csínytevések. Nemcsak a „rossz fiúk” tesznek rosszat és hazudnak róla a felnőtteknek, de Arni/Barni és barátai is (a tulajdonképpeni szuperhősök, megtorlásképpen). De kérdem én, milyen szuperhős az, aki csínytevéssel és hazugsággal „tesz igazságot”? És bár a végén a rossz elnyeri méltó jutalmát, ők pedig – akik a jó oldalt kellene képviseljék – megússzák csínytevéseiket, mindezt teljesen igazságtalannak tartom, ezzel pedig számomra a méltó befejezés is elmarad. Egy újabb negatívum, amit nagyon nem találok helyénvalónak: a felnőttek oda nem figyelése, a kommunikáció hiánya a gyerekekkel. Az pedig, hogy miért pont a lelkész fia a fő gonosz a történetben, már csak költői kérdés marad. A Barni, a szuperhős számomra tehát egy be nem váltott ígéret, sőt egy csalódás volt. Véleményem szerint megannyi pozitív lehetőség rejlik a témában, ezek kihasználatlansága miatt viszont csak egyszerű, száraz, – elnézést kérek – semmitmondó történetnek hat. Az pedig, hogy a könyv annyira egyszerűen van szerkesztve, hogy legalább sorkizárással sem javít/szépít a megjelenésén, számomra csak fokozta a csalódottságot. Mindezek után már csak az marad kérdés számomra, hogy hogyan hatna a mese a célkorosztály számára? Én ugyanis bárhogy próbáltam nem felnőtt fejjel olvasni/értelmezni a történetet, a fenti negatívumok fölött sehogy sem tudtam szemet hunyni.   uveghegyentul Igazi gyászfeldolgozós mesét olvastam fel néhány este Dominak, aki a történet befejeztével csak annyit kérdezett: " már vége?" Ebből tudtam, hogy ez most tényleg nagyon tetszett neki. Talán a csínytevések miatt, talán a nagypapa visszatérése miatt vagy mert könnyen tudott azonosulni a főhőssel, Arnival. Nem tudom, mindenesetre magával ragadta a mese, amely izgalmakban bővelkedett. Arni a történet elején elveszti a nagypapáját és még egy csapat rossz fiú is tönkreteszi a bunkerüket, ebben az elkeseredett állapotában születik az ötlet, hogy ő Barni lesz a szuperhős, aki barnára festi az ellenséges gyerekek biciklijét. Eme kaland során a kisfiút végig követi nagypapája szellem alakja és segítő társai a barátai. A történet végére minden a helyére kerül és megoldódik. A nagypapa is útjára indul, bár megígéri, hogy lélekben mindig Arnival marad és a barátok is újjáépítik bunkerüket. A történet legfőbb mondanivalója, hogy mindannyian szuperhősök lehetünk csak bízzunk magunkban. Igazi kis szívhez szóló történet, amely nem mellesleg az Északi Tanács Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Díját is elnyerte.   2. Feketeteo TOP50 - 2018 Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 200 Sandy, az új lány óriási buborékot tud fújni a rágójából. És az anyukája híres rockénekes. Valahányszor megpillantja a lányt Teó, lángba borul az arca és a szíve heves kalapálásba kezd. Teo is szeretne híres lenni. Mondjuk híres gitáros. Vagy valahogy – bárhogy – bekerülni az újságba, például úgy, hogy megment valakit… vagy valamit… Amikor a jól kifundált „híressé válási akció” nem a tervek szerint alakul, akcióba kell lépnie a szuperhős Feketeonak és két hű társának, Barninak és Kéklának.   A zsűri laudációja Håkon Øvreås és Oyvind Torseter trilógiájának második részének, a Feketeónak a kiválasztásával szeretnénk erre a remek könyvsorozatra irányítani mindenki figyelmét, aki egy kamaszoknak és kamaszokról szóló izgalmas, vagány és hiteles könyvet szeretne olvasni. Øvreås higgadt narratívája érzékletesen mutatja be tizenéves hősét, aki, bár követ el hibákat, nem mondhatnánk, hogy rossz célok vezérlik. Az író semmilyen sztereotípiát nem szolgál ki, de nem csak a szöveg, hanem a szöveghez simuló illusztrációk (a Ragazzi-díjas Oyvind Torseter munkái) is szintén formabontóak, visszafogott kontúrozással, kevés szín használatával készültek – de mégis látványosak. Öröm kézbe venni, öröm olvasni, és öröm várni a sorozat harmadik darabját is magyarul. gab001  Mivel ez egy második rész, ezért volt némi elképzelésem, hogy mit várhatok tőle. A korábbi részben megismert gyerekek, akik egyfajta titkos hősökként élik mindennapjaikat, újabb gondokkal néznek szembe. Ezúttal Feketeon van a sor, hogy az életét befolyásoló legfontosabbnak érzett problémáját megoldja. Arra keresi a választ, hogy mitől is lehet népszerű valaki. Felnőttként könnyű elfelejteni, hogy ez mennyire fontos is tud lenni egy gyereknek. Hősünk nem riad vissza semmitől, hogy elérje a célját. Ezúttal sokkal inkább bűnözőként viselkedik, bár meg is bűnhödik, mégha nem is a várt módon. A szerző ezúttal is olyan könyvet alkotott, ami legalább annyira szól a felnőtteknek is. Emlékeztet arra, hogy erről a témáról is muszáj beszélgetni. Az illusztráció ugyan nem szép, de van egy sajátos hangulata. Ahogy a könyvnek is.