Írta: Christine Nöstlinger       Fordította: Nemeskürty Harriett Kiadó: Animus, 2006 Oldalszám: 136   A két szereplő naplójából megtudhatjuk, hogyan látják ugyanazokat az eseményeket, s van-e remény az egyiküknek sem kellemes helyzet feloldására.  Kétfelől olvasható könyv.   A kiskamasz Paul vidéken töltött évek után újra a fővárosba kerül édesanyjával. Nem önszántából. Szerette a természet közelségét, nehéz volt a válás barátaitól. Még szerencse, hogy a régi városi iskolájában folytathatja tanulmányait. Vagy mégsem olyan nagy szerencse?

 

A barátai megváltoztak. Különösen Suzi, aki nemrég még a legjobb pajtása volt. Most mással súg-búg, őt pedig semmibe sem veszi. Mi történt? Paul sehogy sem érti. És menekülne: el a városból...   Suzi másként látja a dolgokat. Ő úgy érzi, Paul változott meg, de nagyon. Pökhendi lett, örökké dicsekszik, hazudozik. És különben is: mikor volt az, amikor barátok voltak? Ma másvalaki a barátja, ezt Paulnak is meg kellene értenie!   A Paul és Suzi titkos naplója az iskolai agresszió, a válás és az idegengyűlölet, a társadalmi egyenlőtlenségek jeleneteit helyezi egymás mellé két párhuzamos, különböző nézőpontból megírt történetben. Ezek nélkül egyszerű iskolai történet is lehetne. Mindezt Nöstlinger a mellékszereplők egy-egy cselekedetén, reakcióján vagy egy-egy többértelmű szituáción keresztül mutatja be. A két napló csepegteti az információkat: mikor azt hinnénk, értjük a figurákat, akkor egy másik szereplő is megszólal, és átértelmezi a jóról és rosszról kialakul sablonos képünket. Minden történetet el lehet beszélni többféleképpen. Több igazság van, amelyeket nem lehet összehangolni. De lehetséges a párbeszéd.