Könyvutca blog   A Matilda egy ifjúsági regény, de felnőtt szemmel olvasva színtiszta irónia. Ahogy az író mindent eltúloz, nemtörődöm, buta szülők, ijesztő, félelmetesen gonosz igazgatónő, Matilda sanyarú sorsa, majd  Édess kisasszony története. Amikor azt hittem, hogy szegény Matildának elég baj az, hogy a szülei nem törődnek vele, nem szeretik, akkor még jött az igazgatónő, Ordass kisasszony is. Egyre rosszabb és rosszabb volt szerencsétlen Matildának, és a könyvbeli gyerekeknek is. Olyan érzésem volt, mintha Roald Dahl tükröt tartana elénk, felnőttek elé, hogy nézzünk bele, ne legyünk ilyen felnőttek soha, őrizzük meg gyermeki énünket örökké magunkban.    Ha gyerekszemmel nézzük, akkor nem kell ilyen mélységeket belegondolni.  Egyszerűen csak fejezetekre osztott történetek, amiben a szegény, elnyomott Matilda, kiáll az igazáért, a maga módján megbosszulja a szülei viselkedését is, majd Ordass kisasszonnyal szemben is kitalál valamit, miközben varázsereje támad, majd minden jó, ha a vége jó érzéssel csukhatjuk össze a könyvet, mert győz a jó, az ész a szeretet, a gonoszság és butaság ellen. De olyan gyorsan győz, hogy nem gondoltam, hogy lapozok egyet és nincs tovább.  Szóval a vége nagyon kurta-furcsa lett, de lehet felnőttként érzem így.  Majd megkérdezem Tituszt is, nincs-e kedve elolvasni, és kikérem a véleményét.   Ne várjunk mást tehát, mint egy aranyos, kedves, gyerekeknek szóló regényt, amiben össze van sűrítve minden rossz, ami csak egy gyereket érhet, csak azért, hogy a végén megkönnyebbülten lélegezhessen fel, vagy aludhasson el, hogy a rossz dolgokat és a gonosz felnőtteket le lehet győzni.   Ami még nagyon fontos: Matilda egy igazi könyvmoly, már 5 évesen könyvtárba jár és klasszikusokat olvas. Lehet őt nem szeretni?

Könyvkritikák blog Roald Dahl talán egy fokkal szerencsésebb helyzetben van, mint Dr. Seuss, ugyanis a szerzőnek már közel három évtizede elérhetőek a regényei magyar nyelven. Ez idáig azonban egyik kiadó sem mert belevágni a Dahl-életmű gondozásába (talán a Scolarnak volt egy hasonló próbálkozása), most azonban a Kolibri Kiadó felkarolta a szerzőt, hogy modern köntösben, igényes kivételben jelentesse meg az angol gyermekirodalom egyik legmeghatározóbb alakjának életművét.  Matilda különleges kislány. Teljesen egyedül tanult meg számolni és olvasni, öt éves korára a legtöbb klasszikus regényt magáévá tette. Szülei azonban nem igazán örülnek a tehetségének: apja egy szélhámos, aki használt autókat ad el vadonatújként, anyja meg olyan sötét, mint egy belső zseb. (Ezt a mondatot kénytelen voltam átvenni a fülszövegből, annyira tetszett.) Matilda sok humoros kalandba keveredik, időnként a szüleit is megleckézteti, azonban élete legnagyobb kalandját az iskolában éli át. A rettegett Dorong kisasszony, az igazgató a gyerekek és a tanárok rémálma, aki a szeretnivaló Czukor kisasszonyt is félelemben tartja. Matilda ekkor egy újfajta képességet fedez fel magában, aminek segítségével megoldódhat minden problémája.  Roald Dahl (1916. szeptember 13. - 1990. november 23.) norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró. Az 1940-es években gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való könyveivel szerzett hírnevet és lett a világ egyik legsikeresebb írójává. Számos műve jelent meg magyarul, köztük a Karcsi és a csokoládégyár (amelyből Tim Burton készített filmet Charlie és a csokigyár címmel), a Matilda, a Danny, a szupersrác, A barátságos óriás (korábban Szofi és a HABÓ címmel jelent meg) című meseregény, valamint a felnőtteknek szánt Meghökkentő mesék. Több művéből filmsorozat, játékfilm, illetve rajzfilm is készült. Dahl nevével gyermekként találkoztam először is, rémlik, hogy a Danny, a szupersrác című regényét olvastam is, de megvallom őszintén, semmire nem emlékszem belőle. A Charlie és a csokigyár című film pedig számomra nagy csalódás volt, és hiába szereztem be az alapjául szolgáló regényt, a mai napig olvasatlanul áll a polcomon. Így különösen örülök annak, hogy a Kolibri Kiadó most belevágott a Dahl-életmű gondozásába (remélhetőleg a jövőben a társkiadó, a Libri felkarolja a felnőtteknek szóló Meghökkentő mesék sorozatot is), és kapásból két kötettel jelentkeztek. (A barátságos óriás a másik.) Talán nem véletlen, hogy David Walliamsot a XXI. század Roald Dahljának tartják, ahogyan az sem, hogy a hazai kiadó hasonló formátumban (méret, betűtípus, kivitelezés) jelentette meg mindkét szerző regényeit. Mindkettő szerzőnek megvan a sajátos humora, a történeteiknek egyfajta abszurd bája, és a szórakoztatáson túl a mondanivaló is fontos a számukra. A Matilda is pontosan egy ilyen regény: minden egyes sorából érződik, hogy Dahl imádja a gyermekeket, szinte küldetéstudatának tartja, hogy megszerettesse velük az olvasást és ehhez kivételes tehetséget is kapott. A hozzám hasonló könyvmolyoknak alapból szimpatikus a kislány karaktere: imád olvasni, pedig a szülei inkább a tévénézésre buzdítják. (Elgondolkodtató, hogy 30 évvel ezelőtt Dahl görbe tükröt állított a társadalom elé ezzel, és a helyzet azóta csak romlott.) A történet minden egyes karaktere - legyen az akár jó, akár rossz - üdítő színfolt. Dahl agyament jellemvonásokkal ruházza fel őket, amelyeket ha kicsit lecsupaszítunk, sajnos abszolút emberivé válnak. Persze, a gyermekek nem ilyen szemmel tekintenek rájuk, ők inkább a humort látják meg bennük, de talán éppen az elnagyoltságuk fogja elültetni a magot az ifjú olvasókban a világ felfedezése tekintetében. A fejezetek - annak ellenére, hogy idővel egy nagy egésszé állnak össze - inkább epizodikusak, így a könyv tökéletes arra, hogy elalvás előtt minden napra jusson egy-egy.  De nem csak a szereplők, hanem a történet és a szituációk is végtelenül humorosak, szinte végig mosolyogva olvastam a sorokat, és nem egyszer hangosan felnevettem egy-egy párbeszéden, időnként pedig családtagjaimat is "kínoztam" ezek felolvasásával. És ha jobban belegondolok, ez Dahl igazi erénye: bár a történetből a gyermek és a felnőtt mást szűr le, mégis minden korosztálynak tökéletes olvasmány, hiszen én felnőttfejjel is ugyanúgy élveztem, mint bármelyik más, az én korosztályomnak szóló regényt. Kevés az olyan író, aki komolyan veszi a gyerekeket, de Dahl közéjük tartozik. Én a magam részéről alig várom, hogy belekezdjek A barátságos óriásba, utána pedig kíváncsian várom, hogy melyik történettel lep meg minket legközelebb a Kolibri Kiadó.  A regényt - még így pár nappal karácsony előtt is - ajánlom minden gyermeknek, szülőnek, nagyszülőnek, mert tényleg mindenkinek tökéletes ajándék lehet. Ó igen, és a rózsaszín borító se riasszon el senkit: nemtől függetlenül is olvasható a történet!